Szerintem közülünk nem sokan tudják elképzelni, hogy valójában milyen aprók azok a tranzisztorok, amiket manapság egy-egy processzorba integrálnak. Persze, lehet tudni a gyártási „csíkszélességet”, de az XY érték alapján még nem tudjuk – legalábbis nehéz – elképzelni, hogy mekkora kis mütyürök vannak egy CPU-ban. Már eleve azt is nehéz felfogni, hogy az elmúlt 50 évben mekkora fejlődésen ment keresztül az integrált áramkörök gyártása: öt évtizede még csupán egy tucat tranzisztort tudtak belezsúfolni egy IC-be.
A világ első tranzisztora – 1947. december 23. az AT & T Bell Labs produktuma
S hogy miért hozom fel ezt a témát, mi köze ennek a fényképezéshez? Nos, igen sok, s ráadásul több oldalról megközelítve is érdekes az IC-k fejlődése. Egyrészt a mai digitális fényképezőgépekben is akad belőlük bőven (gondoljunk csak a képalkotó processzorokra, mint a Canon DiG!C, vagy a Nikon Expeed – hogy csak a két legismertebbet nevezzem meg), tehát egy digicam elképzelhetetlen ezen alkatrészek nélkül, másrészt a lentebb látható filmben „végigmakrózva” láthatjuk egy CPU felépítését, ami valószínűleg sokaknak érdekes lehet.
Katt!
A videóban felnagyított integrált áramkör, sajnos, egy régebbi chip; egy igazán modern IC még kisebb alkotóelemekkel rendelkezik, még zsúfoltabb a felépítése és még lenyűgözőbb látványt nyújthatna – ráadásul csak a legfelső pár réteget láthatjuk. Az Intel 14 nm-es Broadwell lapkája már 13 réteggel büszkélkedhet, ami elismerésre méltó komplexitást jelent. No, de elég a szövegelésből, nézzük azt a videót! (Forrás: extremetech.com)
