A világszerte ismert fotós, Hengki Koentjoro, akinek kimagaslóan jó fekete-fehér fényképei már számtalan elismerésben részesültek, nem hitt a szemének, amikor egyik barátja felhívta a figyelmét arra, hogy megnyerte a Samsung Camera egyik fotós versenyét („Live the moment”). Azaz pontosabban nem ő, hanem az egyik felvételének lopott és némileg átalakított változata. A képtolvaj függőlegesen megtükrözte, kicsit megvágta és adott neki egy szűrőt, majd beküldte és megnyerte vele a kiírást.
A versenyt kiíró Samsung Camera pedig a Facebook közösségi hálón jelentette be a nyertest, ahol – természetesen – a pályaművet is kitették közszemlére. Koentjoro körülbelül egy hónappal később reagált a bejegyzésre ahol a lopást saját, eredeti képével bizonyította. A híres fotós mellett több száz rajongója is hangot adott haragjának, ahol nem csak a csalót (és tolvajt), hanem a Samsungot is hibáztatták a történtekért.
Egyeseknek annyira természetes a képlopás és annyira nem tartják tiszteletben mások (szellemi) alkotásait, hogy itt például még az elkövető volt felháborodva az őt ért támadásokon: „Azt ajánlom mindenkinek, hogy szépen fejezzétek be az ilyen hozzászólásokkal való zaklatásomat, és törődjetek inkább a saját magatok dolgával. A versenyre való jelentkezés előtt elolvastam a szabályokat és nagyon is tiszteletben tartottam azokat. Szóval fejezzétek be a fickó seggének nyalást – nem ő érdemli meg a díjat.” – írta.
A Samsung Camera természetesen megtette az első lépéseket az ügy rendezése érdekében, így a csaló „fotóját” törölte az összes közösségi média adta felületről és kizárta az elkövetőt a versenyből több szabály megszegése miatt. Ezen túlmenően a Samsung illetékesei egy üzenetet küldtek Hengki Koentjoro fotóművésznek, amelyben ez állt: „Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket erre az esetre. Nagyon komolyan vesszük a szerzői jogokat, ezért nagyon szerencsétlen, hogy mind ez megtörténhetett. A résztvevőt diszkvalifikáltuk a versenyből, így már nem ő a nyertes és nem is fogja megkapni a díjat. Továbbá levettük az összes csatornánkról a győztest kihirdető bejelentésünket.”.
Hengki Koentjorot Dr. Robert Tobin és Hitoshi Ohashi képviseli. Szerintük az ügy messze túl komplex ahhoz, hogy egy egyszerű személyes levéllel el lehessen intézni. Az ugyanis túl kevés, hogy a Samsung Camera törölte a lopott fotós nevezést. „Milyen aljas lépés volt ez! Ellopták egy csodálatos, keményen dolgozó művész gyermekét. […]” – mondta Ohashi. Ezt a nézetet Dr. Tobin is osztja: „A fotó törlése és a sértettnek küldött udvarias levél messze nem elég. Kár abban reménykedni, hogy ezzel most minden rendben van így – azt várjuk a Samsung Camerától, hogy további lépéseket tegyen.” – mondta. Minimum egy nyilvános közlemény arról, hogy miért kellett levenni a nyertes művet, hogy miért kellett visszavonni a díjat, válaszok Hengki Koentjoro rajongóinak kérdéseire, valamint komoly bocsánatkérés a fotóstól – ezek szerepelnek az elvárások közt. Folyt. köv. (Forrás: imageandview.com)
ez kemény, ugyanakkor nagyon tanulságos is. ha legközelebb fotópályázatot csinálunk – most is van egy a MAI MANÓ HÁZZAL közösen, akkor egy google image searchöt megér a győztesek ellenőrzése 🙂
Ebből természetesen azt a következtetést kell levonni, hogy túl enyhék a szerzőijogot szabályozó törvények. Tehát legalább annnyira kell szigorítani őket, hogy már rápillantani se szabadjon egy jó fotóra vagy a reprodukciójára, ha nem kértünk előzetes írásos engedélyt.
Ahogy az ittas vezetés miatt bekövetkező balesetek legjobb ellenszere is az, hogy általános szesztilalmat rendelünk el. 😀
@Hargita Nándor: Talán éppen ezért lett kicsit szűrőzve és megforgatva. Így sem a kompozíció, sem a színvilág alapján nem találja már meg a kereső. :S
nézzük meg, itt a lopott kép: instagram.com/p/a8BdokQA_d/
itt meg az eredeti: 500px.com/photo/3456928
az első google images valóban nem hozott eredményt :/
@Hargita Nándor: Vannak erre már megfelelő programok, hátha a google nem ad megfelelő találatot.
Amúgy a csaló nevező egyértelműen rosszindulatú.
A tükrözés és áteffektezés szerintem ezt bizonyítja.
@Gabeszphoto: egyértelmű, és ez kiolvasható a kommentekből is, ami megmaradt.
@Hargita Nándor: még jó, hogy amikor a sajtófotón indultam, nem csináltak ilyet. Még a végén én lettem volna meggyanúsítva, mert egy mocsok ruszki ellopta az egyik képem és árulja a saját oldalán. Persze sem ő, sem a szolgáltatója nem reagált, mikor merészeltem szóvátenni a lopás tényét. 🙁
@Gabeszphoto: a google tud kép alapján is keresni? Na ezt megnézem! Eddig ugyanis a tineye-t használtam e célra.
Vajon a képen látható motorostól kért engedélyt a fotós, hogy lefényképezze?! Mehet a pör! Viccet félretéve, kezd ez a szerzői jogosdi egy kicsit viccessé válni. Nem szép dolog más tollaival ékeskedni, de egy digitális géppel készült fotót szvsz már nehéz védendő szellemi terméknek, műalkotásnak nevezni…
@Jankove: nehéz megvédeni, ahogy a szoftvereket is. Ettől még önálló szellemi termék és műalkotás is.
A hozzászólásoddal max. magadat jellemezted.
