Menürendszer
Már unalomig ismételem önmagam, de egyszerűen nincs újdonság a Nap alatt, ami a Panasonic m4/3-os fényképezőgépeinek menürendszerét illeti. Ugyanolyan a DMC-GF7 rendszerének is a kialakítása, mint az összes többi Panáé, nincs lebutítva, nincs felcicomázva, „nőiesítve”. Összesen öt fő menüpontot kapunk, ahol további aloldalak érhetőek el.
Érdekes, hogy bár nincs a vezérlőtárcsáról külön elérhető videofelvételi mód (videót tetszőleges módban indíthatunk), a menüben mégis megtalálható egy fő pont, ahol a mozgóképek paramétereit állíthatjuk be részletesen.
Mint az összes többi Panasonic m4/3-os (de némelyik csúcskompakt gépnél is), úgy a GF7 is rendelkezik egy gyorsmenüvel, ahonnan a leggyakrabban használt funkciókat, szolgáltatásokat érhetjük el közvetlenül. Ráadásul ezt a menüt személyre is lehet szabni, elvehetünk, vagy hozzáadhatunk funkciókat!
A „Disp.” Gomb nyomogatásával a kijelzőn megjelenített adatmennyiséget váltogathatjuk ízlés szerint. Nem csak a digitális szintezőt, hanem a mikrofon jelerősségét is megjeleníthetjük a szokásosan kijelzett paraméterek mellett (pl. működési mód, képmód, vaku állapota, mozgóképfelvételre vonatkozó adatok, képarány, fókuszmód, fénymérés módja, képstabilizátor állapota stb.).
Amint látható, a DMC-GF7 menürendszere tud magyarul, könnyen áttekinthető, és gyorsan megtanulható; az egyénre szabható gyorsmenü használata pedig valóban sokat gyorsít a fényképezőgép használatán.
Inkább Nikon j5. De az se.
A Nikon J5 csak szeretne olyan minőségű kit- (és úgy általában) lencséket, mint a 12–32. A fotózz! a minap tesztelte a Nikkor CX 10–30-at, és nagyon-nagyon diplomatikus módon állapították meg, hogy a miniatürizálásra ráment a képminőség, magyarul egy nagy rakás.
A fixek világában is lenne mit hasonlítgatni.
Ezeknek a mini milceknek nem sok értelmük van. (szvsz) Elvben ott az obicserélhetőség szabadsága, de csak elv marad ezeknél mini vázaknál. Egy fényerős kompakt nekem előrébb való választás lenne. Avagy nx, nex akármi olcsóbban nagyobb érzékelővel használhatóbb alapobival.
Lehet, hogy túlságosan is hozzászoktam a multikultihoz (echte két-, sőt, többnyelvű közegben élek + filmeket rendszeresen angol hanggal és román felirattal nézünk), de mindig lenyűgöz az a perverzió, ahogy az esetenként mulatságosan félrefordított és/vagy érthetetlenségig agyonrövidített magyar menürendszereket preferáljátok az angol, német stb. helyett.
El nem tudom képzelni, hogy olyasvalaki, aki a kioldón és a piros iÁ gombon túl is kíváncsi a gép beállításaira, ne beszélne bár alsóközép szinten egy világnyelvet.
de csodálkoznál pedig 😀