Képminőség
Egy fényképezőgépnél – legyen az kezdőknek szánt, egyszerű masina, vagy profi gép – természetesen a képminőség a legfontosabb szempont, így mindenképp meg kell vizsgálni, mire képes az EOS M10 ezen a téren. A fentiekben meg lett említve a DiG!C 6 jelfeldolgozó processzor, aminek elvileg az az egyik előnye, hogy a szenzorról érkező adathalmazt olyan hatékonysággal képes feldolgozni, hogy korábbi modellekhez képest akár 2 FÉ-vel jobb jel/zaj arány érhető el (egy példa: amit az M10-zel veszünk fel ISO 1600-on, az olyan minőségű lesz, mint egy korábbi modell ISO 400-on). Persze, a zajnak nem csak a mennyisége, hanem „minősége” is számít, így az sem mindegy, hogy szín- vagy világossági zajjal állunk-e szemben. A szenzor dinamikája is fontos tényező, hiszen kontrasztos témánál egyáltalán nem mindegy, hogy az alul- és túlexponált részek megmenthetőek-e az utómunkálatok során (RAW konverzió), vagy bukjuk az összes részletet. Lássuk, milyen lett a laborvizsgálat eredménye!
A fenti képeken balra a fényképezőgép saját JPEG motorjának produktumát, míg jobbra az Adobe Camera RAW 9.3.1.520 beépülő moduljának gyári értékeken való átalakítása látható. A fényképezőgép menüjében az összes lehetséges zajszűrés ki lett kapcsolva, tehát elvileg „nyers” képminőséget látunk (jel/zaj szempontjából). A készülék saját JPEG fájljai egészen ISO 800-ig zajmentesek, ISO 1600-on némi luminancia (világossági) zaj jelentkezik, majd ISO 3200-tól felfelé a színzaj is előjön. ISO 6400 és ISO 12 800 mellett már a finomabb képi részletek összemosódása is megfigyelhető, de színösszefolyással nem találkozunk. Ezzel szemben a RAW fájlokból külön képszerkesztő szoftverrel végrehajtott JPEG konverzióknál még az ISO 1600-as érték is „tisztának” mondható, majd csak ISO 3200 mellett kezd láthatóvá válni a világossági zaj finom szemcsézettség formájában, de színzajjal még ISO 12 800-as érték mellett sem találkozni. Érdekes, hogy a jobb, szebb eredmény ellenére a színek itt ISO 6400 környékén elkezdenek összefolyni, ami ISO 12 800-on már használhatatlan képminőséget eredményez.
A fenti képen látható, hogy a DiG!C 6 CPU mindenképp jobban kezeli a szenzorról érkező adathalmazt, mint az ACR a konverzió során, ugyanis utóbbinál magas ISO értékeken (itt pl. ISO 10 000) a kék színcsatorna hajlamos a túlcsordulásra.
Dinamikaátfogás téren is lenne még hová fejlődnie az EOS M10-nek, mert bár a bebukott (alulexponált) részeket javarészt meg lehet menteni, ám cserébe még ISO 100-as érzékenységgel lőtt képeink is igen zajosak lesznek. Ha viszont a fényképünk egy része kiégett (túlexponált), akkor az majdnem menthetetlenül odaveszett:
Bármennyire is próbálunk az utómunka során a csúszkákkal ügyeskedni, csak a +1-1,5 FÉ-vel túllőtt részleteket tudjuk visszaállítani. Képminták szokás szerint az MLZphoto szerveren találhatóak, itt.