————————–
Viszont én megpróbáltam előkeresni ennek a világhírű fotósnak a képeit és azt kell mondjam, nem vagyok elalélva a gyönyörtől. Kicsit nagyképű vagyok, akkor azt mondom, én is vagyok ilyen jó fotós, max. gyengébb a marketingem. 🙂
Fekete-fehérben pl. Robert Doisneau-t nagyságrendekkel jobbnak tartom. (azért említem őt, mert manapság alig ismerik, holott eszméletlen jó fotókat készített… Vagy egy John Strazza, hogy a mai, szintén alig ismert fotósok közül is említsek valakit)
@álfirkász: „Ettől még önálló szellemi termék és műalkotás is”
Nem. Csak egy elkapott pillanat, digitális adathordozóra rögzítve. Lehet szép, és egyedi, de
ha a fotót szellemi terméknek nevezzük, akkor bármi lehet az. Ezentúl ha zsíroskenyeret eszel, gondolj arra, hogy valakinek a szellemi találmányát majszolod, anélkül hogy licenszdíjat fizettél volna érte. Ingatag talajra lépünk ezzel…
@kesztió: nem a szerzői jogot szabályozó törvények a gyengék, hanem az azokat érvényesítő hatóságok töketlenkednek, lassúak.
@Jankove: a motoros nem ismerhető fel, tehát a személyiségi jogai nem csorbultak, miért is kellett volna engedélyt kérni?
De. Szellemi alkotás. Az elkészülte pillanatában a kép szerzői jogot keletkeztet. Akkor is, ha külön nem kérnek rá szerzői jogi védelmet.
Nem ingatag a talaj, csak értened is kéne hozzá egy picit.
Néha logikátlannak tűnnek egyes szerzői jogi szabályok, néha pedig azok is. De ettől még léteznek, és legalább valami irányt kijelölnek.
@Jankove: a zsíroskenyér kitalálása nem köthető egy adott személyhez, tehát nem is védhető.
Ellenben pl. a Dobos-torta, a Rigó Jancsi, a Gundel-palacsinta igen. De csak akkor, ha a védelmi időszak nem járt le, vagy ha esetleg márkanévként maga a szó, mint szóvédjegy be van jegyezve.
Ez a fénykép pontosan egy adott személyhez köthető, és az elkészítése szerzői jogot keletkeztetett. Ennyi.
A Samsung nem járt el kellő körültekintéssel ugyan, de ha a rendelkezésre álló, elvárható minőségű és alaposságú eszközzel sem találták meg az eredetit (ha bizonyíthatóan keresték), akkor a bocsánatkérés, a törlés jogilag éppen elégséges. Ha nem is keresték, és a kiírásban elvárható módon szerepelt a jognyilatkozat, hogy a beadó maga a szerző, akkor pedig az eredeti alkotó polgári perben érvényesítheti a követeléseit. A Samsung pedig az őt ért komoly erkölcsi kár miatt a tolvajt szintén perelheti.
Ha a Samsung viszont semmilyen, elvárható óvintézkedést nem tett meg előzetesen a szerzői jogok védelmében, akkor kőkeményen fizethet ő is az eredeti fotósnak.
Ha egy kis eszük lenne, már az elején a nyilvános bocsánatkéréssel és a fotósnak nyújtandó ügyvédi támogatással kihúzhatták volna az ügy méregfogát. De elcseszték.
@Jankove: ilyen mérhetetlen szellemi sötétséggel nem tudok mit kezdeni. Szerintem próbáld ki, majd rájössz. Ha mégsem, ami a fenti hozzászólásod fényében egyáltalán nem lepne meg, az csak annyit jelent, hogy fogalmad sincs az egészről és annyi eszed sincs, hogy ezt észrevedd.
@HgGina: pontosítsunk! A hatóságok töketlenek, lassúak, használhatatlanok, ha a kisember jogainak érvényesítéséről van szó. De próbálj meg ellopni egy Adobe v. M$ szoftvert!
tehát ez egy függőleges tengely mentén, vízszintesen tükrözött kép.
Külön szép, hogy az egész egy japán fotóssal történt meg. Ha jól emlékszem jó 20 évvel ezelőtt a Lexus főnöke nyilatkozta, nem érti miért hőzöng a Mercedes, hogy az új Lexust messziről nem is lehet megkülönböztetni a Mercedestől. Szerinte Japánban ugyanis a tisztelet legnagyobb jele, ha valamit lemásolnak. Azt jelenti, hogy kivételesen jónak tartják az eredetit.
@Provokat Úr: Na igen, de itt nem másolásról van szó. Hiszen nem az történt, hogy az eredeti képet kielemezte, és annak tanulságait felhasználva készítette volna el a saját képét.
Abban egyet értünk, hogy a nyugati főleg amerikai szerző joggal kapcsolatos gondolkodás még ennyi hasonlóságot sem enged meg.
Bár szerintem a lopott és módosított kép jobb lett mint az eredeti. Legalább is nekem jobban tetszik.
@BigPi:
A lopott kép elég giccsesre lett átalakítva, de ez „trendi” színügyileg. Flickr-en hemzsegnek az ehhez hasonló képek.
Egyik jó ismerősömtől (képzőművész) „lopnak” rendszeresen volt évfolyamtársai, sőt egyik tanára is, de őt nem érdekli…sajnos.
Fel nem foghatom, hogyan élhetnek ilyen magabiztosan, még-nekem-áll-feljebb tudattal ennyire undorító emberek, mint a cikkben szereplő gyökér. Ja, hát így.
@HgGina: Micsoda éerv, hogy „a törvények legalább valamilyen irányt kijelölnek”. Ú, azok a szép kommunista évek!
A szerzői jog intézményét pedig A NULLÁRÓL kell végiggondolni. Most teljesen függetlenül attól, hogy én is pont úgy lopásnak tartom az inkriminált esetet, amiről a cikk szól. Amíg az interneten posztolt képek „alkotóinak” >90%-a amúgy is magasan tesz arra, hogy ki mire használja a képét, szerintem ordas aberráció, hogy a netes fotók ALAPBÓL JOGVÉDETTEK LEGYENEK. Ha egy profi védeni akarja a képét, tegye ezt expliciten és hagyjon ki a túlszabályozottság nevű társasjátékból minket, a többieket.
keményen kattingató japán fotós…bele ne szakadjon a melóba – örülök, hogy talál olyan hülyéket, akik megveszik a képeit és ebből kiválóan megél
Akik nem értik a digitális képek szerzői jogait, gondolom azt se értik meg, hogy a fához támasztott bicikli eltolása miért számít lopásnak…
@BigPi: Tudom én, de azért vicces, hogy most a Japánoknak vannak ilyen problémáik, mikor 1960-1980 között szemtelenül lemásoltak minden nyugati cuccot. Más kérdés, hogy most már eljutottak odáig, hogy jobbak a termékeik mint az eredetik.
