A Nikon D5 dSLR fényképezőgépe nálam is járt, és ez volt az első olyan fotómasina, amit ISO 25600-on, de esetenként akár ISO 51200-on is gondolkodás nélkül használtam volna: „Azt vettem észre, hogy ISO 25600-ig, sőt, egyes esetekben akár ISO 51200-ig minden további nélkül használhatóak a JPEG-ek, ezeken az értékeken csak a legfinomabb képi részletek összemosódásától kell tartani.”. Ráadásul nem csak én, hanem számos más tesztoldal is hasonló következtetésre jutott, ám a DxOMark valamiért más értékeket kapott a D5 magas érzékenységi tartományairól. Náluk a D5 még a 36 MP-es D810-nél is gyengébben teljesített az érzékenység területén, ami pedig elég nehezen elképzelhető a valóvilágban végrehajtott tesztek után:
Kattints!
Saját méréseim szerint (egy egyszerű szorásmérés fekete képkocka alapján: 1 mp-es expozíció lezárt optikai kereső és bajonett mellett végezve, RAW-ból konvertálva, az ACR alapértékeivel – az értékek százalékban értendőek, ahol értelemszerűen 100 a legjobb képminőséget jelenti) a Nikon D5 jelenleg a listavezető a full frame lapkás fényképezőgépek jel/zaj viszonyának tekintetében. Igaz, alacsonyabb értékeken (ISO 800, ISO 1600) valóban jobban teljesít a D810, de ezek fölött érezhetően és láthatóan elhúz a D5:
Kattints!
Szóval, nem értem, hogy a DxOMark hogyan produkálta ezeket az értékeket, de én őszintén meg voltam lepődve, amikor megláttam.
