Bevezető, külsőségek
A Panasonic Travel Zoom (innen a TZ rövidítés) gépcsaládjának sikertörténete a DMC-TZ1-gyel még bő tizenegy évvel ezelőtt kezdődött. A készülék tízszeres átfogású optikával volt felszerelve, melynek ekvivalens 35-350 mm közé esett a gyújtótávolsági tartománya. A TZ fényképezőgépek legfontosabb jellemzői közt kiemelendő a helytakarékos, könnyű felépítés, a tág optikai tartomány és a beépített képstabilizáció. A Panasonic TZ masináival gyakorlatilag minden fotós feladatot elvégezhetünk egy utazás során: az objektívek kellően tág látószögről indulnak, így akár épületek belsejében is fényképezhetünk. Ha viszont egy távolabbi témát szeretnénk megörökíteni, akkor sincs gond, hiszen a tele-tartományban is igen jól használhatóak ezek a készülékek a hatékony képstabilizációs rendszereiknek hála.
Mostani cikkemben a japán gyártó két kurrens gépe, a DC-TZ90 és a DMC-TZ100 kapja a főszerepet. Még mielőtt bárki is billentyűzetet ragadna: a Panasonic nemrég névváltást vezetett be, így egyes fényképezőgépek nevében már a „DMC” helyett a „DC” jelöléssel találkozhatunk – szóval, nem elgépelésről van szó.
Mivel a két készülék funkciói, szolgáltatásai szinte teljesen megegyeznek, ezért nem külön-külön írok majd róluk (lásd később). Külsőleg viszont akad eltérés bőven, vegyük is végig ezeket a jellegzetességeket! Ha a termékszámozásból indulunk ki, akkor elvileg a TZ100 lenne a nagyobb, nehezebb fényképezőgép, pedig pont ellenkező a helyzet. A két gép előlapján is azonnal szembeszökik, hogy a TZ90 vaskosabb; gumírozott markolati résszel is el van látva. A TZ100-on csupán egy a váz lemezéből kialakított ujjtámasz található – amúgy is a TZ90-nél vesszük nagyobb hasznát ennek a csúszásmentesített markolatnak. Mivel sokkal nagyobb az elérhető nagyítás (a Leica közreműködésével készült optika ekvivalens 720 mm-ig zoomolható), biztosabb fogásra lesz szükségünk, amit ez a bevonat biztosít.
A hátoldalon mindkét gépet a nagy, érintésérzékeny kijelző uralja. A kezelőfelület tipikusan „panaszonikos”: a jól bevált, könnyen áttekinthető és hatékonyan kezelhető gombok, tárcsák mindkét fotómasinánál ugyanott találhatók. Apró eltérés a TZ90 és a TZ100 között, hogy a TZ90-nél a hátsó paraméterező tárcsa a multifunkciós egység részeként van jelen, míg a TZ100 esetében ez felülre, a hüvelykujj támasza fölé került.
A TZ90 esetében a kijelzőt felfelé, merőleges állásba lehet hajtani, amivel a gép a kor elvárásainak felel meg: ha idegen városokba, országokba utazunk, a kötelező szelfi is könnyűszerrel elkészülhet a jellegzetességek, látnivalók előtt. A TZ100 egérmozija fix, nem dönthető és nem is hajtható ki, cserébe viszont a készülék vékonyabb kialakítású lett a csuklómechanizmus nélkül.
Mindkét fotómasina optikája körül egy nagy vezérlőtárcsa található, amihez többféle funkció közül lehet egyet-egyet választani a menüben (pl. zoomolás, léptetett zoomolás, MF módban a kézi élességállítás stb.).
Bár mind a két fényképezőgép rendelkezik beépített villanóval, csak a TZ100-ban van olyan, ami kellően magasra felugrik, és kézzel akár a plafon felé is irányítható. A magasra felugró vaku előnye, hogy fénye kevésbé okoz vörösszem-hatást, mivel messzebb van az optikai középvonaltól.
A fényképezőgépek bal oldalán csupán a nyakpánt csatlakozási pontja található, a különféle aljzatok (USB és HDMI) a markolat oldalára kerültek:
A TZ90 és a TZ100 USB aljzatukon keresztül tölthető, ezért hát nem csak fájlmásolásra fogható be ez a vezetékes összeköttetés.
Ugyanaz a kép fogad mindkét terméknél, ezért csak a TZ100 csatlakozóiról készítettem fényképet. Fent a HDMI kimenet, alul az USB aljzat látható.
Amint fentebb már említettem, a Panasonic Travel Zoom gépeinek egyik legfontosabb ismérve a kis méret, ezért nem csoda, hogy még teljesen kizoomolt állapotban is viszonylag rövid marad az optikák hossza. A tubusok jó minőségűek, lötyögésnek nyoma sincs egyik gépnél sem.
Felülnézetből is láthatóak a készülékek közti különbségek: a TZ90-ről hiányzik a felnyitható vaku, nincs felső paraméterező tárcsája, és más jellegű a be/kikapcsoló is. A TZ100-at egy kis kar eltolásával lehet bekapcsolni, ami szerintem jobb megoldás: kirándulásaim során vettem észre, hogy a TZ90-et gyakran véletlenül is bekapcsoltam, amint zsebemből elővettem, ugyanis rányomtam arra a bizonyos gombra. A TZ100-nál ez a kapcsoló kialakítása miatt (szinte) lehetetlen.
