Pendrive-ok a SanDisktől – mert a fotósnak is kell néha egy zsebre való adattár

Írta: MLaca · 2020.05.11

Rég letűnt a hajlékonylemezek („floppy”) érája, de a kompaktlemezek (CD-k), a DVD-k, sőt, lassan már a Blu-ray adathordozók is kikopnak hétköznapjainkból. Adatainkat manapság a számítógép merevlemezén, az otthoni NAS-on, esetleg a felhőben tároljuk (utóbbi bár igen rugalmas, hiszen bárhonnan elérhetjük fájljainkat, de veszélyes is, mivel feltörhetik fiókunkat, vagy a szolgáltató részéről is bekövetkezhet egy előre nem látott krízishelyzet, aminek okán minden odavész – épp ezért nem is vagyok híve ennek a megoldásnak). Ha viszont adatainknak csak egy adott részét szeretnénk „kimenteni”, vagy szállítani, akkor jelenleg az USB (Universal Serial Bus) csatolófelületű pendrive (adatkulcs, zsebmeghajtó, zsebtárhely, zsebtár, tolltár, bittarisznya, hurcika, tárkulcs – és még sorolhatnám) a leghatékonyabb megoldás.

Az USB dugalj már több mint húsz éve megtalálható a számítógépeken (1996 januárjában mutatták be az USB 1.0 szabványt, majd ezt követően, immár az 1.1-es variáns kezdett terjedni a Pentiumos alaplapokon/alaplapokkal), és a csatolófelület fejlesztése, frissítése folyamatos (2017. szeptember óta már az USB 3.2 generációja is elérhető); ráadásul az egyre újabb USB szabványok visszafelé kompatibilisek, így az ősrégi „pendrájvokat” a kurrens rendszereken is lehet használni és vice versa.

Míg az USB 1.0/1.1 adatátvitelének elméleti csúcsa csupán 12 Mbps, azaz 1,5 MB/s volt, addig mára ez a határ 20 Gbps-ra (2,5 GB/s) tolódott ki az USB 3.2-vel. Látszik tehát, hogy a szabvány fejlesztői az adott kor adatállományainak méretéhez igazították és igazítják a csatolófelület tempóját, így az elméletben sosem lesz szűk keresztmetszete a fájlmásolásnak. A sebességtartomány tehát adott, most a gyártókon a sor, hogy kezdjenek is vele valamit, azaz olyan termékeket állítsanak elő, amelyek képesek is élni a gyors ütemmel.

Kattints!

Az USB felületet nyilván nem csak az adatkulcsok miatt rajzolták meg, és a zsebmeghajtók esetében sem mindig a leggyorsabbra van szükségünk (ezért is létezik ezerféle), így most, ebben a cikkben egy olyan termékhalmaz kis részére szeretnék kitérni, ami a fotós/videós célközönségnek lehet érdekes. A felhozatalban négyféle SanDisk pendrive szerepel, melyek mind különféle sebesség-besorolásúak. Alábbi táblázatban láthatóak ezek legfontosabb műszaki paraméterei:

A választásom tehát a SanDisk Ultra, az Ultra Flair, az Extreme Go, illetve az Extreme PRO adatkulcsokra esett – ki is fejtem, hogy miért! Az evidens, hogy manapság már nem szabad USB 2.0 (vagy még régebbi) szabványú pendrájvot vásárolni (a gyártó zöme már nem is tart ilyet kínálatában), tehát ragaszkodjunk legalább a 2008 novemberében bevezetett USB 3.0 felületűhöz (ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy a kiszemelt példány ki is használja majd az 5 Gbps-os adatátviteli csúcsot, de ez már más téma)! A szelekció részét képzi az igen kedvező árú, de még mindig kellően gyors Ultra, a divatos és lapos Ultra Flair, valamint a remek ár/teljesítmény arányú Extreme Go, illetve a csúcskategória képviselője, az Extreme PRO.

A tesztkörnyezet

A termékek teszteléséhez az alapvető hardveralapot az Asus Prime Z390-P alaplap hátlapjára kivezetett USB 3.1 aljzatok szolgáltatták. A processzor egy Intel i7-8700K, míg a memória 64 GB DDR4 Kingston HyperX (4 db KHX2666C16/16G) volt. A gépen a legfrissebb Windows 10 Professional futott, amire a legújabb driverek voltak telepítve (az USB 3.1 esetében ez a 10.0.18362.693 verziószámot jelentette). A sebességméréshez konkrétan az Anvil’s Storage Utilities 1.1.0, az AS SSD Benchmark 2.0.7316.34247, az ATTO Disk Benchmark 4.01.0f1, valamint a CrystalDiskMark 7.0.0 64-bites változatát használtam. Lássuk, hogyan teljesítettek a „tolltárak”!

