A digitális fényképezőgépek óriási térnyerése óta már szinte mindenki fényképésznek hiszi magát, ha egy gép lóg a nyakában. Azonban még Marissa Mayer híres kijelentése („[…]olyan, hogy professzionális fotós, már nem létezik”) dacára is léteznek profi fotográfusok, akik sok mindenben különböznek Átlag Zoltántól, ha fényképészetről van szó. Andrew Fingerman, a PhotoShelter elnök-vezérigazgatója 13 pontban szedte össze, hogy mik azok a jellemzők, illetve jellemvonások, amitől egy fotós „profinak” mondható. Íme:
A profi fotós..
- Oly módon közelíti meg a feladatot, hogy eközben a legnagyobb figyelmet az alanyra és a megbízó céljaira irányítja,
- együttműködik az ügyfelével, hogy elérjék a célt a meghatározott költségvetés keretein belül,
- a közösen kötött megállapodás szerint adja le a munkát időben és oly módon, amiből egyértelműen kiderül, hogy az ügyfél legkritikusabb, legfontosabb igényeit megértette,
- megtalálja annak a módját, hogy a teljes projekt tartama alatt megkönnyítse ügyfelének dolgát, életét, ami azt is magába foglalja, hogy időt spórol meg és hősként tűnteti fel megbízóját,
- készen áll akármilyen probléma kreatív megoldására, legyen szó a legborzasztóbb, vagy a legőrültebb akadályról,
- elfogadja a kritikát és (gyorsan) igazodik hozzá, hogy elvégezze a munkát,
- gördülékenyen kezeli a változó körülményeket,
- előad, tárgyal, belemegy és elfogad, végrehajt, számláz és nyomon követ következetesen és személyes büszkeséggel,
- tudja, hogyan beszéljen és adja el magát hitelesen, hogy a beígért szolgáltatás meg is valósuljon,
- a fotóalany háttértörténetét felkutatja és olyan rálátással és elképzelésekkel járul hozzá a munkához, ami jobb végeredmény elérését teszi lehetővé,
- a munkájához kapcsolódó személyekkel jó kapcsolatot épít, ami nyugodt, baráti légkört teremt és/vagy az érintettek igaz személyiségét hozza a felszínre,
- megtartja nyugalmát annak ellenére, hogy közben bombák elől kel kitérnie, határokat kell áthágnia, tömegeket kell elkerülnie, szabálytalan labdákat kap el, cápák, elefántok, lovak, méhek, idegbeteg sofőrök, dívák, mennyasszonyok és mások támadásai elől menekül és mégis elvégzi a rábízott munkát.
- Nincs e bolygón olyan ember, aki egy professzionális fényképészhez hasonlóan érdekes életet él. (Forrás: blog.photoshelter.com)
Szabadna egy magánvéleményt?
13+1. Nincs e bolygón olyan ember, aki egy amatőr fényképészhez hasonlóan érdekes életet él. Azt, akkor és úgy fényképezi, ahogy épp a szíve diktálja, és még pénzt sem kell kérnie érte, mert kényelmesen megél a végzettsége szerinti szakmájából.
:)))))
„Keeps one’s composure while…” – „megtartja a kompozíciót” ???
@ddevil: bakker, igazad van. nem tudom, miért annak olvastam.
general bullshit
@Milán Bp: szerintem nem az. illetve az, de akkor mi nem az?
Nem LENNE az, ha normálisan lenne megfogalmazva. Ez így ebben a formában bármi lehetne, a profi szakácsművész, a profi autófényező, a profi blogger…
Na pontosan ez a vállalati, üzleti felfogás az ami a legtöbbet árt a fotográfiának. Ezek a pontok nem egy profi fotósról szólnak, hanem egy üzletemberről aki 12+1 ponton keresztül nyalogatja az ügyfél fenekét. Ez a mentalitás az ami tönkreteszi az összes kreatív szakmát, ezért terem annyi hulladék a reklámiparban is.
Én éveket húztam le olyan stúdióknál, amik nem igazán boldogultak a piacon, ezért minden megrendelő szavát pincsi kutya módon követték, hagyták, hogy packázzanak velük és a megrendelőnek mindig igaza volt, bármekkora hülyeséget is kérjen. Egyszer egy ügyfél borzalmas helyesírással adta le a BB-hez a szöveget és a grafikusaink hiába győzködték, hogy két hiba is van a szövegben, nem engedett. Borzalmas volt, hogy aztán a belváros legforgalmasabb helyein a mi plakátunk helyesírási hibákkal jelent meg. De ez kellett ahhoz, hogy az ügyfél ne szálljon ki. Végül a kérdéses cég egy másik pozícióban lévő fejese megkeresett minket és azt mondta, hogy ezért a gány munkáért egy fillért sem fizet. Ekkor bemártottuk a kedves beosztottját, de ezt már csak bűnbak keresésnek vélte. Ilyen az amikor mindent az ügyfélnek rendelsz alá. Végezz korrekt munkát, de nem kell rabszolgának állni.
Aztán láttam más világot is amikor Angliában éltem. Kellett a munka, ezért bedolgoztam az egyik legnagyobb reklám céghez (kb csak kávé főzésből meg kábelek cipeléséből megvolt az albérletre valóm), ahol olyanok vannak VÁRÓLISTÁN (!), mint az Aston Martin, Air France, Coca-Cola, Omega, BMW és hasonló kaliberű vállalatok. Velük akarnak dolgozni, pedig hónapokra előre be vannak táblázva munkával. Velük nem packázik az ügyfél, elmondja, hogy mit akar és onnantól már nincs beleszólása semmibe. Ha nagyon pattog akkor kiszállhat, a megüresedett helyre szívesen beugrik más cég. A végeredmény meg az volt, hogy évről-évre gyűltek a reklámszakma rangos díjkiosztóin bezsebelt szobrocskák az aulában és a legjobb reklámfilmeket készítették a megrendelő legnagyobb megelégedésére (pedig sűrűn akadékoskodtak és próbáltak beleszólni, de ha ez baromság volt, akkor el lettek hajtva azzal, hogy bízzák ezt a profikra).
@fejetlen bárd: persze, igazad van, de ne feledd, ez egy amerikai oldalról származik, ott meg annyira jogállam van, hogy bármiért szarrá perelhetik egymást és ezért megy a nyalás mindenhol.
valami műsorban hallottam egy amerikai orvostól, hogy szülésnél inkább császároznak (a szülések fele!! császár), mert ott kevesebb a komplikáció, kisebb a műhiba valószínűsége, ergo nem pereskednek annyit a betegek. szép, szabad ország?
@MLaca: Gondolom dolgoztál már együtt amerikaiakkal. Senki sem perel be azért mert nem vagy egy meghunyászkodó, simulékony seggdugasz. Az ilyen típusból van millió az amerikai munkaerőpiacon és velük tömik be a „középszerű pozíció” feliratú réseket egy cégnél. De aki kihúzza magát, egyenesen jár és a nyelvét a szájában tartja azt tisztelik és nem rabszolgaként, hanem partnerként tekintenek rá.
Ha várólistán vannak a megrendelőid, akkor csinálhatod amit akarsz. A fentiek meg nem a profi, hanem a sikeres alkalmazott fotós ismérvei.