A vélemény olyan, mint a popsi nyílása: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a máséra. Az internet elterjedése óta bárki bármihez hozzá tud szólni, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Az élet nem habos torta, és nyilván nem lehet minden és mindenki „támogató”, vagy „építő” jellegű, illetve hozzáállású, szóval kár mimózaként élni, mert magadnak nehezíted meg a hétköznapokat. Akad pár olyan ostobaság, amit részben trollok, részben hozzá nem értők terjesztenek – íme, öt ezekből:
„Akarva sem tudnál előnytelen, rossz képet készíteni egy gyönyörű alanyról!”
Valószínűleg tényleg könnyebb elbűvölő fényképet készíteni egy olyan (portré) alanyról, akit megáldott a sors és születésénél fogva „meseszép”, de egy átbulizott éjszaka, egy lappangó betegség, vagy egyszerűen csak a nem megfelelő pózból kifolyólag bizony, készülhetnek gyatra képek. Lehet a fotós is ludas a folyamatban: rossz megvilágítás, bal lábbal való ébredés, a megfelelő tapasztalat hiánya is okozhat csalódást. Szóval nem, nem igaz, hogy elég a szépség és minden megy magától.
„XY sokkal jobb fotós, mint te!”
Általában a közösségi média platformjaira feltöltött képek alá szokták beböfögni „jóakaróink”, hogy az ő ismerősük, vagy kedvenc fotósuk sokkal jobb képeket alkot, mint te. Persze, az olyan hozzászólás sem ritka, hogy „én sokkal jobbat lőttem volna, mert…”. A fotográfia viszont egy művészeti forma, s mint ilyen, erősen szubjektív a hatása. Lehet, hogy egy fotó Bélát teljesen lenyűgözi, míg Lajost kirázza tőle a hideg. Egyértelműen nem lehet tehát egy képről sem elmondani, hogy „ez bizony sz@r”. Nyilvánvalóan egy adott tudási és tapasztalati szintet feltételezve igazak a fentiek.
„A retusálás csalás!”
Amióta csak létezik a fotográfia, azóta létezik vele együtt a retusálás is. Bármennyire is hihetetlen, a Photoshop előtt, még a filmes érában is létezett a képfeldolgozás, a retusálás! A fotográfus ecsete nem csak a fény, hanem azok az eszközök, amik rendelkezésére állnak az alkotás folyamata során. A digitális korszak rengeteg újítást, új lehetőségeket hozott, amiket kár lenne nélkülözni csak azért, mert valaki azon a véleményen van, hogy az csalás. A festészetben is van rengeteg, olykor elvont hatású stílus (gondoljunk csak például a kubizmusra), mégsem feszítjük keresztre a művészt miatta, sőt, nem ritkán kifejezetten az absztrakció által válik érdekessé, kívánatossá a remekmű. Ez a fényképészetben sincs másképp, hiszen digitális eszközeink, a szoftverek olyan lehetőségeket kínálnak, amikkel felerősíthetjük egy-egy fotó hatását. A retusálás a valóság pontos leképezését megkövetelő szakterületeken (fotóriport, orvosi képalkotás, műszaki fényképészet stb.) valóban nem kívánatos, sőt, kerülendő, de a művészi ágon nem látok ellenérvet.
„Jobb felszereléssel jobb fotós lesz belőled!”
Széles körben vitatott kérdés, hogy a jobb fotós felszereléstől tényleg jobb fotóssá válhat-e valaki. Bizonyos értelemben véve igen, de túlnyomórészt mégsem. Ha csak egy fix beállítású szettel képelhetsz, ahol a gép mondjuk fixen 1/125 mp záridőre képes, az optika pedig nem cserélhető és az is fix értéken működik (pl. F11), akkor az valóban komoly korlátot jelent, de még így is készthetsz „jobb” felvételt, mint egy fotós látással egyáltalán nem rendelkező alany, akinek egy középformátumú váz lóg a nyakában, a táskája pedig tele van mindenféle lencserendszerrel. A kép mindig fejben készül, általában az adott hardvert hozzá tudjuk igazítani a kompozícióhoz. Egyértelmű, hogy egy F11-es optikával nem lesz olyan háttérlemosásod, mint egy F1.2-es lencserendszerrel, és nem is tudsz makró felvételt lőni egy 200 centiméter minimális tárgytávú objektívvel, de gondolom érted, amit mondani akarok.
„A természetes fényt használók egyszerűen csak nem ismerik a megvilágítás használatát!”
Igen, ez valóban megeshet, de gyakran az ellenkezője az igaz: míg fotósunk a mesterséges fényforrások és fényformálók összes csínját-bínját már rég kiismerte, mégis inkább a természetes fényt használja egy-egy kompozíció során. Az is lehet, hogy a kliens kéri a természetes hatást – sosem tudhatjuk, hogy XY miért épp a Napsugarakat részesítette előnyben egy fotó elkészítése során. Amíg egy felvétel lebilincselő hatással van a közönségére, addig teljesen mindegy, mivel és hogyan készült. (Készült a petapixel.com cikke alapján)
