Nem mindenki fotogén – ennek a problémának a megoldására több lehetőség is van; bár a plasztikai sebészet és a Botox is szerepel köztük, jelen írás ezekre nem óhajt kitérni. Ha az említett embercsoportba tartozunk, de mégis szeretnénk legalább félig-meddig épkézláb képeket magunkról, akkor próbáljuk ki alábbi tippeket, hátha valamelyik beválik:
1. Készíts, vagy készíttess rengeteg képet magadról, de csak a legjobbakat tartsd meg. A profi fotósok csupán 1-10%-át tartják meg az általuk lőtt fotóknak, komolyan! A nyakigláb modelleket sem úgy örökítik meg, hogy simán besétálnak a háttér elé, a fotós gyorsan lő futtában egy fotót, aztán helló. Nem, ez nem így működik még a legszebb emberekkel sem! Változtasd folyamatosan a test- és a fejtartásod – minél több közül lehet válogatni, annál jobb!
2. Pózolás és szögek (nem, nem a kötőelem szögek). Húzd ki a nyakad és kicsit hajtsd le a fejed. Egyenesen állj, ne légy lajhár! Begyeket ki, vállakat hátra és le – ha állsz, akkor kicsit fordítsd el a tested és súlyodat helyezd a hátsó lábadra. Az se baj, ha kicsit a kamera felé hajolsz (kicsit!). Az objektív legyen picit magasabban, mint a szemed; ha a fotós alacsonyabb nálad, menjetek olyan helyre, ahol fel tud valamire állni, vagy ahol magasabban van, mint te. A „fejlövések” (teleportrék) is sokkal kellemesebb látványt nyújtanak, ha csak az egyik fül látszik (tehát fordítsd el kissé az arcod, ne bámulj bele a kamerába).
3. Arckifejezések. Mosolyogj, de ne röhögj. Tartsd eközben a nyelved a szádban, a fogad mögött. Kicsit nézz az objektív fölé és próbálj ki többféle arckifejezést. A lesifotók sokkal természetesebbek, érdekesebbek és megnyerőbbek, mint a klasszikus „itt repül a kismadár!” féle erőltetett vigyorosak.
4. A szemek. A szem a lélek tükre tartja nem véletlenül a mondás. Ha lányos zavarodban nem tudsz mit kezdeni a szemeddel, hunyd le, majd nyisd ki őket mire a fotós háromig számol. Vagy nézz ki az ablakon kis időre, majd vissza a kamerára. Csinálj valami váratlant (azért ne törd össze magad!), beszélj a fotóshoz (ne szidd!). Nézz a fényforrás felé (feltéve, ha nem 2000 wattos plazmaágyú), ugyanis a fények szépen tündökölnek a szemben és életet adnak a fényképnek. Ha beltérben vagy, valamilyen szögben fordulj az ablak felé (már, ha épp nincs eltakarva).
5. Miket viselj. Viselj olyan színű ruhát, amiben ragyogsz. Ne válassz őrült szín- és mintakombinációkat, mert azok elvonják rólad, az arcodról a figyelmet. Tartsd távol magad (és magadtól) a csíkos, kockás pólóktól. Lehetőleg ügyelj arra, hogy öltözéked ne legyen ráncos, a póló ujja ne legyen feltűrve.
6. Ápoltság. Ne légy kócos, ne lógjanak ki a hajpompádból szálak. A kinyomott pattanások krátereit fedd le alapozóval, ha pedig előzőleg görbe estét csaptál a haverokkal és vérben úszik a szemed, csöpögtess szemcseppet még órákkal a fotózás előtt. Azt ugye mondani sem kell, hogy moss fogat és fotózás (vigyorgás) előtt már lehetőleg ne egyél mákos tésztát, spenótot. Ha amerikai vagy, akkor semmiképp se felejtsd el a fogfehérítőt!
7. Megvilágítás. Kerüld a direkt Napfényt és a vakut, mert egyrészt hunyorgáshoz vezet mindkettő, másrészt csúnya árnyékokat vet a fényük. Vonuljatok árnyékba, használjatok fénylágyítókat a vakuhoz.
