A Pentax előző mini tükör nélküli rendszerkompaktja, a Pentax Q nem igazán volt sikeres. Hogy ténylegesen mi okozhatta a nem túl pozitív piaci fogadtatást, azt nem tudjuk, de ha tippelni kellene, akkor például az apró szenzort és a nagyon magas induló árat mondanánk. Most, (remélhetőleg) tanulva a hibákból, a gyártó ismét próbálkozik egyet a miniatűr világban: megérkezett a Pentax Q7 nagyobb szenzorral és barátságosabb nyitó árral.
Már első pillantásra feltűnik, hogy a Q7 komolyabb, „dögösebb” lett az elődmodellnél; bár számtalan színkombinációban lesz hamarosan kapható, szerintünk mégis a teljesen fekete, esetleg a fekete-ezüst változatot érdemes közelebbről is megnézni. Az új Q-bajonettes vázban ezúttal valamivel nagyobb, konkrétan 1/1,7”-os, hátulról megvilágított, 12 MP-es CMOS szenzor lapul. A Pentax szóvivője azt hangoztatta, hogy az előző Q-nál ez a gépezet körülbelül 60%-kal alacsonyabb zajszintet produkál. Az AF rendszeren is csiszoltak, így az 500 dolláros masina (az 5-15 mm-es kitobjektívvel egybecsomagolva) gyengébb fényben is gyorsabban és pontosabban fókuszál.
A Pentax Q7 szenzormozgatásos képstabilizátorral is meg lett áldva, így az összes rácsavart optikával élvezhetjük a stabil képet. Érdekessége a mini-manónak, hogy nem csak tömörített, hanem nyers állományokat is képes menteni, ráadásul DNG formátumban, amihez nem kell egyedi konvertáló szoftver, hiszen gyakorlatilag az összes képszerkesztő ismeri. A hátsó LCD szerintünk egy kicsit nagy erre a kis gépre: 3”-os 460 000 képpontos felbontású a TFT LCD. Bár nincs beépített keresője, a vakusaruba tetszőleges optikai kukucs-lyukat csúsztathatunk. A beépített villanó Transfomers-hez hasonló módon nyílik és csukódik, de kialakítása végett, sajnos, nem forgatható el a villanófej a plafon felé.
A Q7-tel videózni is lehet: MPEG-4 (H.264) formátumban legfeljebb 1920 x 1080 @ 30, 25, 24 fps sebességű mozgóképeket rögzíthetünk (persze, kisebb felbontások is választhatóak). A hagyományos SD, SDHC, illetve SDXC memóriakártyák mellett a masina támogatja az Eye-Fi kártyákat is, ezért képes a vezeték nélküli fájlátvitelre. Mérete (102 x 58 x 34 mm) és tömege (200 gramm) felveszi a versenyt egy csúcskompaktéval – nadrág-, vagy kabátzsebbe a kitobjektívvel is simán befér.
A Pentax Q7 fontosabb műszaki paraméterei:
- Szenzor: 1/1,7” BSI CMOS 12 MP-es felbontással
- Bajonett: Q-bajonett
- Képkivágás-faktor: 4,7x
- Képstabilizátor: van, szenzormozgatásos
- Állóképek formátuma: JPEG és 12-bites RAW (DNG)
- Kijelző: 3”-os TFT LCD 460 000 képpontos felbontással
- Záridő tartomány: 1/2000-30 mp
- Beépített vaku: van, 4,9-es kulcsszám (ISO 100)
- Videofelvétel: van, MOV
- Adattárolás: SD, SDHC, SDXC memóriakártyákon
- Tömege: 200 gramm
- Mérete: 102 x 58 x 34 mm
Ezerszer inkább bármilyen más MILC, mint ez. Ez egy borzalom. Az előző modell volt a kezemben és erős túlzás, hogy ennek nagyobb a szenzora. Az 1/1.7″ még mindig a kompakt fényképezőgépek terepe. Már a Nikon 1 is elég apró, de ez még annál is sokkal kisebb.
Viszont cserébe tényleg nagyon kompakt az egész rendszer, szinte olyan aprók az objektívek is, mint a CCTV üvegek. De akkor már inkább egy Fujifilm X10-et veszek és ugyan ott vagyok vele.
Ráadásul akik már tesztelték a béta példányt, azok szerint a Q7 képminősége valahogy a gagyi és a pocsék között van félúton. Kár érte… egy olcsóbb Fujifilm X20 alternatívának elment volna.
@fejetlen bárd: majd jól letesztelem, ha felkínálnak tesztre egy szettet.
@MLaca: Várom! 🙂 A külföldi preview tesztek alapján ocsmány. Láttam tesztfotókat a béta gépből… tényleg gagyi. Nem csak méretében kompakt fényképezőgép ez, hanem a képminőségben is. Mélységélesség is akkora, hogy erre aztán tényleg kár pazarolni az objektívekre költött pénzt. Ennél komolyan jobban megéri bármilyen kompakt fényképezőgép 10x körüli zoommal.