Az elmúlt évek során annyi kiváló minőségű szuper telezoom jelent meg immár Sony E-bajonettre is, hogy tényleg nem tudom, melyiket választanám be magamnak! Most épp a Tamron borzolta fel idegrendszeremet a 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD lencserendszerével, ami – nem lövöm le a teljes poént – igen jól teljesített próbáim során. De ne rohanjunk előre ilyen óriásléptekkel, lássuk, miről is van szó!
A Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD egy variábilis kezdő F-értékű szuper telezoom objektív, amely összességében (tehát a mellékelt állványcsonkkal együtt) 1880 grammot nyom. Terjedelme 93 x 209,6-283 mm, s blendéjének írisze hét darab lamellából áll. A rekeszt F5-F22, illetve F6.7-F32 közötti értékekre lehet szűkíteni (a kezdőérték 150-200 mm között F5.0, majd 250 mm-től F5.6, 400 mm-től F6.3, s végül 500 mm-től F6.7), a látószög 4°57’ (@ 500 mm) és 16°25’ (@ 150 mm) között változtatható zoomolással. Az A057 kódjelű lencserendszer 82 milliméteres szűrőmenet átmérővel rendelkezik, legkisebb tárgytávja 60-180 cm között változik a gyújtótávolság függvényében (150-ről 500 mm felé haladva). A tubusban 16 csoportba rendezve összesen 25 lencsetag található (ezek közül számos különleges kialakítású, ráadásul a gyártó a lencsék felületét a saját fejlesztésű BBAR-G2 bevonattal is kezelte), ami meglehetősen összetett felépítésről vall.
Diszkrét: jelöletlen arc
Van beépített optikai képstabilizátor is, ami azonban (esetemben legalábbis) a Sony A7 III beépített stabilizációs rendszerével nem működik együtt, az objektív felcsavarásakor a váz menüjében deaktiválódik a SteadyShot bejegyzése; ha használni kívánjuk a bemozdulások elkerülését szolgáló rendszert, akkor azt az objektíven kell aktiválni/deaktiválni. Ha JPEG-ben kívánunk fényképezni, a Sony A7 III váz képkorrekciós funkciói használhatók a Tamron objektívvel (pl. peremsötétedés korrekciója stb.).
Gyárilag jár a Napellenző és az állványcsonk
A Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD tubusán számos kapcsoló található: ott van például a LOCK feliratú, amivel 150 mm-es állásában lezárható a tubus, így szállításkor (lóbáláskor) nem fog kizoomolni a lencserendszer. Ezt a reteszt viszont csak a 150 mm-es pozícióban használhatjuk, ha más gyújtótávolságon is le szeretnénk fixálni a belső tubust, akkor csúsztassuk előre a zoomgyűrűt!
Hasznos szolgáltatás, bár a belső tubus eleve olyan passzentos, hogy ritkán lesz szükségünk rá
Ha szállításkor, vagy használat közben zavarna az állványgyűrű, úgy azt levehetjük a tubusról, miután kilazítottuk az azt rögzítő kézi csavart: a csonk gyűrűje szétnyitható. Ha csak kilazítjuk a csavart, a gyűrűt tetszőlegesen, akár teljesen körbe is forgathatjuk a tubuson.
A gyártó arra nem tér ki konkrétan a termék weboldalán, hogy mennyire szigetelt, mennyire időjárásálló a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD, de valószínűleg nem tesz benne kárt, ha tejfölös ködben, enyhén szemetelő esőben még egy kicsit kint maradunk a szabadban vele (felelősséget ezért nem vállalok!). A bajonett körül itt is megtalálható a szigetelő gumigyűrű:
A hátsó lencsetag záró szerepet nem kapott, zoomoláskor befelé húzódik a tubus belsejébe
Amint említettem, a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD tubusrendszere rendkívül precízen, pontosan, mondhatni passzentosan lett kialakítva, így lötyögésnek, pontatlanságnak nyomát sem találni. Összességében nagyon jó a termék közvetített minőségérzete, az állványcsonk megmunkálása, kialakítása is a csúcskategóriát idézi.
