Szeretnél otthon kiépíteni egy kis fotóstúdiót? Webshopot üzemeltetsz, és inkább saját kézbe vennéd a termékfotózást? Szeretnéd megtanulni a világítás alapjait, de tartasz a bonyolult, túlgondolt világítórendszerektől? Nem rendelkezel feneketlen büdzsével? Akkor nagy valószínűséggel ideális társad lesz ez a szett, amit „mecastudio SL-400 SB-Kit II” néven kínál a Metz.
A készlet két darab, egyenként 400 Ws teljesítményű (86-os kulcsszámú), fejgenerátoros vakut (plusz 2 db hálózati kábelt, 2 db 3,5 mm-es szinkronzsinórt, valamint 2 db védősapkát), 2 db LS-200-as (max. 200 cm magasra húzható ki), levegőcsillapítású (!) állványt, 2 db SB 50-70 softboxot (derítő-fénylágyító előtét), valamint egy B-80 jelű táskát tartalmaz. Utóbbi ad otthont a teljes szettnek.
A Metz mecastudio SL-400 SB-Kit II dupla dobozba csomagolva érkezik: a külső egy hagyományos, „üsd-vágd” barna doboz, míg a belső a fenti képen is látható színes, termékfotókkal ellátott, úgymond díszdoboza a szettnek. A díszdobozból pedig kiemelhetjük magát a felszerelést, ami a B-80 típusú, vállra is akasztható táskába van elcsomagolva.
Kellemes meglepetés volt számomra, hogy bár a szett elemei egymáshoz szorosan illesztve foglaltak helyet a táskában, elmaradt a „kukackonzerv-hatás”: a B-80-as válltáska valódi tároló és szállító eszközként is használható, tehát a fotós különösebb erőfeszítés, és kirakózás nélkül is el tudja csomagolni a vakurendszert. Ez pedig egy komoly pluszpontot jelent, mivel az e célú márkaidegen táskák súlyos tízezrekbe kerülnek.
A softbox és a közgyűrű, valamint a rudazat és a fénylágyító szövetlapok egy-egy kis táskákban, külön kaptak helyet
A vakurendszer összeszerelése során direkt nem használtam semmiféle kézikönyvet, vagy segédletet, ugyanis kíváncsi voltam arra, hogy segítség nélkül is sikerül e a feladat. Nos, bevallom, hogy az első softbox összeépítése során azért nem igazán éreztem magam elememben, de erről semmiképp sem az eszköz tehetett. A feszes keret összepattintása némi erőt igényel, és a mellékelt rudazat megfeszítése során attól féltem, hogy valamit el fogok törni. Ennél a pontnál azért a biztonság kedvéért belelestem a kézikönyvbe, majd megnyugodtam, hogy mindent jól csináltam, csak elsőre nem voltam elég merész és határozott. A második softbox már szinte magától összerakódott..
A softboxokhoz jár egy-egy kisebb felületű belső, valamint egy-egy nagyobb, a box nyílására ráfeszíthető, és kívülről tépőzárral rögzíthető fénylágyító szövet.
Mindkét fénycső (a középső a villanócső) a fotós által cserélhető
A vakufejet csúsztassuk a már felállított, s kívánt magasságra kihúzott állvány 5/8”-os csőkarmantyújára, forgassuk úgy a villanót, hogy annak eleje a háromláb egyik lába fölé essen, mert így elkerülhetjük a szett eldőlését, ha esetleg nem nyitottuk volna elég nagyra a tripod lábazatát. Ha ezzel megvagyunk, húzzuk meg a szárnyas csavart a vakutest szárán. Ezután toljuk be a vakucsövet a foglalatba – kész!
A softbox a mellékelt, alumíniumöntvényből készült közgyűrűre épül: a négy acélrúd a váza a rendszernek. A keretet a vakufej bajonettjébe bele kell nyomni, majd egy kissé el kell forgatni jobbra (Bowens féle rendszer). Egy halk kattanás jelzi, amikor a retesz beugrott a helyére. A softboxot igényeinknek megfelelően akár teljesen körbe is elforgathatjuk – adott pozícióban a box rögzítését egy kézzel meghúzható csavar biztosítja.
Miután felépítettük a rendszert, csatlakoztassuk a szinkronzsinórt az egyik vakufejhez (a 3,5 mm-es aljzat a vakufej alján, a hálózati tápkábel dugalja mellett található), majd – igény szerint a megfelelő átalakító használatával – kapcsoljuk össze a kábel másik végét a fényképezőgép vakuszinkron aljzatával.
Kapcsoljuk be mindkét villanót, majd deaktiváljuk a „Servo” módot azon, amelyiket összekötöttük a fényképezőgéppel (a másikon viszont kapcsoljuk be a funkciót). Ha most megnyomjuk a fotógépen a kioldót, mindkét vakufej szinkronban el fog villanni. Ha nincs vakuszinkron aljzat a fotómasinán, akkor sincs baj, mivel a Metz kínál olyan adaptert (TSC-20), amit a fényképezőgép vakusarujába lehet csúsztatni, így a szinkronzsinórt erre dughatjuk rá. Sokkal elegánsabb módja a vakuzásnak a vezeték nélküli vakuvezérlés, amihez például az opcionálisan megvásárolható ST-1 vezérlőt használhatjuk (15 méteres hatósugár, 16 csatorna, csoportkezelés stb.).
