Videofelvétel, Értékelés
A Panasonic DMC-GF7 AVCHD illetve MP4 formátumban képes mozgóképek felvételére. A legnagyobb felbontás a trendekkel szemben nem 4K, „csupán” Full HD, azaz 1920 x 1080. A maximális képfrissítési frekvencia ezen a felbontáson 50 kép/mp, ami 28 Mbps-os adatsűrűséget eredményez. Nem igazán kapunk szabad kezet a paraméterek fölött, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy még M módban sem lehet felvétel közben állítani a záridőn vagy a rekeszértéken – egyedül az expozíció korrekció férhető hozzá.
A mikrofon jelerősségét is csupán négy fokozatban lehet állítgatni, míg a szélzajcsökkentés lehet automata, erős, normál, alacsony, illetve kikapcsolt állapotú. Az AF működik felvétel közben, ráadásul az érintőkijelző használatával klassz fókuszáthelyezéseket lehet elvégezni.
A szokásos time lapse felvétel és a léptetett animáció mellé érkezett az úgynevezett „Rövidfilm”, ami lehetővé teszi a pármásodperces (2, 4, 6, 8 mp) felvételek készítését. Ezeket később még a fényképezőgépen belül összeilleszthetjük, ráadásul a be- és kiúszásokat megeffektezhetjük.
Értékelés
A Panasonic DMC-GF7 egy remek kis masina. Üdítő újdonság volt látni, hogy a gyártó végre elhagyja azt a kerekded, kissé műanyag hatású formavilágot, amit az utóbbi GF modellek felvettek. A GF7 megjelenése immár (ismét) sokkal komolyabb, mint eddig, ami határozottan jót tesz neki – férfiak kezében sem „ciki” a legújabb GF modell. Az anyaghasználat és a kivitelezés minősége nagyon jó, a kezelőfelület felhasználóbarát, de a gép fogása nem épp a legkényelmesebb. A kijelzőt is érdemes lett volna inkább ki- és elforgathatóvá tervezni, bár akkor valószínűleg nagyobb váztestre lett volna szükség.
A képminőség ugyanolyan, mint mondjuk a DMC-GX7-nél, vagy szinte az összes újabb (maximum 3 éves), 16 MP-es m4/3 szenzorral szerelt masinánál: nem rossz, de jó lenne már látni valami fejlődést, legyen az akár egy teljesen felújított JPEG motor. A Panasonic fényképezőgépei (m4/3 vonalon) általában erősek a mozgóképfelvétel területén is, sajnos, a GF7 kivétel ez alól. A képminősége ugyan nem rossz, de a kreatív lehetőségek igen szűkre szabottak. Mindazonáltal a Pana GF7 tetszett, de ha már mindenképp kellene választani egy cserélhető objektíves zsebgépet, akkor az a GM5 lenne. Nem szeretek szelfizni.
Inkább Nikon j5. De az se.
A Nikon J5 csak szeretne olyan minőségű kit- (és úgy általában) lencséket, mint a 12–32. A fotózz! a minap tesztelte a Nikkor CX 10–30-at, és nagyon-nagyon diplomatikus módon állapították meg, hogy a miniatürizálásra ráment a képminőség, magyarul egy nagy rakás.
A fixek világában is lenne mit hasonlítgatni.
Ezeknek a mini milceknek nem sok értelmük van. (szvsz) Elvben ott az obicserélhetőség szabadsága, de csak elv marad ezeknél mini vázaknál. Egy fényerős kompakt nekem előrébb való választás lenne. Avagy nx, nex akármi olcsóbban nagyobb érzékelővel használhatóbb alapobival.
Lehet, hogy túlságosan is hozzászoktam a multikultihoz (echte két-, sőt, többnyelvű közegben élek + filmeket rendszeresen angol hanggal és román felirattal nézünk), de mindig lenyűgöz az a perverzió, ahogy az esetenként mulatságosan félrefordított és/vagy érthetetlenségig agyonrövidített magyar menürendszereket preferáljátok az angol, német stb. helyett.
El nem tudom képzelni, hogy olyasvalaki, aki a kioldón és a piros iÁ gombon túl is kíváncsi a gép beállításaira, ne beszélne bár alsóközép szinten egy világnyelvet.
de csodálkoznál pedig 😀