Pár napja volt alkalmam élesben is kipróbálni az Olympus legújabb professzionális standard zoomját, az M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO-t. Amikor február 12-én a gyártó bejelentette ezt a gumiobjektívet, akadtak azért olyan rajongók is, akik feltették a nagy kérdést, hogy vajon milyen létjogosultsága van az új jövevénynek a nála egy FÉ-vel jobb M.Zuiko Digital ED 12-40 mm F2.8 PRO, illetve a stabilizátoros és jóval nagyobb átfogású M.Zuiko Digital ED 12-100 mm F4 IS PRO mellett. Nos, aki nem vette kézbe ezt az amúgy már az Olympus „TEDDPRÓBÁRA!” szolgáltatásán keresztül bárki által kipróbálható lencserendszert, az tényleg nem biztos, hogy azonnal megérti a dolog miértjét. Lássuk a részleteket!
Az ekvivalens 24-90 mm-nek megfelelő látótmezőt kínáló M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO összesen 12 lencsetagból áll, amit a mérnökök 9 csoportba rendezve építettek a tubusba. A lencsetagok közt megtalálható 2 db nagy törésmutatójú, 2 db aszférikus, 1 db DSA, 2 db ED, valamint 1 db szuper HR is. Ezen különleges optikai elemek feladata a borotvaéles, színhibáktól és vignettálástól mentes kép továbbítása a szenzor felé. Az Olympus ZERO bevonata pedig a belső tükröződéseket és szellemképeket eliminálja.
Az objektív blendéjének írisze 7 db lekerekített lamellából áll, melyek F4 és F22 közti értékekre szűkíthetők. Az 58 mm-es szűrőmenet átmérőhöz 70 mm-es hossz, valamint 63,4 mm-es átmérő társul. Az M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO csupán 254 grammot nyom, így már sejthető az egyik nagy erénye: akár a kisebb m4/3 rendszerű vázakkal is harmonikus párost alkothat. A próbákhoz az Olympus képviseletétől viszont egy OM-D E-M1 Mark II fényképezőgépet kaptam, aminek szintén jól állt a kis üveg.
Igaz, ahogyan elkezdünk zoomolni, és a gyújtótávolság közeledik a 45 mm felé, úgy válik egyre hosszabbá a lencserendszer, de teljesen kinyújtva is csak 2-2,3 centivel lesz hosszabb, mint 12 mm-es állásban.
Természetesen napellenzőt is kapunk az üveg mellé, amit fordítva is fel tudunk csavarni az elejére, hogy szállításkor, a fotós táskájában még kevesebb helyet foglaljon.
Tehát, az M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO legfontosabb külső jegyei a kis méret és a csekély tömeg, de az 58 mm-es szűrőméret sem lényegtelen részlet, hiszen számos más Olympus m4/3-os üvegre is ekkora filtereket csavarhatunk; ennek köszönhetően elég csak egy – adott esetben igen értékes – szűrőt vásárolni, ami kevésbé terheli a pénztárcát. De van itt még valami: az ekvivalens 1:2 arányú nagyításnak a makrózás szerelmesei fognak örülni, hiszen adott esetben nagyon közelről örökíthetjük meg a témát, és ehhez még objektívet sem kell cserélni! A szenzor síkjától mérve 12 mm-en 12 cm, míg 45 mm-en 23 cm lehet a legkisebb tárgytáv. Ráadásul ezzel az objektívvel az automatikus fókuszrétegezés is működik!
Csupán egy olyan dolgot vettem észre használat közben, ami némileg lelassított fotózás közben: az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO fókuszgyűrűjét nem lehet hátrahúzni, hogy manuális módba kapcsoljunk az élességállítást.
Természetesen, mint a többi Olympus PRO optika, így ez a csöppség is kellően szigetelt, így jól ellenáll a környezet atrocitásainak: nem csak por- és cseppálló, hanem a fagyot is jól bírja (-10°C-ig nem dermed meg benne a kenőzsír, és a gumiszigetelések sem válnak törékennyé). A bajonett fémből készült, s a hátsó lencsetag fix elhelyezkedésű, tehát lezárja a tubust hátulról.
A képminőség vizsgálata során az E-M1 Mark II-t kizárólag RAW-ban használtam, az összes zajszűrést kikapcsoltam, és ahol kellett, masszív háromlábról kézi élességállítással és 2 mp-es önkioldóval dolgoztam. Lássuk elsőként a geometriai torzítások mértékét:
Az ACR-es konverziók eredménye
Amint azt már mindenki tudja, a m4/3 rendszerű fényképezőgépek már a nyersfájlokba „beégetik” az objektívek korrekciós profiljait, így a RAW fájlok hívásakor már egy eleve javított képet kapunk. Ez nincs másképp az M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO és az E-M1 Mark II párosával sem, tehát az Adobe Camera RAW beépülő modullal feldolgozott fájlok akkor is korrigált eredményt mutatnak, ha nem kapcsoltunk be semmiféle profilt. Ezzel nincs is baj, a képminőség nem igazán szenved csorbát az automatikus eljárástól.