Ez az egész jogvédelem szerintem olyan szintre jutott el Amerikában, ami már komoly károkat okoz. Micsoda hülyeség már, hogy az Apple le tudja védetni a telefonjainak lekerekített élét? Vagy, hogy be lehet jegyeztetni olyan szabadalmat, amely azt védi, ha egy klikkeléssel vásárolsz. Minden olyan esetben, mikor a neten egy kattintással vásárolsz, Jeff Bezos bankszámláját (is) vastagítod. Szerintem ez őrület.
Ez megvan? supersonicelectronic.com/post/58798461913/mallory-rose-vs-ashkahn
Nem tudom, itt jogilag mennyire adekvát a minden egyes eladott flash memória árában (nálunk) megjelenő „jogdíj”. Ha igen, az nyilván megfelelő anyagi (és jogi) hátteret képez(ne) a kártalanításra hasonló esetekben. Persze a Samsung így is, úgy is szív.
a szellemi terméknek egyetlen célja lehet: hogy ellopják. Aki szerint nem, az nem művész, hanem kisiparos. A valódi szellemi termékeknek egyetlen igazi célja csak az lehet, hogy minél többen minél inkább ellopják, megrágják, kiköpjék, átdolgozzák, magukénak érezzék, sajátként előadva csajozzanak vele. a szellemi terméket rohadtul nem izgatja, ki szülte, irreleváns.
@Jankove: Ekkora marhaságot nem hallottam még. A te gondolatmeneteden haladva az égvilágon semmihez sem köthető szerzői jog, mert szerinted az alkotás elkészülésének időtartama számít. Egyes festmények órák alatt elkészülnek, mások meg 20 év alatt. Akkor az előbbire nem vonatkozik a szerzői jog? Annak nem jár? Vagy csak azt a festőt illeti meg ez a jog, aki a saját fejéből kipattant tájat festi meg, aki egy létező helyszínt „kap el”, annak az alkotására nem áll a szerzői jog?
Igen… ingatag talajra léptünk, de látszólag te süppedsz bele a marhaságokba amiket összehordasz.
+1: Akkor a zenészeket sem illeti meg a szerzői jog? Hiszen csak tárgyak csapkodásával, megpendítésével megszólaló hangokat rögzítenek.
@fejetlen bárd: a zene azért érdekes példa, mert a komplett könnyűzenében nagyjából 6 zenei sablon jár körbe. Van kettő, amire a teljes blues-zene épül, 4-5, amire a pop-rock, a jazz mondjuk 6-7-re. Az elmúlt 100 év könnyűzenei dalszövegeit meg talán ne tekintsük szellemi terméknek.
Persze értem én, hogy a gyengén középszerű szerencsétleneknek fontos, hogy minden szarra, ami kiesik az orrukból, rátageljék a nyomorult kis nevüket, mert ettől áll fel nekik, de a többiek meg engedtessék meg, hogy hadd röhögjék ki ezeket. Fotóművész, hát.
Például mondjuk a Tankcsapda Mennyország tourist-ja és mondjuk a Pharao there is a starja vagy a Joan Osbourne-féle One of us, esetleg a Neotontól a Nyár van mind ugyanaz, kis különbségekkel. Zenei szempontból kb. annyi közöttük az eltérés, mint a két ominózus kép között.
Szerintem pofátlanság hogy általános témájú képért pénzt akar a készítő, csak azért mert éppen ő állt ott fényképezővel. Ha meg annyira fáj neki, hogy használják a képeit, akkor ne töltse fel a netre, nézegesse otthon egyedül vagy haverokkal.
@fejetlen bárd
” vagy csak azt a festőt illeti meg ez a jog, aki a saját fejéből kipattant tájat festi meg, aki egy létező helyszínt „kap el”, annak az alkotására nem áll a szerzői jog?”
Általánosságban ez az egyik legnagyobb etikai különbség a nyugati (főleg amerikai) és a keleti gondolkozás között.
Amerikában nem csak akkor illeti meg a szerzői jogvédelem a készítőt, ha az ő konkrét képét használják fel, hanem akkor is ha annak témáját, beállításait. A te példáddal élve.Valaki egy létező helyszínen kap el egy pillanatot, és az másnak megtetszik,azt rekonstruálja, majd közé teszi azzal bizony szerzői jogsértést követ el.
A legtöbb esetben ez a fajta jogvédelem az ami kicsapja a biztosítékot az embereknél.
Valójában mind a kétféle álláspontnak elég erősek az érvei.
Talán az lenne a célszerű, ha az ilyen fajta szerzői jogokra sokkal rövidebb ideig hatna a védelem.
@minafoto: a példád faékhez hasonlítható, természetesen nem a szó jó értelmében.
Abban hogy valaki más fotójával indul egy pályázaton, abban nem az a gond, ahogy ti, nagyokos profi fotósok látjátok, hogy a képet „a szerző engedélye nélkül használták fel”. Erről az avítt, idióta hozzáállásról már le kellene szokni: aki védeni akarja a képét a neten az ún. illetéktelen felhasználástól, az tegye meg, de NE EZ LEGYEN AZ IMPLICIT.
Más alkotásával versenyen indulni az NEM SZERZŐIJOG-SÉRTÉS, mert amúgy szabadon felhasználható, ingyenes stockfotóval SEM SZABADNA NEVEZNI. Ugyanis a verseny az saját alkotásról szól, nem arról, hogy jogvédett-e vagy sem az illető munka. Csak az elszállt, megélhetési-jogvédő profifotósok agyröge, hogy a kettő összefügg.
Az utóbbit külön is posztolnám, mert szerintem ez a lényeg:
Más alkotásával versenyen indulni az NEM SZERZŐIJOG-SÉRTÉS, mert amúgy szabadon felhasználható, ingyenes stockfotóval SEM SZABADNA NEVEZNI.
HANEM egyszerűen CSALÁS.
Ugyanis a verseny az saját alkotásról szól, nem arról, hogy jogvédett-e vagy sem az illető munka. Csak az elszállt, megélhetési-jogvédő profifotósok agyröge, hogy a kettő összefügg.
(kéretik törölni a legutóbbit, duplán vette be a rendszer)
Mondok azért neked még egy faékes példát: felkelsz reggel, bemész a melóhelyedre, megcsinálod amit kell, majd hazatérsz mint aki jól végezte dolgát és várod a fizetésed a számlára. Csak mondjuk nem te kapod meg a fizetést a melódért, hanem más, mert mondjuk átírta a nyilvántartásban a számlaszámod a sajátjára, ott a hol intézik az utalásokat. Nem vette el fizikálisan semmidet, a pénztárcádhoz se nyúlt hozzá, ez nem lopás akkor ugye…?