De lássuk, milyen egyéb kezelőszervekkel találkozhatunk még a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD tubusán! A LOCK mellett ott van még a képstabilizátor be/ki kapcsolója, a képstabilizációs módok váltógombja (1, 2, 3), az AF/MF kapcsoló, valamint a fókusztartomány korlátozását szolgáló választó (teljes tartomány, 3 métertől a végtelenig, 15 métertől a végtelenig). Fókuszaktiváló, felprogramozható funkciógomb nem került fel erre az objektívre, ami nem is baj, így nincs túlkomplikálva a felülete.
Mivel a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD zoomtartománya egészen 500 milliméterig tart, ne csodálkozzunk azon, hogy meglehetősen nagy, és a Sony A7 III méretű vázakkal nincs egyensúlyban. Pont ezért van az állványcsonk, hogy azon rögzítsük mono-, vagy tripodhoz! Ha kézben kívánjuk használni a fenti kombót, érdemes portrémarkolatot is felcsavarni a vázra, hogy biztosabb lehessen a szett fogása.
Egyéb funkciók, illetve dolgok, amiket működés közben tapasztaltam:
- Remek kvázi-makró használhatóság a kis tárgytávoknak hála,
- Gyors és néma autofókusz, ami azonban nem minden esetben azt a részletet kapta el a témán, amit szerettem volna (ez elsősorban madár lesen fordult elő, ahol néha egy-egy vékony ág, vagy gaz belemozdult a kompozícióba),
- Az AF kompatibilis a Sony A7 III gyors hibrid rendszerével, illetve a szemérzékeléssel,
- A firmware vázon keresztül frissíthető,
- A fókuszgyűrű elektromechanikus, nagyon finoman is adagolható (forgatási sebességtől függően), de kissé keskeny, esetenként keresni kell, ha épp a szememhez van emelve a szett,
- 150-237 mm között F5.0, 238-386 mm között F5.6, 387-479 mm-ig F6.3, majd csak kb. 480 millimétertől F6.7 a kezdő F-érték,
- A képstabilizátor nem rossz, de 500 mm-en lehetne kissé hatékonyabb is:
Kattints!
Kattints!
500 mm-en a MODE3 bizonyult a leghatékonyabb stabilizációs módnak (ennek aktiválása mindig aktív VC-t eredményez, még akkor is, ha nem nyomtuk le félig a kioldót); 1/50 mp-nél hosszabb záridők kitartásában viszont nem jártam sikerrel
Lássuk, hogy a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD hogyan teljesített fényképezés közben, mert bár hasznosak az extra funkciók és szolgáltatások, mégis csak a képminőségen áll, vagy bukik egy objektív. Íme:
A Tamron különleges kialakítású lencséi, valamint azok speciális bevonatokkal való felületkezelése gyakorlatilag esélyt nem adott a színhibának, de szellemképekkel sem kell számolni még akkor sem, ha konkrétan Nappal szemben lenne kedvünk fényképezni (lásd fenti képrészlet).
A Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD a teljes zoomtartományban enyhe párnatorzítást mutat, ami azonban „valódi” témák fényképezéskor nem nagyon észlelhető mértékű. Ezt a jelenséget ráadásul könnyű korrigálni, ha például RAW-ban fényképezünk, hiszen az Adobe Camera RAW 13.3.0.807 beépülő modul már ismeri és tartalmazza is a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD képjavító profilját, de a Sony vázak a JPEG állományokat is már eleve javítva mentik, ha a menüben ezt előzőleg beállítottuk.
A fókuszlégzés látható mértékű jelenség, érdemes tehát filmkészítésnél fókuszhúzáskor odafigyelni a látószög várható változására.
