A digitális fényképezőgépek és a Photoshop korában ki a csuda gondolna arra, hogy még mindig akadnak olyan vállalkozó kedvűek, akik analóg módon készítik fényképeiket? A brit Jonathan Keys még egy lépéssel tovább ment, amikor egy 130 éves fotómasinát választott hétköznapi társnak. A készülék nedveslemezes módszert használ, amit még az 1850-es években fejlesztett ki Frederick Scott Archer. A dologban azért van egy kis csalás, ugyanis a fából készült gépen egy az 1920-as évekből származó objektív csücsül.
Akárhogyan is nézzük, nagyon érdekes hangulata van a felvételeknek, melyek a múltat és a jelent elegyítik művészi alkotásokká. A fotós által megválasztott helyszín is növeli a zavarba ejtő hatást, ugyanis Newcastle utcáinak megmaradt régies arculata, amely tökéletesen illik a fekete-fehér képekre. Hosszabb nézegetés után tűnik csak fel, hogy egyes kellékek (utcatábla, KRESZ tábla, emberek viselete stb.) valahogy nem illenek oda, mintha egy évszázados fotóra utólag helyezték volna rá ezeket az elemeket.
Az eljárás körülményessége miatt Keys naponta csupán 2-6 felvételt készít; ha belegondolunk, hogy egyesek manapság percenként lőnek ennyit digitális csodamasinájukkal, akkor elképesztően nagy a különbség. Az egész fotózás a sötétkamrában kezdődik, ahol az üveglapot elő kell készíteni. Amikor a lap már fényérzékeny – még mindig a sötétkamrában vagyunk, ugye -, akkor az bekerül a fényképezőgépbe. Keys ezután felkeresi a megörökítendő helyszínt, mindent megkomponál, majd leveszi a kupakot az objektívről. Az exponálás több másodpercig, de akár egy percig is eltarthat, tehát a témának is jól kell tűrnie a ráérős tempót. Ezután az üveglap visszakerül a sötétkamrába, ahol a negatív filmhez hasonló módon elő kell hívni azt. A fixált fotó végül évszázadokig megmarad, ha nem törik össze az üveglap. Jonathan Keys Flickr oldala errefelé található. (Forrás: mymodernmet.com)