Megélhetésért keressük a lóvét, így van ez sok emberrel, gondolom ez nem meglepő. Van aki meg a „kattintásból” él, és tudomásul kell venni, hogy igen, neki ez a munkája. Van neki egy jó látásmódja, van egy jó gépe és jó időben jó helyen van, mert ez a dolga, ezzel bízzák meg, ez a feladata, ez a MUNKÁJA. Kilóg a mozgó járművekből ha kell, rohan a téma előtt két lépésre, kalkulálgatja mi fog történni, és igyekszik elkapni a jó pillanatot a legjobb helyről. Akármennyire is fáj, bizony vannak akik képesek ebből élni, sőt még élvezik is! Párszor megtalálnak, hogy csináljak ingyen képeket, és milyen jó lesz nekem az, ha kiteszik a nevemet… Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy vajon ezért a hentes ad majd egy kiló húst? Az utiköltségemet, a gép árát, az amortizációját, az eltöltött időmet ez fedezni fogja? Mert ha munkaidőben megyek, akkor azt ki kell fizetni, ha meg szabadidőmben, akkor pláne. Haverságiból gondolom nem te fogod a havi rezsimet és megélhetésemet szponzorálni (cserébe, hogy képeket nézegethetsz)… Igen, azt hiszem igazad van, a szerzői jog valóban megélhetési jog. Az artisjus meg egy másik túlturbózott dolog, mert attól nekem is szemidegrángásom van, hogy az üres dvd-re amire majd a saját képeimet fogom felírni, díjat fizessek – és persze ezt az összeget sosem lássam viszont. Legyünk tisztába vele, hogy az artisjus egy másik lobbi, ami ezen a fogalomkörön támaszkodva tejelteti a népet/ mert hagyjuk magunkat. Egy szó mint száz, ha neked ha fáj, hogy valaki a „kattintásból” él, plusz élvezi, az a te privát magánügyed. Aki egy szikrát is élvezi a munkáját, az egy magasabb komfortfokozaton él, ez van. De ezért bizony tenni kell, a körbekaffogás nem segít..
@minafoto: jé, a kedvenc szöszi fotósom! 🙂 Rég hallottam felőled. (meg ne kérdezd, milyen néven ismerhetsz, mert a francsetudja, mit használtam akkor éppen, mikor összeakadtunk ;))
Helló Libus! 😀
@minafoto:
Kedves minafotó, a nagy román tragikomédia-írót, Caragialét parafrazálva „csak itt-ott, a lényegesebb pontokon” nem értetted meg a mondanivalómat. Szövegértés rulez!
De akkor vegyük csak megint szép sorjában.
1. Sehol nem állítottam, hogy a fényképeiből élő profi fotós képeit ne védje a szerzői jog. Éppen csak annyit, hogy ne ez legyen az implicit – ahogy az internetre feltöltött fotók >90%-a sem profi fotós munkája. Magyarán, egy normális világban, ha profi vagy, LEGYEN A TE FELELŐSSÉGED, hogy a képedet jól láthatóan és félreérthetetlenül jogvédettként tüntesd fel, és lobbizz azért, hogy erre könnyű, egyszerű technikai és jogi hátteret biztosítson az internet. Ahelyett, hogy a fának támasztott bicikli álszent példájával jönnél. Mert a biciklit fának támasztók 90%-a nem akarja, hogy felhasználd a „tulajdonát”. Az internetre képet feltöltők 90%-a viszont igen.
2. A fentiek fényében tehát értelemszerűen nem zavar, ha valaki a kattintásból él. De miattuk ne legyen minden netes kép jogvédett, bőven elég, ha csak azok copyrightosak, amelyekkel tényleg pénzt óhajtanak keresni.
3. A pályázatot nyert lopott kép kurva rossz példa a szerzői jog megsértésére. Mert jelen esetben a jogsértés jelentéktelen apróság, a pályázó pont akkorát vétkezett volna, ha szabadon felhasználható képet hazudott volna a sajátjának.
Remélem, így érthetőbb volt. Van még kérdés?
Amerikában már e témában túlzás van.
Megesett, hogy rátaláltam egy képemre egy amerikai honlapon. Egy divattal foglalkozó teljesen non-profit blog volt. Volt egy cikk a leggings viseléséről, s az egyik példa az én képem volt, mely a feleségemet ábrázolta. Erre beírtam, hogy vicces, hogy megtalálta az én képemet. Másnap törölte a képet, én meg írtam, nem kell törölni, semmi gond. Erre ő elkezdett valamiféle szerző jogi bonyodalmakról szövegelni.
@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Americában a bircák már jó ideje nem igyekeznek gondolkodni…
@álfirkász: Szeretem, ezt a finoman cizellált kurvaanyázást. Én például nem nevezlek sötétnek, csak legfeljebb szerencsésnek, hogy eddig nem kaptak szerzői jogsértésen, pedig biztos vagyok benne, hogy naponta jópárszor áthágod a törvényt. Ugyanis kezdünk affelé elmenni, hogy már egy szép hosszúra nyújtott fing is szerzői jogvédelem alá esik. Mi ezzel a baj? Az barátom, hogy kezd miatta élhetetlenné válni a világ, mert sosem tudod mikor mondasz, teszel, cselekszel valamit, ami később gondot fog okozni. Szomorú tapasztalatból beszélek.
@fejetlen bárd: „mert szerinted az alkotás elkészülésének időtartama számít.”
Egyáltalán nem, nem jól érted. Szerintem a szerzői jogvédelem azokat az egyedi és reprodukálhatatlan szellemi dolgokat kell védje, amihez valódi tehetség, idő, stb kell, és amit tényleg szeretnének ellopni. A zene, a mozi, a szoftver ilyen. De már ne is haragudj, egy automata géppel készült fotót ne soroljunk már ide. Én is körbefényképezhetném a lakóhelyemet, mind egyedi, egyszeri, és megismételhetetlen kép lenne, de azért nem érzem tőle rögtön művésznek magam. Még akkor sem, ha kutyám hátán lévő bolha f*szát fotózom, és rádobok egy embosst a fotoshopban. A fotózás jó dolog, jó képek készítéséhet sok idő kell, de azért ne keverjük már össze a művészetet a szabadidős tevékenységekkel/hobbival. Mert ilyenformán minden, és úgyszólván bármi szerzői jogvédelem alá eshetne.
