A számítógépekhez hasonlóan a digitális fényképezőgépek is rendelkeznek afféle BIOS-szal (Basic Input/Output System), egy vezérlőszoftverrel, ami azonban nem csak az alapvető funkciókat látja el, hanem úgymond az operációs rendszer feladatkörét is betölti. Mint minden szoftver, így a „firmware” is időnként frissítésre szorul: a frissítés oka lehet egy (vagy több) hiba javítása, „peccselése” (foltozása), de akár új funkciók, szolgáltatások bevezetése („funkcióbővítés”) egyaránt. A frissítéseket túlnyomórészt maga a fényképezőgép gyártója bocsátja rendelkezésünkre – aki jófej, az nem csak a készülék életciklusának végéig, hanem azon túl is. Általában a vezérlőszoftver frissítését maga a felhasználó is elvégezheti, de vannak olyan mélyre nyúló módosítások, ahol csakis a szakszerviz képes feltölteni az új szoftvert a vasra.
Szóval, a digitális fotómasinában rejtőzködő számítógép firmware-e egyrészt BIOS, másrészt operációs rendszer is egyben, amit időnként frissíteni kell. Az alapszoftver frissítéséhez – értelemszerűen – szükségünk lesz magára a fényképezőgépre, egy benne használatos memóriakártyára, esetleg egy kártyaolvasóra, a számítógépünkre, és esetleg egy USB kábelre.
Első lépésként nézzük meg, mi az aktuális firmware verziószáma. Ezt a fényképezőgép menüjében általában a beállításoknál találjuk, esetemben (Sony A7 III) a „táska” piktogrammal fémjelzett almenüben („Verzió”).
Ha a felfedett firmware-nél újabbat találunk a gyártó honlapján (termékek – támogatás, vagy terméktámogatás, vagy letöltések stb.), akkor azt töltsük le számítógépünkre. A letöltött állomány általában egy tömörített csomag, ami vagy .EXE kiterjesztésű (ez esetben önmagát kicsomagolja, ha rákattintunk kétszer), vagy .ZIP véggel végződik. Utóbbi esetben ezt nekünk manuálisan kell kicsomagolnunk egy adott könyvtárba.
A kitömörített állományban legtöbb esetben magát az adatfájlt (.BIN., .DAT, .FIR stb.), illetve egy frissítési instrukciót (.TXT, vagy .PDF, vagy .DOC formátumban) találunk. Ez utóbbiban a gyártó fel szokta sorolni a módosításokat, javításokat, hogy képben legyünk, miért is jó, ha feltelepítjük az új rendszert a fotógépre. Mielőtt azonban nekivágnánk a nagy kalandnak, mindenképp töltsük fel teljesen a fényképezőgép áramforrását (akkuját), nehogy az a firmware frissítése közben merüljön le, mert akkor már csak a szakszerviz tud rajtunk segíteni. Ha ezzel megvagyunk, a fényképezőgéppel formáztassuk meg a memóriakártyát (FONTOS: minden esetben azzal az eszközzel végeztessük el a formázást, amiben az adott memóriakártyát használjuk).
Helyezzük be a frissen leformázott memóriakártyát a kártyaolvasóba, kössük azt össze számítógépünkkel, majd másoljuk át a korábban kitömörített adatfájlt a memóriakártya főkönyvtárába („gyökérkönyvtár”). Az átmásolt fájlt tartalmazó memóriakártyát helyezzük be a KIKAPCSOLT állapotú fényképezőgépbe, majd a bekapcsolást követően keressük meg ismét azt a menüpontot, ahol korábban a firmware verzióját láttuk. Itt szokott lenni egy olyan opció, hogy „Frissítés”, használjuk bátran! Megjegyzés: van olyan fotómasina, ami bekapcsolás után automatikusan érzékeli a memóriakártyán található új firmware-t, és felkínálja a frissítés opcióját. De van olyan gép is, aminek a vezérlőszoftvere úgy frissíthető, hogy a bekapcsolást követően megnyomjuk a lejátszás „PLAY” (nyilacska) gombot.
Miközben a fotógép frissíti a szoftverét, ne nyúljunk hozzá a gombokhoz, vezérlőtárcsákhoz. Legbiztonságosabb, ha letesszük a készüléket magunk elé az asztalra és gyönyörködünk az elbűvölő folyamatban, hiszen a gép kijelzőjén láthatjuk a fejleményeket. A frissítés befejeztével van olyan gép, ami automatikusan újraindul, de van, hogy kiírja, hogy most már kikapcsolhatjuk. Tegyük meg, ha szükséges. Elvileg itt már kész is a frissítési folyamat, használatba vehetjük a masinát a memóriakártya újabb formázása után. Ellenőrizzük a menüben a beállításokat, mert vannak olyan frissítések, amelyek a gyári alapértékekre visszaállítják a készüléket (ez általában ritka – szerencsére).
DE
Vannak olyan gyártók, ahol másképp működik a vázak vezérlőszoftverének frissítése: ott van például a Sony, ahol egy 300+ MB-os csomagot kell letöltenie a felhasználónak, ha frissíteni szeretné gépnek alapszoftverét. A Sony A7 III-hoz letöltött szoftvercsomag nem csak az adatfájlt és egy TXT-t tartalmaz, hanem tucatnyi DLL-t (ezeket a programozók ismerik), egy inicializáló fájlt (.INI), illetve egy szoftvert, ami a frissítést elvégzi. Kössük össze a feltöltött akkuval ellátott fényképezőgépet USB aljzaton a számítógépünkkel, majd kapcsoljuk be a vázat. Indítsuk el a Sony szoftverét, ami majd ideális esetben érzékelni fogja a fotómasinát. Ha ez megtörténik, kövessük az utasításokat és ne nyúljunk semmihez.
Nem kell megijedni ettől sem, ugyanaz a folyamat zajlik, mintha a fényképezőgépbe épített funkcióval történne a firmware frissítés, csak itt a számítógépünk menedzseli a folyamatot.
Ajánlatos mindenképp elolvasni a fényképezőgép gyártójának honlapján található telepítési segédletet, mert azokban minden lépésről lépésre le van írva – ha követjük ezeket, nem történhet semmi baj!
Sok sikert, jó frissítgetést!
Addendum: ami működik, azt ne akard megjavítani, szóval nem kell mindenáron firmware-t frissíteni (feltéve, ha olyan újítás érkezik, amire szükséged van): Ha kijön egy javítás a gépedhez, ne tölsd le azonnal, várj pár hetet, nehogy hibás legyen a gyártó által kiadott állomány (magyarán: várd meg az első fecskék visszajelzéseit).
