Külsőségek második rész
A hátoldalon is az 5D Mark III-tól megszokott kép fogadja a nézelődőt, aki az előbbi után kapja kézbe az 5Ds/R-t, akár bekötött szemmel is mindent megtalál. Megvan a remek pöcökvezérlő, a tipikus Canon tárcsa, és a kijelző melletti nyomógombok is mind ugyanott foglalják helyüket, mint a régebbi dSLR vázon.
Jobb oldalt, a markolati részben, egy nagy ajtó mögött találjuk a kettős memóriafoglalatot, ahol az egyikbe Compact Flash (CF), a másikba pedig SD/SDHC/SDXC kártyákat tolhatunk. A Mark III-hoz képest annyit változott itt a képlet, hogy immár a gyorsabb, UHS-I szabványú tárolók sebességét is kihasználja a két új váz. Szokás szerint, a menüben beállíthatjuk a két foglalat működését, így a JPEG/RAW külön-külön kártyára is kerülhet, de tükrözéses megoldást is használhatunk a túlcsordulásos mód mellett.
A másik oldalra a fényképezőgép csatlakozói kerültek. Találunk itt mikrofon bemenetet, vakuszinkron kimenetet, vezetékes távvezérlő bemenetet, illetve HDMI és USB 3.0 aljzatot egyaránt. Igen, végre a Canon is az USB 3.0 mellett döntött – logikus és helyes lépés: a körülbelül 60 MB-os RAW fájlok mellé kell a gyorsaság. Cserébe a fejhallgató kimenetről le kell mondanunk, s mivel az 5Ds/R gépek elsősorban a fényképezésről szólnak, mintsem a videózásról, ezért a hiányért nem potyogtattam sós könnyeket.
A gépváz alján a fém állványmeneten és az akkumulátor tárolóján kívül semmi egyebet nem találunk.
Az EOS 5Ds/R tetőlemezén is ugyanazokat az elemeket találjuk, mint a Mark III-nál; apró eltérés, hogy a módválasztó tárcsa piktogramjai itt már domborúak. A kijelző háttérvilágítása ezeknél a fotómasináknál is borostyánsárga.
A két új EOS 5D mérete megegyezik az 5D Mark III-éval, tömegre van némi különbség az újoncok javára (845 gramm versus 860 gramm). Amint a lenti képen látható, az EOS 6D nem sokkal kisebb az 5Ds R-nél:
