Bevezető, külsőségek, változások a P900-hoz képest
Nos, ha a P900-ra azt írtam anno, hogy „bru-tá-lis!”, akkor most a P1000-re mit írjak? Hogy ez egy szörnyeteg? Hogy ilyen gép tulajdonképpen nem is létezhetne (pedig de)? Három és fél évvel ezelőtt a Nikon Coolpix P900 a maga 83-szoros átfogású optikájával, ami ekvivalens 24-2000 mm-es tartományt fedett le, igazi rekorder volt. Nem csak a konkurens gyártók, de a tesztelők és a felhasználók is hüledeztek a zoomtartomány próbálgatásakor. És most itt van az utód, ami még nagyobb, még komolyabb és még közelebb hozza a legtávolabbi témákat. Egyértelmű, hogy a Nikon Coolpix P1000 külsőleg és belsőleg is (értsd: funkciók) „az optika köré épül”.
Mert a P1000 gyakorlatilag egy távcső köré épített fényképezőgép, ami a külsejét meg is határozza: a majdnem másfél kilós (akkuval és memóriakártyával 1415 grammot nyom) készülék 146,3 x 118,8 x 181,3 mm terjedelmű, fő eleme az objektív, amihez a mérnökök egy kellemesen nagy és mély markolatot „mellékeltek”. A fényképezőgép jól belefekszik az ember kezébe, hiszen egyrészt a nagy markolat, másrészt az optika óriási tubusa kínál bőséges felületet a biztos fogáshoz.
De még mielőtt tovább mennénk, lássuk a fotómasina legfontosabb műszaki paramétereit:
- 16 MP-es, 1/2,3”-os CMOS szenzor
- ISO 100-6400 közti érzékenységi tartomány
- Ekvivalens 24-3000 mm-es gyújtótávolsági tartomány F2.8-8 kezdő F-értékekkel
- 5 FÉ előnyt kínáló optikai képstabilizátor („Nikon Dual Detect”)
- 1 cm-es tárgytávról induló fókusz (makró mód)
- 2,359 millió képpontos OLED elektronikus kereső 1 cm-es átlóval
- JPEG mellett NRW RAW formátum is választható (vagy a JPEG mellé, vagy csak RAW, vagy mindkettő választható)
- 1/4000-60 mp-es záridő tartomány
- 4K felbontású videók felvétele 25/30 kép/mp-es frekvenciával
- Hold és Madár dedikált fotózási módok
- Vakusaru külső rendszervakukhoz
S hogy mi minden változott a Coolpix P900-hoz képest, azt az alábbi táblázatból tudjátok kivenni:
A P1000-nek sokkal jobb az elektronikus keresője: nagyobb képátlóval és a hagyományos TFT-vel szemben – szerintem – szebb képet adó OLED panellal rendelkezik. Bár a felbontása maradt a korábbi 921 000 képpontos, és a korábbi RGBW szubpixelek helyett már csak a hagyományos RGB elrendezést találjuk, megnőtt a képátló, ami immár 8,1 cm. Az 1/2,3”-os CMOS érzékenysége továbbra is csak ISO 100-6400 közti értékeket vehet fel, ám amint azt majd látni fogjuk, ez untig elég is. Óriási előrelépés, hogy a veszteségesen tömörített JPEG állományok mellett a P1000-nél már a Nikon csúcskategóriás Coolpix gépeiben megismert NRW RAW formátum is választható. Kapunk végre 4K felbontású mozgóképfelvételt, ami szintén nem elhanyagolható előrelépés.
A P1000-nek van beépített, mechanikus retesszel felnyitható (a plafon felé nem irányítható) villanója, ám akinek ez nem lenne elég, az a vakusaruba a gyártó legfejlettebb rendszervakuját, az SB-5000-t is becsúsztathatja.
Az objektív tubusán egy vezérlőtárcsát találunk, aminek többféle funkciója is lehet: egyrészt végezhetjük vele a kézi élességállítást, másrészt egyes expozíciós értékek módosítását (ISO, expozíciókompenzáció) is rábízhatjuk. Persze, a menüben a fehéregyensúly választása is beállítható.