@HgGina: „a zsíroskenyér kitalálása nem köthető egy adott személyhez, tehát nem is védhető.”
Hogyhogy? Egyszercsak a földön élő 6 milliárd embernek egyazon szép napon berobbant a tudatába, hogy rákenjen zsírt a kenyérre? Akármerre nézel a világban, akármit veszel a kezedbe, minden egy adott személyhez kötődik, csak legfeljebb ezek döntő többsége ismeretlen. Még szerecse hogy az őskorban nem létezett szerzői jog, mert aligha jutott volna az emberiség el idáig.
@kesztió: @Jankove: nem értem a problémázásokat. Egy dolog a szerzői jog, azon lehet vitázni, de az, hogy valaki egy fotóversenyt másnak a képével nyer meg, az nem egyértelmű csalás kategória nálatok?
Szerzői jog és képek ügyében: Azt én is furcsállom, ha valakit zavar az, ha nem kereskedelmi/haszonszerzési célra felhasználják esetleg egy fotóját, a normális hozzáálás szvsz az, amit @maxval, a gondolkodni igyekvő birca: leírt (mármint a normalitás az ő részéről volt meg 😀 ).
De megértem azt, ha valaki nem akarja, hogy a fotókat, amiket készít, más ellopja, és különböző módon pénzt keressen vele.
Egy versenyen indulni más képével kimeríti egyrészt a 2. kategóriát (hiszen nyerhet vele valamit), másrészt olyan, mint szakdolgozatot másolni…:)
@Jankove: hmm, a valóban professzionális szintű fotózás legalább olyan időt és tudást igénylő szakma, mint a zene/film/szoftverkészítés. Ilyen szempontból nincs különbség.
@TH: Én a te szövegértésedet nem értem, kedves TH.
Ha azt írom, hogy
„Más alkotásával versenyen indulni az NEM SZERZŐIJOG-SÉRTÉS, mert amúgy szabadon felhasználható, ingyenes stockfotóval SEM SZABADNA NEVEZNI.
HANEM egyszerűen CSALÁS”,
akkor vajon számomra egyértelmű csalás-e, ha „valaki egy fotóversenyt másnak a képével nyer meg”?
@kesztió: A kérdés kettőtöknek íródott, és inkább szóltak jankovénak, de jogos a pont, elnézést.
@TH: 🙂
@álfirkász: És qrvára nem érdekel, hogy ki kezdte.
Fordítom a saját nyelvemre kesztió mondanivalóját a sorszámainak megfelelően:
1. A bringás felelőssége, hogy nem lakatolta le a brinyóját, tehát a bringa szabadon elvihető.
2. Ha nem keresel pénzt a munkáddal = nem ér semmit. Tehát, ha felépíted saját kezűleg a házad, és nem fizetsz érte senkinek, kvázi bármikor, bárki lerombolhatja, mert az nem ér semmit,mert a pénz ki van kapcsolva a rendszerből. Függetlenül attól, hogy az a te otthonod, és mondjuk mennyit keccsöltél vele.
3. A csalás vagy a lopás ténye lényegtelen, hogy melyik, nem számít bűnnek bizonyos esetekben. Kvázi tőled ha ellopnak/elcsalnak bármit, akkor ezek után ne sipákolj rendőr és jogrendszer után. Mert nem vigyáztál eléggé a cuccaidra, lúzer vagy szimplán.
Kb ennyi az értelme annak amit leírtál. Szép cizelláltan, kulturáltan is lehet lopni,úgy hogy a másik szinte magától is adja akár, nem? Na ezt hívják fehérgalléros bűnözésnek.
elnézést kérek az érintettektől, de ki kellett szednem pár hozzászólást. nem ér annyit az egész ügy, hogy egymásnak essünk! köszönöm a megértést.
@vészmadár (pica pica): Azt remélem tudod, hogy zenét nem csak az elmúlt 100 évben komponált az emberiség. A kolléga szerint a fotóst a fotó létrehozásához szükséges eszköz miatt nem illetik meg a szerzői jogok (sőt, ő még a művészetet is ide keveri).
Ennyi erővel a hangszeres zenék szerzőit és előadóit sem illetik meg a jogok, mivel egy fényképezőgépnél sokkalta primitívebb eszközzel (húrok, fadarabok, kifeszített bőrök) állítják elő az alkotást.
@Jankove: Gondolom nagyon mélyrehatóan ismered a művészeteket, ide értve különösen a fotóművészetet. Elegánsan vagy képes dilettáns hülyeségeket előadni.
Te az egész mondókádat egy eszközre vetíted ki, ami a fényképezőgép. Mi van ha a cikkben szóban forgó fotó egy nagyformátumú fényképezőgéppel készült, melynek használata közel sem egyszerű, mert haladó szakértelmet kíván és abból készült digitális verzió az internetes megosztáshoz? Ebben az esetben ez már művészet? Még véletlenül sem az alkotás tartalma számít, hanem mivel készült… valóban…
Mintha egy kiváló festményt vagy szobrot az anyag határozna meg amiből vagy amivel készült. Ha a szobrász kalapács, véső és dörzspapír helyett automata gépeket használ, akkor rögtön csak egy hobbi mitugrásszá fejlődik vissza?
Ugyan már. Marhaságokat beszélsz.
Meg egyébként is, miként jön egymáshoz a művészet és a szerzői jog? Az egyikkel egy szubjektív minőséget határozhatunk meg, utóbbi meg egy jogi fogalom.
Semmi köze a saját alkotásodhoz fűződő jognak ahhoz, hogy az alkotásod esetleg egy nagy kupac szar.
Fogalmam sincs mi a civil foglalkozásod, de tegyük fel, hogy taxis. Egy jó taxis, akivel elégedettek az ügyfelek, élvezed a munkád, már 10 éve saját társaságod van ami jól megy, tisztességesen adózol az államkasszába, gyermekvédő alapítványokat támogatsz, majd egyszer jön egy idegen és a nevedben átvesz egy szakmai díjat.
Megnézném az arcodat. Hiszen taxizni egy géppel mindenki tud… nincs jogod reklamálni, hogy az elismerés téged illetne.
@BigPi: Én sem gondolom, hogy a stílus vagy témaválasztás másolása olyan nagy gond lenne. Ez elismerés a szerző felé, hogy másokat is inspirált (jellemzően olyanokat, akik csak trendek után tudnak menni). Viszont a konkrét alkotás lenyúlása, abból pénz és hírnév csinálás már igen is túlmegy egy etikai, morális határvonalon.
