Az idő hamar elszáll, s a dolgok változnak. 25 évvel ezelőtt még az internet is babacipőben járt; a milliónyi, fotózással foglalkozó szakfórumnak még ötlete sem fogant meg, így hát a fotográfusok (amatőrök és profik egyaránt) fotóklubokba jártak beszélgetni, eszmét cserélni. Manapság azonban ezen beszélgetéseknek nem csak a helyszíne (ha úgy tetszik platformja), hanem tartalma és stílusa is teljesen megváltozott. 25 évvel ezelőtt (uram isten, negyed évszázada!) a fotográfusok például nem mondták, hogy:
- Valószínűleg kifogtam egy rossz példányt ebből a fényképezőgépből/objektívből.
- Annak az objektívnek mennyire „krémes” a háttérelmosása?
- Úgy hallom, ennek az új fényképezőgépnek élességállítási problémái vannak.
- Az a váz/objektív időjárásálló?
- Van képstabilizátor abban az objektívben?
- Nem túl zajos ez a kép?
- Mennyire alkalmas az a gép rossz fényviszonyokban való használatra?
- Hány expo van abban a gépben?
- Van vázba épített képstabilizátor?
- Az a fényképezőgép olyan ószerű..
Vajon milyen, manapság „fontos” fotós kérdéssel nem foglalkoztak még apáink? Nem lehet, hogy anno még a téma, a fotózás öröme, a feladat teljesítése, és nem a picsogás volt a cél? (Forrás: photofocus.com)
Igaz nem 25 éve kezdtem fotózni csak 20, de határozottan emlékszem, hogy ezek mindegyike téma volt a fotóklubban vagy szakkörön. Képzaj helyett a film szemcsézettségéről, ISO értékek helyett a film érzékenységéről volt szó. Képstabilizátorok is voltak már a filmes időkben, igaz csak objektívben. Az objektívek háttérmosása is bőven lehetett téma, ahogy a fényképezőgép futásteljesítménye is.
Aki ezt írta, valószínűleg úgy képzeli el az analóg fényképezést, mintha kőbaltás ősemberek csinálnának valamit, amit nem is értenek. Szerintem hiánypótló lenne a legnépszerűbb tévhitet is odaírni 11. pontnak, mely szerint a digitális fényképezés előtt nem létezett retusálás.
Emlékeim szerint a kis érzékelők előtti időkben inkább a nagy mélységélességere hajtottak.
ISO érték akkor is volt! Legfeljebb mindenki a DIN-t és az ASA-t használta. Nekem volt egy 800 ASA-s (ISO) filmem, de alig mertem elhasználni 🙂 Ma meg…
Az a gép, amelyikben rekesz és idő automatika is volt, az már „intelligens” volt (Minolta XD-7).
Ó azok a régi gépek! Egy transzport elemmel két évig elmentek. Kicsik voltak, és senkinek nem jutott volna eszébe kisfilmesnél kisebbe gyártani őket (Na jó a Pentaxnak igen). A kereső óriási és ragyogó volt, amilyen az AF megjelenése óta szinte soha.
Egy esküvőre 3 tekercs film elég volt. Egyszer egy egyházi szertartásra 7 kockát kaptam… és maradt három.
Nem panaszkodtam, hogy konvertálnom kell a RAW-ot. Minden egyes papírképpel többet kellet vacakolni, mint ma egy konverzióval. Aztán ha megint kellett egy kép, akkor megint.
Azért most jobban szeretek fényképezni.
A fent leírtak jó része abból ered, hogy olyan sokat tudhat ma egy érdeklődő, amennyit régen a témával foglalkozó szakember. És ami a fő, mindent rögtön ki is próbálhatsz.
Olyan objektíveket használok, amikről régen álmodni sem tudtam. Igaz én szeretem a régi objektíveket, amikhez ma bagóért hozzá lehet jutni.
Arról nem is beszélve, hogy most olyan gépem van, ami akkor a gróf Eszterházynak sem volt:-)
hat sztem se nagyon fotozott filmre aki ezeket irta merf akkor ugyanugy megvoltak a problemak. arrol nem is szolva hogy a mai napig nagyon sokan nyomjak meg filmre (koztuk en is), a backfokusz a zaj (szemcse) a bokeh mind mind tema volt. csak ugye akkor beszelgetett 10 ember de senki nem hallotta most ha ugyanaz a 10 beszelget pl egy forumban akkor 10ezer masik olvassa.
a 10-es pont meg nem oszeru(?) hanem retro 😉
4. A Nikon F5 por ill. „eső” álló!!!
Elnézést kérek, az F5 96-os, azaz „csak” 19 éves!
😛 bukó 😛
„Az a fényképezőgép olyan ószerű..”
25 évvel ezelőtt ezt az akkor 50 éves gépekre miért ne lehetett volna mondani? 🙂