8. A háttér. Ne olyan háttér elé állj, ami elvonja a figyelmet. Még a kattintás előtt nézd meg, mi van mögötted, nehogy egy kutyazsírfolt a járdán, vagy egy felpüffedt süntetem elvonja majd a fotót nézők figyelmét rólad. A hangsúly a kontraszton van: emelkedj ki a háttérből, ne olvadj be abba. Ha fekete a hajad, kerüld a sötét háttereket – ha tetőtől talpig fehérbe öltöztél, akkor lehetőleg ne egy fehér fal elé állj.
9. Mozogj, táncolj (vagy valami). Ne tűnj merevnek, mozogj egy kicsit és rázd a tested! A mozgás egyébként segít a jó hangulat megteremtésében és ellazítja a feszengőket.
10. Használj kiegészítőket. Kezdj valamit a kezeddel és fogj meg tárgyakat, amikkel feldobhatod a fotót. Gyereket vársz? Kapd elő a kis cipőket, amiket már hónapokkal a szülés előtt megkaptál a rokonoktól. Vadász vagy? Fogd marokra kedvenc puskád. És a többi. (Készült a petpaixel.com cikke alapján)
Az asszonyod azér’ kívánatosabb, pedig róla nem is mellékeltél hosszú orrú, hamiskás mosolyú fotót. 😛
@kesztió: pedig annyira igyekeztem 😀
Az elso pontnal nagyot nevettem az arckifejezeseiden. 🙂
@In Motion: na ott meg pont kínosan éreztem magam, nehogy befigyeljen a szomszéd 😀
Mondjuk nulladik lépésnek beiktattam volna, hogy nagylátóval nem portrézunk. 🙂 Egyébként nem tudtam eldönteni, hogy ez a leírás fotósnak vagy a modellnek szól-e. De feltételezem, hogy főleg utóbbinak.
Én sok kezdő modellel foglalkozom, mert műtermet biztosítunk egy fotósiskolának, ahova a költségek csökkentése miatt TFCD alapon hívnak amatőr modelleket. Sokszor beszélgetek a palántákkal és a modelleknek alapvetően három dolgot tanácsolok:
– Önkritika! Mindig legyen benned egészséges önkritika. Nagyon sokan egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy modellkedjenek. Elhiszem, hogy ez minden álmod, de nekem meg az volt, hogy vadászpilóta legyek és mégis kivágtak könyörtelenül miután megforgattak a centrifugában és nem bírtam. A barátaid, párod, családod mindig szépnek tart és az is vagy. De a szépség önmagában nagyon nagyon kevés, inkább csak alapfeltétel.
– A tükör a legjobb barátod. De nem úgy ahogy reggelente órákig tollászkodsz. Nézd benne magad és gyakorolj. Sokat! Pózokat, arckifejezéseket. Tudd, hogy amikor az arcod izmait formálod akkor miként festesz. Sok modell nem is érzi, hogy mennyire kifejezéstelen a tekintete, pedig nagyon erőlködik.
– Önkritika #2: Sosem késő feladni! Mindegy mennyi pénzt és időt borítottál már bele, sokkal kíméletesebb feladni ha nem megy. Persze önkritika nélkül nehéz is megválaszolnod a kérdést, hogy jó vagy-e abban amit csinálsz. Az unokatestvérem is modellkedik már 6 éve… soha nem volt egyetlen komolyabb fotózása sem, pedig nagyon szép nő, szép alakkal, szép arccal, de képtelen hitelesen eljátszani a szerepét. Van ilyen, de nem kellene erőltetni.
Ha ezeket betartják és átjutnak a rostán, akkor bármennyire is kezdő legyen, bármilyen kevés tapasztalattal is bírjon, egy értő és jó kommunikációjú fotós kezei alatt csodás fotók jönnek majd ki. Nem csoda, hogy rengeteg portré, illetve divatfotós van, aki szereti a teljesen amatőr modelleket és képes kihozni belőlük az igazi profit. Emberismeret kell hozzá és tudja, hogy ki az az amatőr akivel jól lehet dolgozni.
A te posztod meg vélhetően nem is ilyen modelleknek íródott, hanem azoknak akik sosem tudnak jól kinézni a családi fotókon. Sajnos nagyon sok modelliskolát végzett modell már itt elbukik… nem hogy a műteremben.