Funkciók, képminőség
Szokásomhoz híven, a Canon EF 50 mm F1.8 STM esetében is a geometriai torzítások mértékére, a színhibákra, a peremsötétedésre, a focus breathing szintjére, a háttérelmosásra, a becsillanásokra voltam kíváncsi elsősorban, de mivel itt egy relatív új élességállító motorral állunk szemben, az AF sebességére és zajára is megpróbáltam fényt deríteni. Próbáim során a Canon EOS 6D teljes képmezős tükörreflexes fényképezőgépet használtam, amivel remekül egyensúlyban volt a kis obi. Szoftveres részről az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatát, az Adobe Camera RAW beépülő modulnak legfrissebb kiadását (ACR, 9.1.0.441), és pár saját fejlesztésű tesztprogramot használtam. Az új ACR már támogatja az EF 50 mm F1.8 STM-et, azaz van saját korrekciós profil, de ezt végig kikapcsolva hagytam. A fényképezőgépet kizárólag RAW-ban használtam, a saját JPEG motort kihagytam a számításból, a menüben az összes korrekciós lehetőséget kikapcsolva hagytam. Első körben lássuk a geometriai torzítások mértékét:
Beigazolódott sejtésem: az EF 50 mm F1.8 STM sem kivételez, itt is – mint a legtöbb ötvenesnél – látható egy minimális hordótorzítás. Ez könnyen korrigálható már gépen belül is, ha bekapcsoljuk az „objektívtorzítás korrekcióját”, vagy utólag ACR-ben, a profil betöltésével.
A peremsötétedés elég erős full frame szenzoros vázon, csak F5.6-on szűnik meg teljesen. Persze, ez sem „halálos” hiba, ez is korrigálható fényképezőgépen belül, vagy az utómunka során. Én ráadásul szeretem is a vignettálás hatását, kellemes hangulatot ad a képeknek.
A színi hibákat bemutató anyagot először egy animált GIF-ben akartam feltölteni, de végül a nagy mérete miatt inkább YouTube videó lett belőle. Az F1.8-8 közti tartományt mutatom be, hiszen igazából csak ott releváns a kérdés (sőt). Gonosz vagyok és lelövöm a poént: már F3.2-n nem látni a lilás él-elszíneződéseket.
Amikor a focus breathing mértékét néztem, bevallom, elsőre nem hittem a szememnek, kétszer is nekiestem a vizsgálódásnak, mert akkora elmozdulás látható, ami már erősen befolyásolja a látómező stabilitását. A való világban ennek nincsen sokkoló hatása, de leszűkített rekesszel azért figyeljünk oda a témára, nehogy lemaradjon valami lényeges részlet.
A kép élességét nézve azt tapasztaltam, hogy F1.8-on, tehát teljesen nyitott rekesz mellett, még kissé lágy a kép, de F2.8-on már borotvaéles minden a kép közepén. A képsarkokban már más a helyzet: egészen F4-4.5-ig kell rekeszelni, ha mindenhol éles, részletgazdag fotót szeretnénk készíteni. A fenti kép a sarkokról kicsit módosítva, hogy jobban látszódjon a lényeg:
Következzen hát az AF motor zaja, sebessége, úgyis sokan erre a részre vártak 🙂 Előre elmondom (azaz leírom), hogy a sebesség nagyban függ a használt váztól, jelen adatok csak az EOS 6D használata mellett érvényesek! Például az EOS 70D, az EOS 7D Mark II jóval sebesebb élességállításra képes az STM motoros objektívekkel, ezért ott sokkal jobban teljesíthet a Canon EF 50 mm F1.8 STM. Íme, a hangja a kicsikének (mikrofon 3-5 centire az objektív alatt elhelyezve):
És még egy élőképes bénázás az EOS 6D-vel, ahol felmérhetitek, mennyire hangos az STM motor, mennyire hallatszik bele szobai körülmények közt a videóba a hangja:
Nem, nem feledkeztem meg a háttérelmosásról sem, mutatok pár képet, amin jól látszik, mekkorát fejlődött az újonc a régi „nifty fifty-hez” képest.
