A DC Watch-csal folytatott párbeszédben mondták el a Canon mérnökei, hogy miként jött létre a gyártó két új, igen kedvező árú szuper telefotó objektívje, az RF 600 mm F11 és az RF 800 mm F11. Az egyikőjük egy gyerekkori történetet mesélt el: „Egy kócsagot szerettem volna lefényképezni, de nem engedhettem meg magamnak egy szuper telefotó objektívet, ezért megpróbáltam építeni egy 400 mm-es optikát, ám nem volt túl jó képe […]. Tudtam, hogy sokak azért adják fel, mert túl drágák, s túl nehezek a szuper telék .”.
A Canon RF 800 mm F11 IS STM (kép forrása: Canon)
Az 1960-as években a Canonnak már volt egy erre a két maira nagyon hasonló üvege: az R 1000 mm F11 (R-bajonett) optikai formulája roppant egyszerű volt, gyakorlatilag egy refraktorra tettek rá egy bajonettet és egy kihuzatot – utóbbival lehetett élességet állítani. A hatalmas nagyítás ellenére is csupán 2 kg-ot nyomott az objektív, és drága sem volt.
De miért pont F11? Nos, mivel az EOS R rendszer F22-ig képes a távolságmérésre (és élességállításra, gondolom – a szerk.), az F11 kézenfekvő értéknek tűnik, így még egy kétszerezőt is rátehetünk. Ha F8 lett volna, akkor nagyobb és nehezebb (meg drágább) lesz mindkét objektív, ha pedig F16 lett volna a kezdőérték, akkor a telekonverterrel túllépték volna az F22-es határt. A blendevezérlés is gyakorlatilag így fölöslegessé vált, tehát be sem építették, ami tovább csökkentette a költségeket. (Forrás: canonwatch.com)