@minafoto: Gondolom, kedves Minafoto, akkor azt is masszív jogsértésnek érzed, ha a cserkészlányok Republikot énekelnek a tűz körül – úgy, hogy életükben egy fillér jogdíjat sem fizettek soha a Republiknak. Mert kábé ennyit ér, ha valaki ekkora csőlátással próbálja az élet bizonyos területén rögzített szabályokat egy másik területre átvinni.
@minafoto: Amúgy egy kis agytágító háziolvasmány. Biztos nagyon fogod élvezni, melegen ajánlom. És nem is merem mondani: *S*Z*A*B*A*D*O*N* LETÖLTHETŐ. FUJ!
http://www.szabadkultura.hu/
A hozzászólásokat olvasva azon csodálkozom, hogy fotóstársaim, miért kérdőjelezik meg egy fotós által készített képhez fűződő tulajdonjogát. Miért nem értik meg hogy egy kép művészeti alkotás, függetlenül attól, hogy szép vagy nem, tetszik vagy nem, egyedi vagy sem, egy elkapott pillanat vagy hosszasan tervezett kompozíció, profi készítette vagy amatőr. Az meg hogy a fotós tudta és engedélye nélkül valaki felhasználja az szerintem botrányos!
Az a gondolatmenet hogy a neten ne ossza meg senki a képét ha nem akarja hogy ellopják, borzasztó demagóg szar duma. Szerencsére az olyan oldalakon mint 500px nem így gondolkodnak a profi és amatőr fotósok, szerintem sokkal sivárabb és unalmasabb világban élnénk ha nem így lenne. Azt persze mondanom se kell hogy sok fotós a megosztás után is ragaszkodik a jogaihoz, leginkább azért hogy ne mások arassák le a sikert, vagy keressenek vele pénzt.
Senki ne gondolja hogy azért tartom fontosnak a fotós jogait mert ebből élek, sőt ha megosztok egy képet lemondok a jogaimról és szabadon felhasználható képként töltöm fel. De azt gondolom a fotós joga hogy eldöntse, lemond a jogairól vagy sem!
Eltartott egy darabig amíg megtaláltam ezt a régi blog bejegyzést, ami egy hasonló képlopásról szól. De mégis érdemes elolvasni, mert szerintem nagyon elgondolkoztató a kialakult helyzet, a verseny szervezői és a kép készítőjének a véleménye.
blog.volgyiattila.hu/2013/04/08/csalassal-nyert-palyazaton-macbook-pro-t-es-ugy-volt-megtarthatja-de-megsem-mert-nyert-a-jozan-esz/
@GaPeti: De kedves GaPeti.
Mért zavarna téged, ha minden netre feltöltött kép alapból szabadon felhasználhatónak számítana, AMÍG a fotós nem jelzi expliciten az ellenkezőjét?
Az amatőrfotós-társadalom 90%-ának inkább konveniál, hogy a fotóját szabadon felhasználják, mintsem hogy a következményektől tartva ne használják fel és akkor elmarad egy plusz elismerés illetve népszerűsítési lehetőség.
A maradék 10% és a profik pedig expliciten deklarálhatnák, hogy a munkájuk márpedig jogvédett, és akkor PONT UGYANAZOK A JOGOK ILLETNÉK MEG ŐKET, MINT EDDIG.
Sőt, mivelhogy a fotók hangsúlyosan kisebb százaléka válna így jogvédetté, a törvényt is sokkal komolyabban vennék az emberek és a betartásuk is jóval ellenőrizhetőbb lenne.
Most komolyan kérdem, a sértett büszkeségen kívül mit tudsz felhozni ez ellen a modell ellen? A technikai problémák emlegetése nem jár, ez nagyon hamar megoldható lenne, ha komolyan vénnék a dolgot.
@kesztió: Amiről vitatkozunk az csak technikai kérdés. A személyes véleményem, hogy akit eddig hidegen hagytak szabályok, azt ezután is hidegen fogja hagyni, mindegy hány képre vonatkozik.
De mindegy milyenek a szabályok be kell tartani őket, és ennek a blog bejegyzésnek pont ez a mondanivalója.
@GaPeti: Hát ne haragudjatok meg, de tényleg nem értem mi a helyzet ezzel a magyarországi oktatási rendszerrel, hogy ennyire hiányzik belőletek az elvonatkoztatási készség.
Próbáld már megérteni: annak, amit a fickó tett, vajmi kevés köze van a szerzői jogokhoz. Ha egy 100 éves fotóval nevezett volna, amire már nem vonatkozik a copyright, mert már rég közkincsnek számít, pont ugyanúgy vétkes lenne, mert NEM SAJÁT MUNKÁJÁT ADTA BE A SAJÁTJAKÉNT.
Az ég szerelmére, mit nem lehet ezen megérteni?
@kesztió: Most én nem értelek!
Egész idáig arról vitatkoztunk milyen jogi védelem illessen meg egy képet. Most meg arról írsz, hogy az ember azért hibázott mert nem saját képpel nevezett a versenyen.
Szerintem meg két hibát követett el:
1. engedély nélkül felhasznált és módosított egy fotót,
2. egy versenyen (ahol ez feltétel volt) nem a saját fotójával nevezett be.
Szerintem ennyi, minden további csak meddő vita.
Kesztió, elkezdtem olvasni amit linkeltél, kb az 5. oldal után jutottam arra a következtetésre, hogy nem érdemes elolvasni. A világ változik persze, de abba az irányba megyünk, hogy minél többen vagyunk, annál kevesebb lesz a szabadságjogunk, egyszerűen azért, hogy ne együk meg egymást az erőforrások felosztása közben. Tudod, a bolygó méretei adottak, csak mi szaporodunk rajta elég ütemesen.
Időnként belefutok ezekbe az ideologizált szabadság-rabokba, kb olyanok, mint a kukabúvár freeganak, akik baromira lelkesednek a „szabad” életformájukért, de az nem jut az eszükbe, hogy létformájukat ez a fajta civilizáció teszi lehetővé, hogy a megfelelő mennyiségű ingyenkajához hulladék formájában hozzáférjenek. Mert különben kapálniuk kéne mondjuk (fujj, MELÓZNI, nem csak úgy leakasztuk a tutit a közösből), mert nem teremne meg a készkaja csak úgy magától a kukában. Valaki a hulladékot is valahogy MEGCSINÁLTA, energiát tett bele hogy létrejöjjön. Az egy másik dolog, hogy ő mekkora igényszinten éli az életét, amit ráadásul mer valódi SZABADSÁGnak hívni. Szánalmas, hogy a kötelezettségek és felelősségvállalás teljes hiányát azonosítják a valódi szabadsággal: ami egyébként meg a döntéshozatal függetlenségét és az azzal járó következmények vállalását jelenti. Mert annyira jó másra mutogatni ha valamit elbaszunk.