Ez a kis vezérlő-kioldó középső érintkező tüskével rendelkezik, tehát szinte az összes mai digitális fényképezőgéppel működik. A kommunikáció a vezérlő és a vakufejek között 2,4 GHz-es frekvencián történik, tehát nem kell közvetlen rálátás a villanókra.
A Metz ST-1 egyetlen egy CR 2032 típusú gombelemmel működik, pillekönnyű, és az elemfedél alatt található DIP kapcsolókkal paraméterezhető. Ha azonban kizárólag csak a Metz mecastudio SL-400 SB-Kit II két vakufejével szeretnénk használni, akkor nem lesz szükség semmiféle beállításra, átállításra, paraméterezésre, a rendszer „dobozból kivéve” működni fog. Az ST-1 hátoldalán húzzuk le a kis műanyag fedelet, helyezzük be a gombelemet és a készülék máris „menetkész”.
A próba során a fényképezőgépen direkt semmit nem állítottam be (az expozíciós értékeken kívül, persze), minden szükséges beállítást a vakufejeken hajtottam végre. Akinek van fénymérője, az annak a használatával sok időt spórolhat meg, de mivel nekem nincs, így maradt a kísérletezés, ami meglepően gyorsan zajlott: egy „virágcsendéletet” kaptam le, amihez – a példa kedvéért – F8-as blendeértéket, 1/160 mp záridőt, valamint ISO 400-as érzékenységet választottam (a Sony A7 III redőnyzára 1/200 mp záridővel már kissé beleárnyékolt a felvételbe).
A vakufejeken a villanás ereje egyes fokozatra, tehát a legalacsonyabbra volt állítva (hatos a legerősebb fényt jelenti), de még így is kissé vissza kellett húznom képhíváskor a csúcsfényeket. Az ideális expozícióhoz az ISO értékét 100-ra kellett volna állítanom, akkor megspórolhattam volna az expozíciókorrekciót, de két-három tesztfotó után már minden beállítás megvolt.
A vakufejek kezelőfelülete egyébként nagyon egyszerű, könnyen és gyorsan áttekinthető. A karakteres kijelző jobb oldalán a vakucső fényerejére vonatkozó beállításokat végezhetjük el (+/- értelemszerűen erősíti/gyengíti a villanás erejét, míg a villám ikonnal elsüthetjük a vakut), a bal oldalon pedig többek közt a beállítófény izzójának fényét szabályozhatjuk, de engedélyezhetjük, vagy épp le is tilthatjuk a jelzőhangokat. Az épp aktív funkció mellett egyébként egy kis LED világít, így egy pillantás alatt látható, hogy mi van bekapcsolva, és mi nincs. Az SL-400-as újratöltési ideje – a beállított teljesítménytől függően – 0,5-2,7 mp között mozog, a beállítófény (vagy modellfény – ki hogy szereti) 0-75 W között szabályozható. A villanócső 5500-6000 K közti fehéregyensúlyú. A teljes vakufej 1170 grammot nyom, tehát adott esetben kiszálláskor sem fogja lehúzni a fotós vállát. Terjedelme 125 x 225 mm, ami kompaktnak mondható.
Értékelés
Aki egy jó minőségű, egyszerűen kezelhető stúdióvaku alap szettet keres, az nem mehet el a Metz mecastudio SL-400 SB-Kit II mellett! A Bowens féle bajonettel ellátott fejgenerátoros vakukhoz a későbbiek során számtalan kiegészítő közül választhatunk. Fényformálók, reflektorok, softboxok tucatjait csatlakoztathatjuk a rendszerhez, de akár további villanókat is integrálhatunk az akár vezeték nélküli vezérlésű stúdiónkba. Az SL-400 vakuk kezelőfelülete a lehető legegyszerűbb kialakítást kapta, így a kezdők sem riadnak el a kreatív világítás használatától, megismerésétől. Az előnyök mellé a kedvező ár is betársul, hiszen a Metz mecastudio SL-400 SB-Kit II bruttó 180 000 Ft körüli összegért vásárolható meg. Csupán egyetlen negatívumot tudok említeni: a szettnek nem képezi részét az ST-1 kioldó, amit külön kell megvásárolnunk a rendszerhez (bruttó 20 000 Ft alatt megáll az ára). Tőlem jár neki a „Kedvenc” biléta!
Metz mecastudio SL-400 SB-Kit II
A Metz mecastudio SL-400 SB-Kit II szettet és az ST-1 vezérlőt a márka hazai forgalmazójától kaptam bemutatóra. A rendszer honlapja itt található.
