Egy érdekes cikkre bukkantam a petapixel.com oldalon, ahol a szerző egy múltbéli történetet dolgozott fel. A cikk középpontjában a világ egyik, ha nem „A” leghíresebb és gyakorlatilag ipari szabványnak tekinthető képszerkesztő szoftvere áll, amit az 1980-as évek vége felé még „Barneyscan XP” néven ismertek meg a felhasználók. Korábban már volt szó róla, de ennek ellenére eddig még én sem ismertem ennek a programcsomagnak ezt a korai elnevezését. Történt ugyanis, hogy John és Thomas Knoll megalkották zseniális szoftverüket, majd elkezdték a befektetők és az ügyfelek felhajtását.
Az első érdeklődő (és persze befektető) a kaliforniai Barneyscan volt, akik megépítették a világ egyik első legjobb minőségű asztali lapolvasóját, amivel akár 24-bites színmélységben is lehetett dolgozni. A cég azonban csak botladozva indult el, hiszen a fotósok nem igazán tudtak mit kezdeni a méregdrágán beolvasott képekkel: nem állt rendelkezésre olyan szoftver, amivel a beszkennelt fotókat fel lehetett volna dolgozni, sőt, még csak nézegetni sem nagyon volt mivel a 1,5 megapixeles fotókat (a Mac II színes kijelzője is csupán 0,3 MP-es volt). Ezért amikor a Knoll fivérek bemutatták a Barneyscan illetékeseinek a Photoshop névre keresztelt képszerkesztő programot, azok azonnal ráharaptak.
„John [Knoll] bemutatta nekem – ha jól emlékszem – a 0.35-ös verziót, de már az is hihetetlen volt. Át lehetett méretezni a képet (így az emberek végre láthatták is, amit beszkenneltek), és lehetett élesíteni, lágyítani, sötétíteni, görbéket igazítani, de még vagy tucatnyi egyéb olyan lenyűgöző átalakítást is végrehajthattunk, amiről korábban nem is hallottam.
Ám az egyik konkrét funkciótól még a szőr is felállt a karomon: […] a monitor RGB profiljából CMYK profilba lehetett transzformálni a színes képet, ami – ugye – a nyomdai munkálatokhoz volt nélkülözhetetlen (a nyomólemezek létrehozásához). Ez azt jelentette, hogy a 15 000 dolláros lapolvasónk, amihez mellékeltük a Photoshop 0.35-öt és a Mac II-t képes volt versenyezni az 1-3 millió dolláros lapolvasó és retusáló megoldásokkal, amiket annak idején a nyomdaiparban használtak. […]” – mondta Schaffran, a Barneyscan társalapítója.
Thomas Knoll 300 000 dollárt kért plusz 18%-ot a bevételek után a Photoshopért cserébe, azonban a Barneyscan főnöke más ajánlatot tett: a képszerkesztőt a szkennerek mellé adják, és minden eladott egység után 250 dollárt kínáltak a Knoll fivéreknek. A szoftvert úgy kellett módosítani, hogy az csak és kizárólag akkor működjön, ha egy Barneyscan lapolvasót csatlakoztattak az adott számítógéphez. „Gyakorlatilag a Barneyscan egy 10 000 dolláros hardverkulcs volt” – mondta Schaffran.
1989-ben a Photoshop 0.65-ös verzióját „Barneyscan XP” márkanév alatt mellékelték a Barneyscan szkennereihez. A Barneyscan XP óriási siker lett, és több érdeklődést vont magára, mint maga a szkenner. Bár a Barneyscan fel szerette volna vásárolni a Photoshopot, végül mégis az Adobe tehette rá a kezét, ami javarészt egyetlen egy makacs befektetőnek köszönhető, aki ellenezte a Barneyscan általi felvásárlást. Csupán egy évvel a Barneyscan XP térhódításának kezdete után az Adobe művészeti vezetője, Russell Brown felfigyelt a szoftverre, majd ösztönözte az Adobe-t, hogy licenceljék és saját nevük alatt adják ki a Knoll fivérek programját. Így született meg az Adobe Photoshop, amit ma is ismerünk, és olyan sokan használunk. (Forrás: petapixel.com)
