Napi árfolyamon számítva 33 millió forintért talált magának új gazdát egy Leica fényképezőgép. Legközelebb, ha a kedvesed hőbörög, hogy mennyit költesz a hobbidra, mutasd meg neki nyugodtan ezt a hírt! Alfred Eisenstaedt 1931-es Leica IIIa-ja, amivel a híres V-J Day képet is lőtte (tudod, az a fotó, amin egy tengerész csókol meg egy lányt a Times Square előtt), a bécsi Westlicht aukciósház árverése során 33 millió forintért kelt el. Ezzel az összeggel persze messze nem a legdrágább fényképezőgép, hiszen volt már példa 150 milliós fotómasina adás-vételére is, viszont már ebből az összegből is kijönne egy szép kis digitális középformátumú szett. (Forrás: westlicht-auction.com)
Világosítsatok már meg, kérlek. Az az objektív tényleg 5, azaz öt mm-es fókusztávolságú? Ez 35 mm-es filmkockán kábé egy kigúvadt szemű hal látószögének felelne meg…
Ja, 5 cm! Elnézést. 😀 Furcsa jelölés, az biztos.
@kesztió: nem olyan furcsa az, régen cm is volt a szokás (pl. Nikkorokon is szerepelt)
@kesztió: Ez a németeknél bevett szokás. Amíg a második világháborúban a nyugati hatalmak a lövegek belső űrátmérőjét milliméterben adták meg, addig a németek centiméterben. Praktikus okai voltak, mert így egyszerűbben számolható az űrmérethossz és könnyebben összeegyeztethető a fizikában használatos mértékegységekkel. A fotóipar sem volt ez alól kivétel. A Leica IIIa pedig még a második világháború előtt és alatt gyártott típus volt (a legértékesebbek egyébként a Luftwaffe jelzésével ellátott katonai példányok).
Később a Leica is átvette a milliméterezést, mert a romba döntött Németországban már nem várta akkora piac, mint előtte, így az objektívek gyújtótávolsága már mm-ben volt megadva a gép fizikai méretei pedig inchben. Érdekes módon a Zeiss is arra kényszerült, hogy helyi mértékegységeket kezdett alkalmazni. Nekem is van még olyan 1953-as Zeiss Ikon középformátumú gépem, amin a távolságmérő skálán láb mértékegységben kell számolni. Jópárszor elmértem már a fókuszálást vele… 😀