Az űrkutatásban – főleg, ha a fény látható spektrumáról van szó – egyértelműen olyan eszközökkel lehet a legjobb felvételeket készíteni, melyek a Föld atmoszféráján kívül, tehát bolygókörüli pályán, vagy még távolabb, az űrben vannak elhelyezve. Ezeket az eszközöket (általában űrtávcsöveket, illetve optikával és kamerával felszerelt űrszondákat) ugyanis nem zavarják a „látásban” az atmoszféra rétegei. Hiába van tehát a Földi teleszkópoknak sokkal nagyobb és jobb optikai rendszere, mint például a Hubble-nek, az mégis részletgazdagabb, élesebb fotókat fog visszasugározni a laborokba, mint amilyeneket innen, bolygónk felszínéről valaha is készíthetnénk.
A Hubble űrtávcső – kép forrása: wikipedia.org
Eddig legalábbis ez volt a helyzet, amin a University of Arizona, az Arcetri Observatory és a Carnegie Observatory kutatói változtatni óhajtanak. Közös összefogásban kifejlesztettek hát egy új kamerarendszert, amely a VisAO névre hallgat és a fény látható spektrumában dolgozik. Most, húsz évnyi fejlesztés után megdöbbentő eredménnyel mutatták be az új eszközt a chilei Magellan 21 lábas (6,3 méter) teleszkópra kötve.
A Magellan teleszkóp elvileg sokkal nagyobb felbontóképességű, mint a Hubble, hiszen 6,3 méteres tükörátmérője több mint 2,5-szer akkora, mint a Hubble-é. Az űrtávcső azonban óriási előnnyel rendelkezik, azaz rendelkezett eddig: az ő kameráinak nem kellett a légkör több száz kilométeres vastagságán átlátnia. És itt jön képbe a kutatók munkájának gyümölcse: a VisAO optikai rendszere ugyanis képes a légköri zavarok kiszűrésére, azaz egy olyan másodlagos „adaptációs tükörrel” rendelkezik, amely egy mágneses mezőben lebeg a Magellan fő tükre előtt és másodpercenként ezerszer (!) képes alakját megváltoztatni felületének 585 pontján.
Dr. Jared Males és professzor Laird Close a MagAO rendszer előtt
„Ennek eredményeként sokkal tisztábban láthatjuk az égboltot, mint valaha. Olyan, mintha az űrben lenne a 21 láb átmérőjű távcső.” – mondta a projekt vezetője, professzor Laird Close. A képek, melyek a frissen szinkronizált és beállított Magellan Adaptive Optics (MagAO) rendszerrel készültek, kétszer annyi részletet tartalmaznak, mint a Hubble fotói. Hogy közérthetőbb legyen a megfogalmazás, Close egy hasonlattal élt: „A rendszerünkkel 100 mérföldes távolságról is tisztán látható lenne egy tízcentes pénzérme összes részlete.”.
Üzembe helyezése óta a MagAO és a VisAO kamerarendszer már több fontos felfedezéshez segítette a kutatókat és olyan részletgazdag fotókkal ajándékozta meg a tudóscsapatot, amilyennel korábban még nem találkozhattak. A MagAO saját weblapja itt található. (Forrás: petapixel.com)
