A NASA egy új projekt keretein belül űrbéli felvételeiből készít zeneszámokat. A „szonifikáció” során keletkezett remekművek azonban sokkal inkább egy operációs rendszer indulásakor lejátszott zenére hasonlítanak, mintsem „igazi” zeneművekre. A kreatív projektet a NASA Chandra X-ray obszervatóriumának szakemberei végzik. „A távcsöveink segítségével megnézhetjük, hogyan néz ki galaxisunk középpontja a fény különböző spektrumában. Az űrben lebegő távcsövek által továbbított digitális adatok (nullák és egyesek formájában) képekké való alakítása során a csillagászok olyan vizuális képet tárnak elénk, amelyek egyébként láthatatlanok maradnának számunkra. De mi lenne, ha ezeket az adatokat másképp, mondjuk a hallásunkkal fogadnánk be?” – írják a NASA-nál.
A szonifikáció egy olyan eljárás, aminek során adatból hang képződik. A képek bal oldaláról elindulva a NASA szonifikációs rendszere a függőleges pixelsorokat olvassa be, s eközben hangokat generál, amelyek a képen látható objektumokat pozíciójuk és világosságuk alapján reprezentálják. „A kép tetején elhelyezkedő objektumok fénye magasabb hangokat generál, míg fényük intenzitása a hangerőt szabályozza. A csillagok és a kisebb források individuális hangokként, míg a gáz- és porfelhők fel-felerősödő szőnyeghangként szólalnak meg.” – mondta a NASA képviselője az alábbi felvételre hivatkozva, ami a Tejútrendszert szólaltatta meg.
„A fokozatos felerősödés (crescendo) akkor történik, amikor a kép jobb alsó részén lévő világos régiót érjük el. Itt található galaxisunk 4 millió Naptömegnyi fekete lyuka, a Sagittarius A*, és a por- és gázfelhő itt a legfényesebb.” (Forrás: petapixel.com)
