Az Amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal, avagy a NASA egy 150 éves fotografikus eljárást alkalmaz lökéshullámok mérésére. Az 1864-ben bemutatott fotós technika, a „schlieren photography” atyja August Toepler német tudós célja az volt, hogy megfigyelhesse mozgó tárgyak hatását transzparens közegre, mint például a levegőre, vagy a vízre. Ehhez a témát úgy világította meg, hogy a fényforrás fénysugarai szinte párhuzamosak legyenek a közegben mozgó tárgy haladási irányával. A közegben, a mozgó tárgy előtt keletkezett törésmutató-változással pedig megtudta határozni a lökéshullám mértékét.
A NASA kutatói, persze, finomítottak az eljáráson, így már azt is bele tudják kalkulálni a mérésekbe, hogy a szabályos mintázatú háttérnek milyen zavaró hatása van. A sivatagot használják háttérként, amikor saját F-18-as vadászgépüket röptetik 768 mérföld/ó (kb. 1230 km/ó) sebességgel egy Beechcraft B200 King Air repülő alatt, ami 109 kép/mp sorozatfelvételi sebességű kamerákkal fotózza eközben az elhaladást.
A projekt célja a lökéshullámok keletkezésének tanulmányozása; az eredményeket pedig például a szuperszonikus utasszállító repülőgépek tervezésénél lehet majd kamatoztatni. A későbbiek során a NASA egy T-38-as sugárhajtású gépet, és még nagyobb sorozatfelvételi sebességre képes kamerákat szeretne bevonni vizsgálataiba. (Forrás: dpreview.com)
