Szerintem akkor válik igazán tökéletessé, „éretté” egy fényképezőgép rendszer, ha natívan elérhetővé válik hozzá legalább egy ultra nagylátó zoom, egy standard zoom, illetve egy „riporterzoom”. A kisfilm méretű szenzorok köré épített masinák esetében ez jellemzően egy 14-24 (vagy 16-35), egy 24-70 (vagy 24-105), illetve egy 70-200 mm-es gumiobjektívet jelent. A klasszikus triumvirátus ennek a háromnak az F2.8-as verziójából áll, igaz, a mai modern szenzoroknak és kép-/jelfeldolgozó motoroknak hála már nem vagyunk annyira rákényszerítve a konstans F2.8-ra, mint mondjuk 10-15-20 évvel ezelőtt. Ennek ellenére mégis akkor örül a fotós társadalom a legjobban, ha megkapjuk a teljes tartományban F2.8-ról induló üveget. Bár a Panasonic full frame lapkák köré épített, L-bajonettes rendszere még elég frissnek mondható, már szép számmal kapni hozzá natív menettel ellátott optikát. A nem is olyan rég bejelentett Lumix S PRO 24-70 mm F2.8, a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S., valamint az S PRO 16-35 mm F4 hármasával pedig már szinte minden fotós feladatkört el lehet látni. A bejelentésük óta eltelt időt nehéz volt átvészelni, de most végre itt vannak, és megérkeztek hozzám is, hogy kipróbálhassam ezeket szépségeket! Az első a sorban a cikk címében is szereplő 24-70 mm-es lencserendszer, ami még a triumvirátuson belül is – szerintem – a legfontosabb helyet foglalja el.
A Panasonic magyarországi képviseletétől egy DC-S1R fényképezőgép vázat kaptam az objektív mellé, azaz bő 46 MP-en kellett bizonyítania rátermettségét az optikának! De még mielőtt kitérnénk a képminőségre, lássuk, hogy mit is kapunk a gyártótól! A szép, méretes dobozban egy napellenzőt, egy puha tokot, és magát az objektívet találjuk. Az S-E2470 (mert ez a Lumix S PRO 24-70 F2.8 hivatalos típusjele) 16 csoportba rendezve összesen 18 lencsetagot tartalmaz, amelyek között megtalálható 3 db aszférikus, 4 db ED (extra alacsony szórású) és 1 db UHR („ultramagas törésmutatójú”) elem is. Ezen különleges kialakítású üvegelemek szerepe a színhibák és az asztigmia csökkentése, illetve teljes eliminálása. Az F2.8 és F22 értékek közé állítható blende 11 db, lekerekített alakú lamellából áll; a legkisebb tárgytávolság 37 cm, a legnagyobb nagyítás 0,25x, az átlós látószögtartomány 84-34° között állítható. A Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 nettó tömege 935 gramm, mérete 140 x 90,9 mm. A szűrőmenetbe viszonylag nagy, 82 mm-es filtereket csavarhatunk.
A Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 időjárás elleni szigeteléssel is el van látva, de nem csak por- és cseppálló, hanem a legfeljebb -10°C-os hideget is tűri. A szinte teljesen néma, és villámgyors élességállításért egy lineáris és egy léptetőmotorból álló rendszer felel, ami másodpercenként 480-szor kommunikál a vázzal.
Mivel a tubuson nincsen egyetlen egy kapcsoló, vagy nyomógomb, ezért az automatikus és a kézi élességállítás között a már bevált és intuitív módon használható, hátrahúzható fókuszgyűrűvel válthatunk. Ennek két „lágy” végpontja között kb. 95-100 foknyi utat tehetünk meg; a fókuszgyűrűt mindkét végpontjánál tovább lehet tekerni, mert ezeket elérve egy kuplung leválasztja a jól tapadó, gumival bevont vezérlőt a belső mechanikáról. Egyébként a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 fókuszgyűrűje elektronikus, tehát nincs közvetlen mechanikai összeköttetés közte és a lencséket mozgató rendszer között. Természetesen AF módban is bármikor belenyúlhatunk kézzel az élességállítás menetébe.
A Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 nem belső zoomolású, tehát a zoomgyűrű forgatásakor az optika hossza változik, a külsőből egy belső tubus nyúlik ki. Eközben a hátsó lencsetag behúzódik a tubusba, nem zárja le azt a bajonett oldalán. A frontlencse sem az élességállítás, sem a gyújtótávolság váltásakor nem végez forgó mozgást.
A Panasonic DC-S1/R (és valószínűleg a még vaskosabb DC-S1H is) szép párost alkot a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8-cal, a szett jó egyensúlyban van.
Természetesen a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 bajonettje fémből készült, ráadásul azt öt csavar fogja a tubus aljához, ami a nagy átlagnál masszívabb kivitelezésre utal (persze, szét nem szedtem az objektívet, így ez csak saját feltételezés). A kiváló minőségű tubusok különböző műanyagok keverékéből lettek összeállítva, tehát a lehető legkönnyebb kialakítást kapta a mérnököktől. Az objektíven a 24, a 28, a 35, az 50, valamint a 70 mm gyújtótávolság van feltüntetve.