A RawTherapee konverziók eredménye
A RawTherapee viszont könyörtelenül megmutatja mindenhol az igazságot, így a fenti animáción már a „valós” optikai teljesítményt láthatjuk. Bár a „nyers” torzítás így valóban szembetűnőbb, még mindig nem mondható vészesnek.
Nagyon szépen teljesít a kis Olympus üveg a központosság tartása kapcsán is, mivel alig látható a középső pont elvándorlása.
A fókuszlégzés mértéke átlagos, az M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO-val nyugodtan nekiállhatunk a filmkészítésnek, de érdemes odafigyelni fókuszváltáskor arra, hogy picit változni fog a látómező mérete.
Az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO nem parfokális, így zoomoláskor nem marad éles a kép. A fenti animáció képkockáinak készítése során 12 mm-en állítottam be a fókuszt, ami 18 mm-ig meg is maradt, ám 25 mm-re váltva már eléletlenedett a kép.
Kattints!
Az Olympus 12-45 mm-es üvegénél a képélességet a zoomtartomány két végén, valamint a közepén néztem. A két fenti felvételen a 12 mm-es eredményeket láthatjuk. Középen már teljesen nyitott rekesz mellett, tehát F4-től is borotvaéles a lencserendszer, az extrém sarkokban F5.6-tól lesz hasonló az eredmény. A diffrakció hatása F11 környékén kezd láthatóvá válni; ebből kifolyólag az F22-es rekeszérték használata már nem igazán ajánlott.
Kattints!
25 mm-es állásban – szerintem – teljesen nyitott blendénél a legélesebb a kép, de az extrém sarkok láttán sincs ok panaszra. A diffrakció hatása itt leheletnyivel gyengébben jelentkezik, ezért még az F11-en készült fotók sem lágyulnak látható mértékben.
Kattints!
A zoomtartomány végén, azaz 45 milliméteren szintén pengeéles a kép F4-en, de nekem úgy tűnt, valamivel kevesebb a kontraszt, mint a kisebb gyújtótávolsági értékeken. F5.6-ra rekeszelve viszont már nyoma sincs bármiféle „gyengélkedésnek”, az M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO hozza a brutális élességet és részletgazdagságát. A tesztábra extrém sarkainál viszont már nyitott rekesszel is tökéletes képminőségre számíthatunk.
A peremsötétedés 12 mm-es állásban a legerősebb, itt még két FÉ-t kell szűkíteni a blendén, hogy teljesen eltűnjön a hatása. 18 mm környékétől felfelé viszont már elég 1 FÉ-t rekeszelni, és már nem sok nyoma marad a vignettálásnak. Az animációkat feltöltöttem ide. A képmintákat itt találjátok.
Értékelés
Akkor tehát miért is jó nekünk az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO? Egyrészt azért, mert sosem árt, ha van egy kellőem tág termékkínálat, amiből mindenki kedve és igénye szerint választhatja ki magának a legmegfelelőbb portékát, másrészt pedig a műszaki tartalom miatt. Az Olympus új gumiobjektívje pici és könnyű, de mégsem kell kompromisszumokat kötnie senkinek, hiszen megmaradt a legendásan jó „olimpuszos” képminőség és a strapabíró felépítés. Használat során az F4-ről induló rekesztartományt sem éreztem korlátozó tényezőnek, hiszen a „megfelelő szerszámot a megfelelő feladatra” választva pontosan tudtam, mire számíthatok. Ha kisebb mélységélességre lenne szükségem, akkor arra ott van a 12-40 mm F2.8, ami cserébe nagyobb és nehezebb, illetve ha nagyobb átfogásra vágynék, akkor meg a 12-100 mm F4 IS PRO-t vinném magammal. Mivel a képminősége mindhárom zoomnak betyárjó, ezért tényleg csak a feladatkör dönti el, melyiket vigyem magammal. Hosszabb túrákra, városnézéshez külhonban, makrózáshoz egyértelműen ez a csöppség jelenti az ideális megoldást. Ja, és ne feledkezzünk meg az áráról sem, ami a maga bruttó 215 000 forintjával elég kedvezőnek mondható (a 12-40 mm F2.8 85 ezerrel, a 12-100 mm F4 IS pedig 235 ezerrel kerül többe).
Minden részlehajlás nélkül kijelenthetem, hogy engem meggyőzött az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO: egyértelműen jár neki a „Kedvenc” biléta! Remélhetőleg az Olympus szettben is kínálja majd ezt a csodás kis üveget, mert például az OM-D E-M5 Mark III-mal, vagy a PEN F-fel tökéletes párost alkothat!
Olympus M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO
Az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-45 mm F4 PRO objektívet és az OM-D E-M1 Mark II vázat az Olympus magyar kirendeltségétől kaptam kölcsön a teszthez.