A becsillanásoktól sem mentes a Canon EF 50 mm F1.8 STM, hiszen se spéci lencsetagokkal, sem méregdrága lencsebevonatokkal sem látta el a gyártó. Azonban pánikra semmi ok, nagyon kell erőltetni a kompozíciót, hogy ilyen szép becsillanásokat fotózhassunk:
Már csak a kóma bemutatása maradt hátra a labortesztekből. Itt a pontszerű fények renderelését lehet nyomon követni. Látható a lenti képen, hogy ezeknek a fényeknek elvileg kör alakúnak kellene lenniük (a kép közepén azok is), de ehelyett a kép szélei és sarkai felé haladva egyre jobban „csóvásodnak”, mint az üstökös az égen. Bizonyos esetben ez zavaró lehet, de ízlés kérdése, ki milyennek szereti a hátérben elmosódott fényeket.
Laca!
Nem ismerem a tesztek protokoll részét, de az normális, hogy pld. a gyerekek fotói már-már zavaróan kontraszt és tónusszegények? Nincs valamilyen közös megállapodás a tesztelők között, hogy pld. milyen beállítások mellett „kell” letesztelni egy-egy obit?
nincs. általában az „így jött ki a gépből, nem változtatok semmin” az elfogadott, elvárt eljárás, hiszen nem a fotosop szkillre kíváncsi senki, hanem arra, amit „nettó” ad az obi. ha nem tesztelek, akkor lehet szépen színezni, kontrasztolni, élesíteni. ezért is van az, hogy a portréalany bőre szürke, vagy zöldes, mert az adott konfig azt tudta az automatikus fehéregyensúllyal, nem azért, mert vak, vagy csacsi vagyok 🙂
Persze, persze, világos! Nem is arra gondoltam, hogy elindítunk egy action-t, hogy a végén előjöjjenek a portra színek, hanem, hogy srgb-ben vagy netán adobe-ban kell elkészíteni a felvételt, amit a nép elé prezentálsz. Jpg vagy raw, vagy pld. auto WB mellett vagy manuálban? Vagy mondjuk a 6D gyári beállításait kell-e használni, ha már arra tekered fel, vagy a saját beállításaiddal dolgozol, Ilyesmi. Mert, ha jól belegondolunk, akkor ér valamit egy teszt, ha az bemutatja a termék igazi arcát, karakterét. Úgy értem, hogy szerintem tök más eredményeket kapnál, ha az én 5D mk kettőmre tekernéd fel ezt a jószágot. Vagy rosszul látom?
hűha, hát erről oldalakat lehetne írni. persze, más eredményeket kapnál a te vázaddal, mert abban más szenzor van, más processzor, más jpeg motor – az is lehet, hogy a tiéden front- vagy backfókuszos lenne az adott obi. a lényeg, hogy teszteléskor a lehető legsemlegesebb körülményeket teremtsük és mindent írjunk le, hogy mit használtunk, milyen beállításokkal. sokat számít a tapasztalat is. nyilván másképp tesztel valamit egy „újonc” (elnézést a kifejezésért, de valahol mindenki elkezdi egyszer), és másképp, aki már 1001 gépet végignyomott, és aki már 100001 visszajelzést kapott, hogy mi hogy (nem) volt jó. bonyolult dolog ez.
egy biztos: semmit sem lehet mindennek, mindenkinek megfelelően/megfelelve letesztelni, mert a lehetőségek szinte végtelenek, az idő meg kevés. ha minden egyes teszteszközt mindenre kitérve szeretnénk letesztelni, akkor az hetekbe, hónapokba is telhetne.
Szerintem jok a teszjeid, a szo szerinti natur valosagot mutatjak. Feltetelezem, hogy a ket elso kepet nyitott rekesszel lotted, azert nem eles a gyerekek haja (de a szemuk az igen, s ez a lenyeg!). Valoszinuleg ha pl. egy 70-200/2,8 II-essel fotoznad a gyerekeket, jobban „sutne” az osszes kep, meg nyitott rekesszel is, a 6D alapbeallitasainal is, barmifele utolagos hozzanyulas nelkul (felteve, hogy nem kell az AF-et finomhangolni). Ja, hogy nem is annyiba kerul….