Örülök, hogy neked elég, ha azt kapod amit a neten találsz hulladék formájában és könyvtárba már derogál járni, pláne könyvet vásárolni, pfujj azok a gonosz szerzői jogok…! 😀 Ady, Arany János, Vavyan Fable takarodjatok innen…
Mondom ezt úgy, hogy szoktam én is közzétenni képeket elég sűrűn elég sokfelé (nem önzetlen módom, hanem gonosz kapitalista reklámcéllal), de akinek ez elég, az valószínűleg sosem fog eljönni egy kiállításomra és sosem fog egy db képet se vásárolni tőlem, mert minek, szabadság van, és ő úgyis mindent jobban tud, a technológia meg majd megoldja az igényeit. Neki elég lesz az esküvőjéről is majd a mobilos fotót nézegetni majd 20 év múlva is… a fércbukon, amit a haverok megosztottak vele. Már csak az a kérdés, melyik kukából fogod az okosmobilt hozzá kitúrni… mert a technológiában is szellemi termék van, energia, meló, és a mérnöknek is van villanyszámlája amit valakinek állnia kéne…
Szóval szerintem minél többen vagyunk és minél több energiát teszünk bele valamibe, az annál több értéket fog képviselni, amit valahol bizony vissza kell adni/ki kell fizetni. Pont a kesztiófélék sírnának a leghangosabban amikor az ő számlájukról vonnák az én rezsimet… a „képnézegetésért” cserébe. 😀
@GaPeti: pont az a baj, hogy amiről eddig vitatkoztunk, azaz a képek jogi védelme, nemhogy nem mondanivalója a cikknek, de irreleváns a sztori szempontjából! Ha csak felhasználta és módosította volna a fotót, de nem nevez vele nemzetközi versenyen, semmi hírértéke nem lett volna a dolognak, nemde?
Sőt, én úgy fogalmaznék, hogy a cikknek pont a a fő mondanivalója, hogy az elszállt jogvédők mennyire nem értik, hogy valójában mit is védenek. Mintha a Jobbiknak valaki bedobná azt a szót, hogy „cigány”, és teljesen mindegy, hogy cigányzenéről vagy cigánypecsenyéről van éppen szó, elborul az agyuk és már nem képesek racionálisan hozzáállni a dologhoz. Abból, hogy valaki nem saját képével nevezett egy versenyen, szellemi tulajdonjogi kérdést csinálni annyira röhejes, hogy no comment. Mért, ha megvásárolta volna a szerzőtől minden jogot, akkor már mindjárt indulhatott volna a versenyen? Ugyan már.
Az ún. technikai kérdésre visszatérve: Ha tényleg csak annak látod, akkor miért nehezítjük fölöslegesen azok életét, akiknek csak púp a hátukon az egész szerzői jogi cécó, legyenek bár amatőr fényképészek, vagy amatőr képfelhasználók (pl. bloggerek)?
@minafoto: Már-már rá akartam kérdezni, hogy honnan az a logikai bravúr, miszerint, ha nem akarom az időmet, energiámat és pénzemet azzal tölteni, hogy ELEVE INGYENESNEK SZÁNT képek szerzői után nyomozzak (ezt már egyszer végigszórakoztam, és az erre fordított nemzetközi telefonbeszélgetések árából jóllakhatott volna egy éhező nigériai kisfiú), abból az következik, hogy pl. egy általam tervezett könyborítóhoz felhasznált képért nem lennék hajlandó fizetni egy profi fotóművésznek.
De rájöttem, nincs kivel tárgyalni. Olvass továbbra is Vavyan Fable-t, örültem az ismeretségnek.
Te Kesztió, az ingyenesnek szánt képnek is van szerzői joga. Tudod, megcsinálta a fotós. Onnantól kezdve, ha felhasználod a könyvedhez, és azért majd pénz kérsz igen, bitorlod a majd a szerzői jogát a fotósnak. Mert ő ingyenes felhasználásra, (nézegetésre) adta oda neked, és nem pénzszerzésre. Na megyek Vavyan Fablezni 😀 Az legalább szórakoztató. 😀
Persze ha ingyen letölthető könyv lesz, pdf formátumban, akkor természetesen belefér az ingyenes felhasználói körbe. Nagyon kíváncsi vagyok, melyik variáció…
Egyébként most döbbenek rá arra a mértékű szarrágásra, amiben azt állítod, hogy te pénzt költöttél azért, hogy majd ne költs. Kvázi, ha első kanyarban felmásztál volna egy stockfotó galériába, és ott pár fityingért megvettél volna egy zseniális fotót, azonnal jogtiszta dologhoz jutottál volna, és legalább egy fotósnak jut vacsora, és nem csak elmélkedik a nigériai kisfiú a kajáról…
@kesztió: Elismerem az esetnek azért van hír értéke mert egy neves versenyt egy olyan fotóval nyertek meg ami nem felelt meg a verseny szabályainak. Ettől függetlenül az eredeti fotót készítő fotós jogai sérültek, mert engedélye nélkül módosították és benevezték egy versenyre a képét. Pontosan ezért kezdődött vita a fotók jogi védelméről illetve fotók szabad felhasználásáról.
@minafoto: Kedves Minafotó, mostmár azért a szarháziságnak is van határa, tudod-e.
Nem az volt a cél, hogy egy ingyen fotóval agyonüssem a dolgot, tehát légszíves ne inszimuálj olyasmit, ami nem igaz. A Fotózz!-on találtam a három, kényes, nem stockfotó-témát feldolgozó képet (meleg/leszbikus párok szeretkezését művészien ábrázoló munkákat), megtetszettek, mert pont össszecsengtek a bejegyzés témájával, tudtam, hogy nekem pont ezek a fotók kellenek, akár fizettem is volna értük, de valahogy normálisnak tűnt, hogy egy nonprofit blog számára ingyen fel fogják ajánlani.
AMI MEG IS TÖRTÉNT, magyarán jogtiszta módon használtam fel a képeket.
