Aki filmes fényképezőgépek közt nőtt fel, és hozzászokott ahhoz, hogy nincsenek sallangok, hogy a lehető legegyszerűbb a fényképezőgépek kezelőfelülete, az most újra, immár a digitális világban is otthon érezheti magát: a Leica M-D Typ 262 ugyanis a lehető legegyszerűbb felületet, „a lényeget” nyújtja a hardcore fotósnak. Nincs kijelző, nincs zavaró menürendszer (a keresőben sem látunk semmi extra információt), van viszont cserébe záridő-tárcsa, ISO-tárcsa és rekeszérték-állító gyűrű az objektíven. A fényképezéshez igazából ennél többre nincs is szükség, ezért az M-D nem is ad többet. Arra azért kíváncsi lennék, hogy például a memóriakártya formázása hogyan történik, illetve ad-e visszajelzést a folyamatról a gép.
A Leica M-D Typ 262 lelke egy full frame CMOS szenzor, aminek adathalmazát a készülék kizárólag nyersformátumban, DNG-ben ment el (megjegyzés: erre a tág utófeldolgozási lehetőségeket nyújtó funkcióra valószínűleg szükség is lesz a sok elbaltázott expozíció miatt..). Az ISO értéket a hátlapon található tárcsának a segítségével 1/3 FÉ lépésekben állíthatjuk be. „Kevesebb technológia, több kreatív szabadság”, „Kiemelkedő képminőség”, „Teljes összpontosítás, maximális átláthatóság” – mindennek persze ára van: 6000 eurót, azaz körülbelül 1,85 millió forintot kérnek a németek a fotózás letisztult, lényegre törő formájáért. Nos, köszönöm a figyelmet, mást nem lehet írni erről a remek gépről 🙂
