Külső, fizikai jellemzők
Körülbelül 165 fokot lehet elforgatni a fókuszgyűrűt két végállása között, ami kézi élességállításhoz is jó körülményeket biztosít. Az AF-S Nikkor 300 mm F4E PF ED VR-t egy Nikon D610 tükörreflexes vázzal próbáltam ki, amivel kézben tartva ideális az egyensúly. Ha nincs felszerelve az opcionálisan kapható állványgyűrű, akkor nagyon kényelmesen alá lehet támasztani bal kézzel az optikát, a váz nem akar előre billenni. A bajonett természetesen fémből van, az élességállítás belsőleg történik, egyik záró lencsetag sem végez hosszirányú mozgást. A hátsó üvegtag süllyesztett, így az AF-S Nikkor 300 mm F4E PF ED VR kompatibilis a gyártó telekonvertereivel.
Összesen három kapcsolót találunk a tubuson: a legfelsővel az élességállítást, a középsővel az AF tartományt, míg a legalsóval a képstabilizátort (VR-t) állíthatjuk igényeink szerint. Maga a tubus egyébként nagyon jó minőségű műanyagból készült, amire azért került sor, hogy a termék tömege minél alacsonyabb maradhasson. Ennél fogva a tubus hőtágulása kedvezőbben alakul, mint fém társaié, azonban a merevsége valószínűleg kissé elmarad azokról. Mindkét alapanyagnak megvannak a maga előnyei, a műanyag vélhetően jobban viseli a rázkódást, mivel kevésbé rideg.
Van távolságmérő skála, amin láb és méter mértékegységekben állíthatjuk be a távot. Az AF motor villámgyors és gyakorlatilag hangtalan, a rekeszállítás elektromágneses módon történik, a Nikonnál hagyományos kis kart hiába is keressük a bajonettnél. Erre a megoldásra azért volt szükség, hogy a fényképezőgép pontosabban és gyorsabban tudja végezni a rekeszelést gyors sorozatfelvételi használat mellett.