A vázon elhelyezett nyomógombok és tárcsák egyénre szabhatók, de messze nem olyan mértékben, mint a gyártó tükörreflexes, vagy tükörnélküli fényképezőgépeinél. Az objektív tubusán van például egy billenőkapcsoló, amivel vagy zoomolhatunk, vagy a kézi élességállítást hajthatjuk végre.
Szintén a tubus oldalán, a billenőkapcsoló mellett található egy érdekes piktogrammal ellátott gombocska: ezzel a menüben beállított zoomértéket állíthatjuk vissza gombnyomásra.
A fényképezőgép hátoldalán a nagy kijelző mellett a szokásos vezérlőket találjuk: képváltás EVF/kijelző közt, AE/AF rögzítés, filmfelvétel indítása, lejátszás, a kijelzőn megjelenített információk közti váltás, multifunkciós egység tárcsával, menü és törlés gomb.
Az elektronikus kereső mellett szemérzékelőt is találunk, így a készülék automatikusan elvégzi a képváltást kijelző/EVF közt. Az elülső oldalon, a markolat felső részénél, a kioldó alatt egy érdekes LED-egység látható:
Ezek a LED-ek következő funkciókat látják el: önkioldó jelzőfénye, AF-segédfény, vörösszemhatás-csökkentés. Érdemes tehát ügyelni arra, hogy kezünkkel ne takarjuk el őket, ha valamelyik szolgáltatást igénybe vesszük.
A markolat oldalán semmiféle nyomógombot, vagy kapcsolót nem találunk, viszont az itt elhelyezett piktogramok elárulják, hogy a Nikon Coolpix P1000-ben WiFi és alacsony energiaigényű Bluetooth modul egyaránt megtalálható, amelyek közreműködésével folyamatos összeköttetésben lehetünk okoseszközeinkkel (GPS koordináták lekérése a képek EXIF adattábláiba, képek másolása, távvezérlés).
Nagyon praktikus a már említett kihajtható és elforgatható kijelző
A fotómasina felülnézetből is igen impozáns képet fest. Persze, így, ilyen perspektívából nézve is a hatalmas optika határozza meg a látványt. A váz tetején sincs túl sok vezérlő, hiszen a módválasztó tárcsa mellett már csak a be/ki kapcsoló, a kioldó, a zoomgyűrű és a hátsó vezérlőtárcsa teteje látható.
Ha egy fényképezőgéppel hosszabb ideig tartó munkára indulok, az első, amit megteszek, hogy leveszem róla a nyakpántot és az azt rögzítő fémhurkokat, mert ezek rettenetesen zavarnak, nyomják a kezemet. A P1000 esetében azonban úgy lettek kialakítva a rögzítési pontok, hogy azok semmiképp se legyenek útban. Apró részlet, de hátha más is örül ennek rajtam kívül.
A géptest alján sincs túl sok látnivaló, mivel az optikai középvonal alá helyezett, fém állványmeneten kívül már csak az akkunak és a memóriakártyának otthont adó fiók ajtaja látható.
Igen, az akku és a memóriakártya a Nikon Coolpix P1000 esetében is közös háztartásban él. Szerencsére a masina olyan terebélyes, hogy felszerelt cseretalppal is hozzá lehet férni az áramforráshoz, a memóriakártyához. Előbbihez kell is a hozzáférés, mivel elég sűrűn kell majd tölteni, ha folyamatosan nyúzzuk például a zoomot: a CIPA mérései szerint a P1000 akkuja egy töltéssel csak 250 képet bír készíteni. Ezt az akkut azonban a gép USB aljzatán keresztül is lehet tölteni, igaz, ekkor valamivel lassabban zajlik a táplálkozás, mint a mellékelt töltő használatával.
Zoomoláskor a P1000 jelentős mértékben „megnő”: az optika tubusából majdnem még egyszer olyan hosszú belső tubus siklik ki a szabadba. Ügyeljünk arra fotózáskor, hogy ne legyen semmi a mozgást végző belső tubus útjában (akár bal kezünkkel is akadályozhatjuk a mozgásban, ha rossz helyen támasztjuk alá a gépet).
