Mennyire vártam már ezt a mai napot! Az Olympus ugyanis leszervezett nekünk, szakújságíróknak egy élményrallyt az Örkényi Rally-Ringen, ahol éles bevetés során ismerkedhettünk meg a gyártó zászlóshajójának, az OM-D E-M1X-nek a fókuszrendszerével (a vezetéstechnikai rész levezényléséért hatalmas elismerés jár a Radó Sport Rally Sulijának!). Reggel azonban arra kellett ébrednem, hogy zuhog az eső..
Gyorsan összekészítettem a legszükségesebb kellékeket (fényképezőgép, memóriakártyák, esőköpeny, hátizsák stb.), majd fél nyolc körül célba vettem Örkényt, ami tőlem körülbelül 55 kilométerre fekszik. Iparkodnom kellett, mert a reggeli csúcsforgalom már kialakulóban volt, és bevallom, kissé túlbecsültem a rendelkezésemre álló időt. Bár a városból kissé lassan tudtam magam kiverekedni, az M5-ös autópályán már jól lehetett haladni, nem volt semmiféle fennforgás. Az Örkényi leágazástól pedig szinte egyenes út vezetett a Rally-Ringhez, eltévedni nem nagyon lehetett.
A napi programon az Olympus E-M1X rövid bemutatóján kívül szerepelt még a vezetéstechnikai oktatással egybekötött versenyautózás (Subaru Impreza WRX autókkal), ahol mindenki próbára tehette saját tudását, retró Trabi vezetés (volt egy „sima” és egy kissé felhergelt Trabant is), céllövészet (légpuskával és légpisztollyal), élményautózás (annak, aki bevállalta, mert itt bizony a profi versenyzők mellett kellett kibírni pár kört a ringen), majd egy kiadós ebéd.
Egy felhúzott sátorban hallgattuk meg az Olympus szakembereit, ahol Berkesi Csaba és Simon László mondtak pár szót a gyártó századik születésnapja alkalmából, majd Dékány Zsolt, az Olympus magyar nagykövete ismertette az E-M1X legfontosabb szolgáltatásait, és tippekkel, tanácsokkal látta el a fotósokat a rally lekövetéséhez.
Dékány Zsolt, az Olympus magyar nagykövete tanácsokkal látja el a hallgatóságot
A csapatot két részre osztották a szervezők: az egyik autózott, míg a másik fotózott a rendelkezésre bocsátott gépekkel és objektívekkel. Nekem egy 40-150 mm F2.8 PRO-ra esett a választásom, és jól is döntöttem, mert ahol a pálya mentén álltam, ott ez az ekvivalens 80-300 mm-es tartomány ideálisnak mutatkozott. Zsolt eligazítása nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen az E-M1X fókuszrendszere igen „mély”, így sok időt elpazaroltam volna a megfelelő paraméterek keresgélésével. Ami ebben a helyzetben, azaz a gyors autók lekövetésében számomra bevált: C-AF mód, középső fókuszmezők (vagy egyetlen egy közepes méretű, vagy egy öt mezőből álló csoport), és a menüben a „motorsportokra” kiélezett beállítás választása. A sorozatfelvételhez a lassabb sorozatsebességet választottam mechanikus zárral, így biztosra mehettem, hogy tényleg lesz autofókusz a fényképezés során.
Kötelező volt a bukósisak használata, alá pedig külön védősapkát vehettek a pilóták
A Subaru WRX-ek tipikusan boxeres gurgulázással vették a lapot, s a vezető gázadására bődületes iramba lendültek a kasztnik. A négy kerék csak úgy hányta a murvát a csapatás során; még jó, hogy reggel esett az eső, így nem kellett a fotósoknak annyi port nyelniük.
Az öreg harcosok tekintélyt parancsoló iramban haladtak a versenypályán
Itt még szűz volt a ring ösvénye – a „kocsikázás” után már kissé másképp festett a kanyar
No, hogy visszatérjek a témához: az Olympus E-M1X nagyon jó hatásfokkal tette a dolgát. Összesen 57 gigabájtnyi képanyaggal tértem haza, amiből gyorsan kiválogattam pár tucatnyi fotót. A szerverre feltöltöttem egy-két képsort, amik a találati arányt élethűen reprezentálják. A fotómasina puffere bődületes méretű – egy pár 300 MB/mp adatátvitelű SanDisk SD memóriakártyával párosítva gyakorlatilag orrvérzésig lehet nyomni az ipart. Az akció során egyszer sem fordult elő, hogy várni kellett volna a gépre, vagy a kártyára. Korábban dolgoztam OM-D E-M1 Mark II vázzal, ott azért megesett, hogy betelt az átmeneti tároló és lemaradtam egy-két izgalmasabb jelenetről. Szóval, akinek fontos a kvázi végtelen puffer, az ne habozzon, az E-M1X-nél jobb társat keresve sem fog találni!
Folytatás következik, a tesztelés még nem ért véget!
