Menürendszer
Aki már látott Canon csúcskompaktot, vagy dSLR-t, az azonnal ki fogja magát ismerni az EOS M10 menürendszerében, ami ráadásul magyarul is tud. Viszont senki se lepődjön meg azon, hogy a menü a lehető legegyszerűbb kialakítást kapta: a célcsoportot szem előtt tartva a gyártó szoftvermérnökei valószínűleg vért izzadtak, hogy csak a legszükségesebb, legfontosabb paraméterek kerüljenek bele a képbe.
Az EOS M10 rendszere összesen három fő menüpontból áll, ahol az elsőben a fényképezéssel kapcsolatos értékeket tudjuk igényeinknek megfelelően beállítani. Itt található például a felvételi mód (a szokásos P, A, S, M – csak „Canon nyelven”), a képminőség (JPEG, RAW, felbontás), az oldalarány, a fókuszmód, az AF módszer, az objektívtorzítás korrekciója, a mérési mód, a képstílusok, a fehéregyensúly stb.
A második fő pontban a készülék általános beállításait találjuk négy aloldalra elosztva. Itt a mappakezelés, a formázás, a fájlszámozás, az energiatakarékos mód, az idő és a dátum, a nyelv, a hangjelzés, az érintésvezérlés és hasonló funkciók bújnak meg.
Végül, a harmadik oldalon az egyéni beállításokat találjuk. A Canon emberei ezt az oldalt nyugodtan beolvaszthatták volna az előző, „Általános beállítások” című főoldalba, ugyanis olyan kevés paramétert tudunk itt átállítani, hogy azzal sok vizet már nem kavarunk: a C.Fn I alatt az expozícióval kapcsolatos értékeket, a C.Fn II alatt az automatikus élességállítást, míg a C.Fn III alatt az „Egyebeket” találjuk.
Természetesen az EOS M10-nek is van gyorsmenüje, amit a Q/SET gomb megnyomásával tudunk előhívni. Itt közvetlen hozzáférést kapunk az AF mezőkhöz, a felvételi módhoz, a képminőséghez, a videó paramétereihez (felbontás, képfrissítési frekvencia), az időzítőhöz, a fehéregyensúlyhoz, a képstílushoz, a fényméréshez stb. Ha a lefelé mutató kurzort nyomjuk meg, akkor megjelennek a beállított paraméterek egy közös oldalon.
