Működés
Amint már arról esett szó, a Canon EOS M10 célcsoportjába a kezdők (vagy csak elkényelmesedett haladók), és a mobiltelefonnal fotózók tartoznak, így a készülék kezelőfelületének nagy részét az érintőképernyő alkotja. Ennek segítségével vezérelhetjük a gép szinte teljes működését: akár AF mezőt is kijelölhetünk egy bökéssel, de exponálhatunk is, ha épp úgy állítottuk be a rendszert.
Az EOS M10 a Canon Hybrid CMOS AF II automatikus élességállító rendszerét kapta, ahol összesen 49 fókuszmező áll rendelkezésünkre. A készülék szenzorra épített, fázisérzékeléses AF mezőket használ a gyors élességállításhoz, amit végül kontrasztérzékeléssel finomít az AF rendszer, így élőképes használat során – a tükör nélküli rendszerkompaktokéhoz hasonlóan – is gyors az élességállítás. Meglehetősen nagy az előnézeti kép AF mezőkkel való lefedettsége (kb. 80% x 80%), így szinte oda helyezhetjük a témán fókuszmezőt, ahová csak szeretnénk.
A jelfeldolgozásért és a sebességért az EOS M10-ben a gyártó legújabb, DiG!C 6 jelölésű processzora felel, ami egyrészt a jobb jel/zaj viszonyért felel (JPEG-ben, és videóban – lásd később), másrészt gyorsabb működést tesz lehetővé. A gyorsabb működés ennél a fényképezőgépnél azonban nem lett teljes mértékben kiaknázva, így például a legnagyobb sorozatfelvételi sebesség csupán 4,6 kép/mp (autofókusszal). Cserébe viszont kapunk olyan funkciókat, amik – valószínűleg – fontosabbak lehetnek a felhasználói célcsoportnak, mint a sebesség. Ilyen például a valós időben, az érintőkijelző segítségével működő csúszkák, amikkel a kép paramétereit, mint például a kontrasztot, a színtónust, a háttér elmosódását, vagy az élességet módosíthatjuk. A gyors jelfeldolgozásnak köszönhetően arra is lehetősége van a fotósnak, hogy a Hybrid Auto módot használva a kioldó működtetésekor ne csak egy állókép, hanem egy rövid videó is készüljön a témáról.
Mivel a gép tetejéről hiányzik a vakusaru, így nincs arra lehetőségünk, hogy rendszervakut használjunk. Ha mindenáron vakura lenne szükségünk, kénytelenek leszünk a már korábban említett beépített villanóra hagyatkozni, aminek a mechanikája viszont lehetővé teszi azt, hogy a plafonra derítsünk.
A fotómasina egyik népszerű funkciója valószínűleg az önarcképkészítés lehet, amit a 180°-ban felhajtható kijelző tesz lehetővé. Ha automata (vagy Programautomatika) módba kapcsoltuk a gépet, és felhajtottuk a kijelzőt, akkor már nincs más hátra, mint magunk felé fordítani a készüléket, és vagy a kioldóval, vagy az érintésérzékeny kijelző megbökésével elkészíteni a képet. A kijelző felhajtásakor automatikusan bekapcsol az arcfelismerés, így nem kell bíbelődni az AF-fel, a gép oda fókuszál, ahová ilyenkor kell: az arcokra.
Az EOS M10-ben van beépített WiFi és NFC modul, így a Canon Camera Connect alkalmazásával (ingyenesen letölthető Android és iOS rendszerek alá) nem csak a fényképezőgép távvezérlése, a fájlok másolása válik megoldhatóvá, hanem fotóink azonnali online megosztása is. Az EOS M10 ráadásul kompatibilis a Canon Connect Station CS100 médiaeszközével, aminek segítségével képanyagainkat tárolhatjuk, megtekinthetjük (tévé készüléken), vagy megoszthatjuk barátainkkal.
Természetesen nem maradhattak ki ebből a gépből sem azok a funkciók és szolgáltatások, amelyek már az okostelefonok/táblagépek különböző fotós alkalmazásaiban is alaptartozéknak számítanak: „Intelligens jelenetválasztó automatika mód (állókép és videó), Kreatív segéd (állókép és videó), Hibrid automatika, Önportré, Portré, Tájkép, Közeli, Sport, Kézi éjszakai üzemmód, Étel, HDR, Halszemhatás, Olajfestmény effektus, Vízfestmény effektus, Miniatűr effektus (állókép és videó), Játékfényképezőgép-hatás, Lágy fókusz, Szemcsés fekete-fehér” képi hatások közül válogathatunk.