Viszont, ha pénzt kértek volna érte, pont úgy ráment volna az a 3 óra plusz a nemzetközi telefonhívások. MERT UGYE ELŐZETES ENGEDÉLY SZÜKSÉGES, nem csinálhattam meg, hogy felteszem a fotót és majd utólag, mailben engedélyt kérek. És 2005-ben azért nem volt épp olyan lezser egy nemzetközi hívás, mint ma, Romániából legalábbis semmiképp.
Tehát még egyszer: nem képet akarok lopni, hanem ezt a legrosszabb bürokratikus szokásokat idéző, nehézkes szerzőijogi procedúrát egyszerűsíteném le azzal, hogy a nem expliciten jogvédett képeket szabaddá tenném. AZ EXPLICITEN JOGVÉDETT KÉPEK MELLÉ PEDIG KÖTELEZŐVÉ TENNÉM AZ ELÉRHETŐSÉG FELTÜNTETÉSÉT.
Úgyhogy várom a töredelmes bocsánatkérésedet.
Nem válaszoltál az eredeti kérdésre. Miszerint fogsz-e a könyveddel pénz keresni. Mert ha ezek után is összekuncsorogtál hozzá néhány ingyenképet, lelked rá, nekem meg nincs miért bocsánatot kérjek… Pláne hogy a képen modellek is szerepelnek, remélem az ő hozzájárulásuk is rendben…
@minafoto: A kérdésedre azért nem tudok válaszolni, mert az általad összegyűjtött puzzle-darabkák köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
1. Nincs semmiféle könyvem, tehát az a kérdés, hogy fogok-e vele pénzt keresni, ab ovo értelmetlen.
2. Ha szó is volt könyvborítóról valamelyik hozzászólásomban, azt is csak példaként említettem, többek között azért, mert régebben valóban könyvtervezéssel (is) foglalkoztam. De ha most teszem azt valakinek terveznék egy könyvborítót egy fotó felhasználásával, természetesen a kiadót terhelné a felelősség a szerzői jogokat illetően, így bizonyára megtenné a szükséges lépéseket, hogy legálisan használhassam a kérdéses fényképet.
3. Azok a képek, amelyeken a modellek szerepelnek, a nonprofit politikai blogomon jelentek meg (Szabadtér blog). A szerzők – szóban legalábbis – beleegyeztek az ingyenes közlésbe. Gondolom, ezek után nem az én feladatom, hogy a modellek hozzájárulását tisztázzam.
Olvasd vissza a hozzászólásaimat, ha nem hiszed.
Azért ne haragudj, ilyen vaskos figyelmetlenség-morzsák és/vagy szövegértési bakik után elég nehéz komolyan vennem a vita eddigi folyamát…
Édes fiúka vagy te, mindent megpróbálsz ügyesen kimagyarázni, és másramutogatni. Nem szép ám a halmozott másra mutogatás,hogy a kiadó felelőssége, meg miért nem logózod a képeidet, és miért nem zártad le a bringádat, meg a hasonlók. Egyébként a mai világban a szóbeli egyezségek kb. annyit érnek, mint a papír, amelyre nem írták le. De, igen a te felelősséged is lesz, ha a modellek megreklamálják a nyilvánosságra hozatalt, mert nem győződtél meg az állítás valódiságáról. Megosztva a fotóssal, ha nála sincs meg a beleegyező papiros… Vagy szerinted majd a netszolgáltatód/főszerkesztőd fogja egyesével a feltöltött képeket végignyomozni? Ugye nem ezt álmodtad? Mert ez esetben ők a „kiadók” meg a „felelősök” akire esetleg még ügyesen rá lehet kenni a felelősséget. Kb most olyat mondtál, mintha a Samsung hibája lenne, hogy nem ellenőrizte le az összes pályázó képét… Szabadságért kiáltasz, de a döntés felelőssége legyen másé. Nem érzed a szobafilozófia diszkrét báját a gyakorlattal szemben?
@minafoto: Gondolom, most nem szívatsz és abszolút komolyan, szellemi integritásod teljes tudatában jelented ki, hogy írásos beleegyezést kellett volna kérnem a fotóstól egy magánjellegű nonprofit blog ártatlan, kizárólag az írás keélvezetének kedvéért publikált bejegyzéshez:
szabadter.wordpress.com/2009/02/02/a-kozepszer-remuralma/
Hát, én csak azt mondom, kurvára nem szeretnék olyan agyonbürokratizált, nulla bizalmi szintű, mindenki mindenkit semmiségekért perelő emberek világában élni, amilyet te vizionálsz. Amúgy szerintem te se szeretnéd, csak nem gondoltál még bele komolyan…
Nem a fenti témához kapcsolódik, de mivel felmerült ez a kérdés is, ezért belinkelem ezt.:http://www.sg.hu/cikkek/99395/mi_a_kulonbseg_ihlet_es_plagium_kozott
A hazai fotós világnak (nem a törvényeknek) mi az álláspontja ebben a témában? Milyen szabályozást szeretnétek?
@BigPi: az én álláspontom az, hogy kapják be azok, akik tényleg komolyan gondolják, hogy egy ötlet monopolizálható. Az ilyen kurta agyúaknak javasolnám, hogy nézzenek egy kicsit körül a művészettörténet berkeiben – a festészet története például „plágiumok” végeláthatatlan láncolata.
Persze ellentétes véleményeket is fogsz hallani, de tényleg várom már, hogy védjék már le pl. a sablonos esküvőifotó-beállításokat, sőt, akár az aktot, a mellportrét stb. Hogy szívjon a sok nagyokos megélhetésijogvédő-portréfotós, mint a torkos borz. És tapasztalják már meg a tulajdon bőrükön, milyen, amikor a privát, különbejáratú hülyeségük fordul sajátmaguk ellen.
Kesztió, nem akarlak elkeseríteni, ez nem az én fixa ideám, hanem a jogrendszeré! Ha bíróság elé citálnak mert valaki úgy érzi, hogy a személyiségi vagy a szerzői jogai sérülnek az említett kép nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban, akkor biza a papír fog dönteni, vagy jobb esetben az ügyvédi költség. Persze hogy vannak a hülyeségnek/bürokráciának is határai, de vitás esetekben a szó elszállt, az írás megmaradt. Ugrálhatsz még egy kanyart felháborodva, hogy nem tetszik a rendszer és kapja már be végre valaki, de attól még ez van. Tudod, túl sokan tolták már el a biciklit mert az nem volt lelakatolva, és az a fránya bürokrácia a pénz cseréjével meg az egyebek…. 😀