SanDisk Ultra 256 GB

A sort a SanDisk Ultrával kezdtem, ami a csomagolásán feltüntetett számértékek szerint a csoport leglassabbja volt. A 256 GB kapacitás komoly tárterületet jelent, de sokra nem megyünk vele, ha csak kínkeservesen lehet megtölteni adatokkal.

A gyárilag FAT32-re formázott drive esetében – csakúgy, mint a többinél – az 1 GB-os tesztméretet használtam az Anvil’s Storage Utilities-ben. A szekvenciális írás 54 MB/s, míg az olvasás 132 MB/s volt.

Az ATTO Disk Benchmarkkal már a kisebb fájlok másolási sebességét is láthattuk. A fotósokat jellemzően a 4 MB-nál nagyobb állományok érintik, ahol már bő 57 MB írási, 135 MB olvasási sebességgel számolhatunk. Kellemes meglepetés, hogy ez a tempó megmaradt végig, egyedül a 24 MB méretű fájloknál látszott egyszer egy erős visszaesés, ami valószínűleg mérési hiba volt, mivel az ismételt méréseknél már nem tapasztaltam ilyet.

A CrystalDiskMark igazolta az előbbi méréseket, sőt, ennél a programnál az olvasás még gyorsabban, 142 MB/mp-es sebességgel zajlott.

SanDisk Ultra Flair 64 GB

A SanDisk Ultra Flair egy fokozattal feljebb kapcsolt, itt már valamivel gyorsabban zajlott a fájlok írása, mint az Ultránál.

A 4 MB-os, illetve az attól nagyobb méretű fájlokat 25-99 MB/mp sebességgel írhatjuk, míg 138-141 MB/mp-es tempóval olvashatjuk az Ultra Flairről.

A CrystalDiskMark átlagosan 81,6/145,1 MB/mp-es sebességet hozott ki a mérések során.

SanDisk Extreme Go 128 GB

Egy nagyobb lépést tehetünk előre a SanDisk Extreme Go adattárolóval, ami már a nagyobb (videó) fájlok másolása során is igen kellemes tempót diktál! A gyárilag az exFAT-re formázott tárterület már a 4 GB-nál nagyobb fájlokat is támogatja, viszont emiatt csak a Microsoft Windows Vista SP1-nél újabb operációs rendszerekkel olvasható (elvileg a Windows XP-hez letölthető egy kiegészítés, amivel kezelhetővé válik ott is az exFAT fájlrendszer).

Az írási/olvasási sebesség az 512 kB-tól egészen a mért 64 MB-os fájlméretig konstans 100/187 MB/mp, így a 64, illetve a 128 GB-os kapacitású pendrive teleírása sem jelent komoly időbeli kihívást.

A CrystalDiskMark-ban ismét még gyorsabb eredmények születtek, itt már a 153 MB/mp-es írási és a 205 MB/mp-es olvasási tempó szerepelt!

SanDisk Extreme PRO 256 GB

A mostani felhozatalban szereplő „csúcsragadozó” egyértelműen a 256 GB-os, „SSD-teljesítményt nyújtó” SanDisk Extreme PRO volt, ami igen komoly adatátviteli sebességgel nyűgözött le a tesztelés során.

A négy megvizsgált zsebtár közül ez volt az egyetlen, amit érdemes volt már az AS SSD tesztprogrammal is lemérni – itt a többi háromra rengeteg időt (akár fél óránál többet) kellett várni, így azok mérését végül elvetettem.

Ennél a meghajtónál már a 16 kB-os fájlméretnél átléptük a 100 MB/mp-es írási/olvasási sebességet, ami aztán az 512 kB-os fájloknál állt be a végleges 355/375 MB/mp-es írásra/olvasásra. Bár a dobozán szereplő 420 MB/mp-es olvasási tempót nem sikerült kimérnem, a 380 MB/mp-es írás megvalósult a CrystalDiskMark szerint.

Értékelés

Alapjában véve látható, hogy már a legegyszerűbb, de minőségi, USB 3.0-ás pendrive is „élhető” adatátviteli sebességekre képes, így nagyon nem tudunk mellényúlni a vásárlás során. Türelmetlen fotósként azonban szeretem a pörgősebb adathordozókat, így szerintem az Extreme Go, vagy az Extreme PRO variánsai lehetnek az igaziak számomra. A SanDisk ráadásul egy olyan márka, ami már bizonyított – nekem az elmúlt évtizedek során egyedül ennek a gyártónak a termékeivel nem volt gondom. Az 256 GB-os Ultra bruttó 15 000 Ft, a 64 GB-os Ultra Flair bruttó 6500 Ft, a 128 GB-os Extreme Go bruttó 15 000 Ft, míg a 256 GB-os Extreme PRO bruttó 35 000 Ft körül vásárolható meg. Az Ultra Flair, az Extreme Go, valamint az Extreme PRO egyértelműen megérdemlik a „Kedvenc” bilétát, míg az Ultra az erősen „Ajánlott” kategóriába került nálam!