Aki filmes fényképezőgépek közt nőtt fel, és hozzászokott ahhoz, hogy nincsenek sallangok, hogy a lehető legegyszerűbb a fényképezőgépek kezelőfelülete, az most újra, immár a digitális világban is otthon érezheti magát: a Leica M-D Typ 262 ugyanis a lehető legegyszerűbb felületet, „a lényeget” nyújtja a hardcore fotósnak. Nincs kijelző, nincs zavaró menürendszer (a keresőben sem látunk semmi extra információt), van viszont cserébe záridő-tárcsa, ISO-tárcsa és rekeszérték-állító gyűrű az objektíven. A fényképezéshez igazából ennél többre nincs is szükség, ezért az M-D nem is ad többet. Arra azért kíváncsi lennék, hogy például a memóriakártya formázása hogyan történik, illetve ad-e visszajelzést a folyamatról a gép.
A Leica M-D Typ 262 lelke egy full frame CMOS szenzor, aminek adathalmazát a készülék kizárólag nyersformátumban, DNG-ben ment el (megjegyzés: erre a tág utófeldolgozási lehetőségeket nyújtó funkcióra valószínűleg szükség is lesz a sok elbaltázott expozíció miatt..). Az ISO értéket a hátlapon található tárcsának a segítségével 1/3 FÉ lépésekben állíthatjuk be. „Kevesebb technológia, több kreatív szabadság”, „Kiemelkedő képminőség”, „Teljes összpontosítás, maximális átláthatóság” – mindennek persze ára van: 6000 eurót, azaz körülbelül 1,85 millió forintot kérnek a németek a fotózás letisztult, lényegre törő formájáért. Nos, köszönöm a figyelmet, mást nem lehet írni erről a remek gépről 🙂
A fényképezés lényege a képkészítés. Az hogy közben a gépem lehetőségeit mennyire használom ki, az rajtam múlik. Az én fényképezőgépeimben is van egy csomó dolog, amit ki sem próbáltam. De azért nem fizetnék, hogy kihagyják őket. Végül is nem használom oszt kész. Ha valami okból az okoz perverz örömet, ha nem látom az elkészült képet, vagy nem tudok élőképpel pontosan élességet állítani, akkor kikapcsolom. Fehéregyensúly? Nem szoktam állítani. Mindig RAW-ot használok. Tök jól elfér a húszféle beállítási lehetőség, nem kér enni. Meg aztán lehet, hogy valamikor mégis csak kell ez-az.
De legjobban az élőkép varázsa hiányozna, A lemezes gép érzés. Mert a fotózás lényege síkfilmes gép.
Persze tudom, hogy vannak, akik lusták kezükbe venni a gépük használati utasítását, de azoknak biztos szívesen lebutítja a munkaeszközüket valaki.
Szerintem nemsokára megjelenik egy butító szett Széles fekete szigszallagból, a gépkoptató smirdlihez hasonlóan.
szerintem ez a Leica elképzelés tökéletes lenne egy 2,5″-os kijelzővel, és ha esetleg 1/8000 mp-ig menne a zársebesség. nem kell semmi extra, se menü, ez így jó. csak nem ennyi pénzért 🙂
Szerintem a Konost volt az ötletadó, és az motiválta őket, hogy gyorsan lépjenek még a megjelenése előtt. Így ismét csináltak egy jó drága gépet.
http://mlzphoto.hu/2016/04/06/rekord-penzugyi-evet-zart-a-leica/
Persze ilyen anyagi háttérrel ezt könnyen megtehetik.
Aki ennyire…, az meg fűzzön be filmet! De, hogy lcd se? Mért nem felhúzós, vagy tekerő dinamós és akkor aksi sem kéne bele.;-P
Te most poénkodsz, de el sem tudod képzelni, hogy mennyire okosat mondtál…
Zseniális! Gondolom a következő meetingen elfogadják majd az expógomb megszüntetését. Cserébe az objektívsapka leemelésével exponálhatunk 7000 euró-ért. Őszintén gratulálok! Ja, és azt majdnem elfelejtettem, hogy ezzel egy időben kijön a Hasselblad Lunar mkII.
Ha bárki erre a Leica-ra vágyik annak szívesen leszigetelőszalagozom a mostani gépének a hátsó LCD-jét mondjuk 1000 dodóért 😀 Persze a fekete szigetelőszalag és szállítás nincs benne az 1000 dodó-ban azt külön számolom fel, remélem megértitek, még így is sokkal olcsóbban kijöttök, és nekem sem kell éhen halnom 😉