Manapság szinte végtelenek a lehetőségeink, ha fotózni indulunk. Annyiféle objektív közül választhatunk, mint még soha – tucatszám állnak rendelkezésre kitobjektívek, telezoomok, nagy fényerejűek, olcsók, kézi élességállításúak, művészkedéshez valók, tilt/shiftek, és végül, de nem utolsó sorban, a fixek. Gyakran a kevesebb több, így ha már nem tudunk dönteni, mit vigyünk magunkkal, válasszuk mindig a fixet! A zoomoktól ellustulunk, nem kényszerítjük látásmódunkat, agyunkat kreativitásra, csak kattintunk, ha nem jó, legfeljebb tekerünk egyet a zoomgyűrűn.
Kezdőként gyakran törekszünk arra, hogy szettünkkel a lehető legnagyobb átfogást lefedhessük, ám ahogyan haladunk, fejlődünk a fényképezés terén, úgy kezd kirajzolódni a „saját gyújtótávolságunk”, vagy tartományunk, amiben leggyakrabban „látunk”. És itt jönnek képbe a fix gyújtótávolságú optikák, és kezdik szép lassan, de biztosan kiszorítani a zoomokat a fotóstáskából. Miért jó hát a fix, miért legyen nálunk mindig kedvencünk? Az slrlounge.com egyik szerzője összefoglalta három pontban a választ, íme:
Bokeh (háttérelmosás)
Ó, igen, a bokeh! Igaz, néha egyesek kissé túlzásba viszik a papírvékony mélységélességet és a háttér „festménnyé alakítását”, de a téma elkülönítése a háttér „zajától” többféle helyzetben szinte követelmény. És itt, bizony, a fixek egyértelműen jobban teljesítenek, hiszen F-értékük – még az olcsó, műanyag „uborkásüvegeknek” is – nagyobb, mint a zoomoknak. Nincs is szebb annál, mint amikor a színes, őszi jelenetet egy színkavalkáddá mossuk:
Canon EOS 6D és EF 50 mm F1.8 STM @ F1.8
Képélesség
Annak érdekében, hogy a fotós elérje a szép háttérelmosást, és felülkerekedhessen a gyenge megvilágítás okozta sötétségen (ha épp nem jelent megoldást a vaku használata, vagy nem szeretne zajtengerben úszni a magas ISO használata miatt), kizárólag csak egy marad: az F-érték növelése, azaz az adott objektív nyitott rekesszel való használata. Sajnos, a legtöbb objektív pont teljesen nyitva nem adja a legjobb képminőséget, mert vagy a kontraszt, vagy a képélesség, vagy a peremsötétedés keseríti meg fotósunk életét. Ilyenkor kicsit rekeszelni kell, s mennyivel jobb, ha mondjuk nem F2.8-ról kell F4-re szűkíteni az íriszt, hanem mondjuk F1.4-ről F2-re!
Panasonic DMC-GH4 és Olympus M.Zuiko ED 75 mm F1.8 MSC @ F1.8
Kiszámíthatóság
Ez a szempont elsősorban a kezdőknek lehet fontos, hiszen ha egy-egy gyújtótávolságot használnak huzamosabb ideig, szemük, látásmódjuk hozzászokik ahhoz, így a komponálás is sokkal gyorsabban, hatékonyabban zajlik, mint más esetekben. A másik előnye a dolognak, hogy idővel meg tudjuk majd mondani elég nagy pontossággal, hogy egy fotózni kívánt témához milyen gyújtótávolság kell, hogy az kitöltse a keresőt, a képet. Ez utóbbinak pedig utcai fotózáskor, „lesifotózáskor” vehetjük hasznát, mert már előre tudni fogjuk, mi lesz rajta a képen, mit tudunk beletölteni mondjuk egy ötvenes vagy nyolcvanötös látómezejébe. Röviden: a fix használata megtanít tudatosan látni, komponálni, gondolkozni.
Nikon D610 és AF-S Nikkor 50 mm F1.4G @ F1.4
Plusz magánvéleményem
A fixeknek számos más előnyük is van a zoomokkal szemben, ilyen például, hogy (általában) kisebbek, könnyebbek, fényerősebbek, jobb rajzúak, kevésbé porosodnak belül, jobb az időjárásállóságuk, kevesebb a hibalehetőség bennük, és – mint kütyüimádó írom ezt – szebbek, „gyűjteni valóbbak” is a gumiobjektíveknél.