Kattints!
A Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD nem parfokális, tehát a gyújtótávolság váltásakor érdemes újra élességet állítani, ha nem szeretnénk utólag kellemetlen meglepetésekkel (életlen képekkel) szembesülni. Bár az élességeltérés nem komoly mértékű, tartsuk észben a dolgot.
A peremsötétedés a teljes tartományban velünk van, de ez nem lepett meg, hiszen eddig még nem nagyon találkoztam olyan objektívvel, ahol ez ne így lett volna. 150 mm-en F8-tól már tiszta kép.
200 milliméteren ugyanúgy F8-tól válik peremsötétedéstől mentessé a kép, mint 150 mm-en
250 mm-es állásban F8-F11 mondható teljesen tisztának
300-on F11-es rekeszértéknél szabadulunk meg a vignettálástól
400-on F11-F16-tól tiszta a kép
Végül 500 mm-en is F11-F16 mondható a peremsötétedéstől mentes értéknek
Többek között a rendkívül precíz felépítésének köszönhetően a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD nagyon, sőt, szinte meglepően csekély mértékű középpont elmozdulást mutat zoomoláskor! Persze, mint bármilyen más zoomobjektívnél, úgy itt is érdemes ellenőrizni a kompozíciót, miután forgattunk egy akár csak egy kicsit a zoomgyűrűn.
Kattints!
Bár igazából a képmintákon lehet majd jól látni a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD képélességét, azért a tesztábrát is lekaptam minden a tubuson jelölt gyújtótávolságon és az aktuálisan elérhető legtágabb rekeszértéken. A tesztábra közepét és jobb felső sarkát tettem be a fenti kollázsokba. A látottak szerint 150 milliméteren picivel lágyabb az optika rajza, mint a többi értéken, de annyira minimális az eltérés, hogy a való világban ezt nem fogjuk észrevenni. Örömteli meglepetés, hogy a képsarkok ugyanolyan élesek voltak, mint a kép közepe! A képmintákat ide töltöttem fel.
Kattints!
Értékelés
Most már tényleg nem tudom, hogy melyik szuper telezoomot kérjem a Jézustól karácsonyra, hiszen a Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD jól felkavarta az állóvizet! Az objektív képe már teljesen nyitott rekeszértékek mellett is borotvaéles, egyedül 150 mm-en kell rajta rekeszelni egy kissé, hogy nagyot üssön, de valljuk be, a fotósok többsége ilyen optikát elsősorban az 500-as vége miatt választ. Igaz, az F5.0-F6.7 kezdő F-értékek papíron nem csengenek túl jól, cserébe a valóságban már ezeken a rekesznyílásokon keresztül is tökéletes képet rajzol ez a lencserendszer! Színhibákkal sehol nem találkoztam, a geometriai torzulások minimális mértékűek és könnyen korrigálhatók, a peremsötétedés engem nem zavar, az autofókusz sebességével pedig meg voltam elégedve. További pluszpontokat érnek az extrák, mint például a tetszőleges gyújtótávolságon rögzíthető zoomgyűrű, vagy a masszív állványcsonk, ami létfontosságú egy ilyen objektívnél, de tetszett a „kvázi-makró” funkció is, amit a rövid minimum tárgytávoknak köszönhetünk. Egyedül a beépített képstabilizátor teljesítménye lehetne valamivel combosabb, mert 500 mm-en a váz zárszerkezetének mozgása is okozhat kellemetlen meglepetéseket, nem hogy a fotós kezének remegése. Bruttó 560 000 forintos ára kissé húzós, de ez van, már sokszor leírtam, hogy a minőséget meg kell fizetni, és sajnos, a gyártók nem a mi pénztárcáinkhoz igazítják termékeik árait. Tőlem jár neki a „Kedvenc” biléta!
Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD
A Tamron 150-500 mm F5-6.7 Di III VC VXD objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam bemutatóra. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.
