Az Amerikai Természettudományi Múzeum (American Museum of Natural History) közzétett egy igen érdekes kisfilmet, amiből megtudhatjuk, hogyan dolgozza fel agyunk a színeket és formákat. A szemléltetést egy strandlabdával végezték, ahol végigkísérhetjük a visszavert Napfény útját a szemgolyón keresztül egészen az agyunk primer látókéregéig, illetve a vizuális asszociációs kéregig, ahol a látóidegen át érkező ingerekből kialakul a kép a formáról és mozgásról.
Nos, azért látunk, mert környezetünk minden objektuma fényt ver vissza (az a fénymennyiség, amit nem tükröznek a tárgyak, az hő formájában elnyelődik az anyagban). A fénynyalábok elérik szemünket, ahol aztán áthaladnak a szaruhártyán, az elülső csarnokon, a szemlencsén, majd az üvegtesten, hogy fókuszálva érkezzenek a látóideghártyára, ahol különböző kúpos fotoreceptorokat (pálcikák és csapok) ingerelve a látóidegen át az agyba jussanak elektromos jelként, ahol létrejön a látott kép és a színek.
Noha a Napfény teljes spektruma érkezik szemünkbe, annak csak egy adott tartományát vagyunk képesek „látni”: agyunk a 380-740 nanométer közötti hullámhosszúságú fényt képes feldolgozni. „Az emberi idegrendszer a retinán található különböző típusú csapok fényre adott válaszainak együttes eredményeként különíti el a színeket, így okozva a színérzetet az élőlények számára. A csapok a látható fénytartomány bizonyos szeleteire érzékenyek, viszont csak a beérkező fény mennyiségéről adnak információt az idegrendszernek, a beérkező fény hullámhosszáról nem. Az emberek számára a látható színtartományt hozzávetőlegesen a 380 – 740 nm hullámhosszú elektromágneses sugárzás jelenti. Ezt a színtartományt az emberi szem három különböző típusú csappal fedi le […]” – forrás: wikipedia.org
Egyénenként eltér a csapok és pálcikák száma, ezért nem pontosan ugyanolyannak érzékeljük, látjuk a színeket, mint másik embertársunk, így a színkalibráció legalább egyfajta alapot, támaszt adhat a fotográfusnak, aki remekműveit széles közönség elé szeretné tárni. (Forrás: petapixel.com)