Az optika vizsgálatához a fényképezőgép menüjében kikapcsoltam az összes lehetséges képkorrekciót, de szintén kikapcsoltam a zajszűrést, és a RAW felvételi módot választottam. A nyersképek hívásához az Adobe Camera RAW 12.2.0.386-os verzióját használtam. Az expozíciós értékeken kívül minden paramétert az ACR gyári értékein hagytam. Elsőként lássuk, milyen geometriai torzításokra számíthatunk:
Mivel szinte nem észlelhető torzítás (sem hordó-, sem párnatorzítás nem jelentkezett zavaró mértékben), ezért feltételeztem, hogy a RAW fájlok – hasonlóan a m4/3 rendszerhez – itt is „beégetett” korrekciós profilokkal rendelkeznek. Puszta kíváncsiságból ránéztem a fájlokra a a RawTherapee alól is, ami beigazolta sejtésem:
Az optika nagylátó végén hordótorzítás, míg a tele végén enyhe párnatorzítás látható. Azonban nem kell megijedni, a beépített profiloknak semmiféle káros hatása nincsen a képminőségre, így a vizsgálat ezen részlete csupán a saját kíváncsiságom kielégítését szolgálta.
Az általam eddig tesztelt zoomobjektívek túlnyomó részénél némileg elvándorol a középpont zoomolás közben, így nem is csodálkoztam, hogy a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8-nál is ez figyelhető meg. Ez nem hiba, újrakomponálásnál úgyis mindig ellenőrizni kell a teljes képmezőt.
Filmkészítők, operatőrök nagyon fognak örülni annak a részletnek, hogy a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 fókuszlégzése olyan minimális, hogy fókuszhúzáskor azt nem is fogjuk észrevenni.
Mint a zoomobjektívek többsége, úgy a Panasonic Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 sem parfokális. 24, 28 és 35 milliméteren még ráfoghatjuk, hogy megmarad az eredetileg megválasztott élességi sík, de 35 mm fölött életlenné válik a kép, így újra kell fókuszálni.
A peremsötétedés a 35 mm alatti gyújtótávolságokon jobban látható, mint az e fölötti értékek mellett, azaz 24 és 28 mm-nél kb. F8-ra rekeszelve szabadulhatunk meg a vignettálás oroszlánrészétől.
35 mm mellett F5.6 körüli értéken már „kitisztul” a kép..
..ami a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 50 és 70 milliméteres állásában is látható. Kellemes hangulatot kölcsönöz képeinknek a peremsötétedés, de tőle megszabadulni sem nehéz a nyersképek hívása során.
Kattints!
A Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 élességének próbatétele során masszív háromlábat (Manfrotto 055 PRO), nagyon erős gömbfejet (Manfrotto 490), és 2 mp-es önkioldót használtam. Az objektívet manuálisan, teljesen kinagyított élőkép mellett állítottam élesre. 24 mm-es álláson a kép közepe már F2.8-on is makulátlan, tulajdonképpen rekeszeléssel itt nem lett jobb a képminőség. A diffrakció hatása F11 és F16 között már látható, így az F22-es képeket már bele se vettem az összehasonlításba. A képsarkok az optika nagylátó végén F8 környékén lesznek nagyon jók.
Kattints!
28 mm-en szinte ugyanaz a helyzet, mint 24 mm-en, de a sarkokban itt már F6.3-7.1 körül láthatjuk ugyanazt, amit 24 milliméternél F8-on.
Kattints!
A fentiek érvényesek 35 mm-re is: már teljesen nyitott rekesszel is kiváló középen a képminőség. A széleknél elég csak F5.6-ig rekeszelni.
Kattints!
50 milliméteres állásban F4-től borotvál igazán a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8: középen ekkor a legkontrasztosabb, legélesebb a képünk. A széleken az F5.6-F6.3 rekeszérték már igen jó képminőséget tesz lehetővé.
Kattints!
70 milliméteren nyitott rekesz mellett picit lágy az objektív rajza, de ez csak akkor vehető észre, ha közvetlenül mellé (vagy alá) tudjuk helyezni az F4-en készített tesztképeket is. A képsarkokban F7.1-F8-tól mondható igazán jónak a képminőség.
Kattints!
A becsillanásokat a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 optikai felépítése nagyon jól kordában tartja. Még radikális kompozíció mellett sem válik zavaróvá a fényforrások becsillanása. A belső tükröződéseknek pedig nyoma sincs! A színhibákat külön „laborkörülmények” közepette nem vizsgáltam, mivel a valóvilágban lőtt képek alapján is le tudtam szűrni, hogy vagy csak nagyon minimálisan, vagy egyáltalán nem jelentkeztek lilás él-elszíneződések az erősen kontrasztos témáknál. A képmintákat ide kattintva éritek el.
Értékelés
A Panasonic Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 egy ízig-vérig profi objektív. Időjárásálló szigetelése, kiemelkedően jó minőségű felépítése, a kézre álló, ötletes AF/MF közti váltás módja, a néma és villámgyors fókuszrendszer, a már teljesen nyitott rekesz melletti éles kép, a blende 11 lamellás írisze (kellemes bokeh) mind mellette szólnak. Igazi ellenérv – szerintem – csak egy van: a kissé magas ára (bruttó 840 000 Ft körül vásárolható meg). Persze, egy ilyen értéket amúgy sem csak egy-két évre vesz az ember; tekintsünk rá befektetésként, hiszen ez az objektív garantáltan több vázat is ki fog szolgálni. Aki ráadásul már beleszeretett a Pana L-bajonettes rendszerébe, annak ez az üveg szinte kötelező darab. Jár neki az „Ajánlott” biléta!
Panasonic Lumix S PRO 24-70 mm F2.8
A Panasonic Lumix S PRO 24-70 mm F2.8 objektívet, valamint a DC-S1R fényképezőgépet a gyártó hazai képviseletétől kaptam kölcsön. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.
