Éveken át csak álmodhattunk arról, hogy egyszer elérkezik majd az elektronikus központi zárak kora, de a technológiai korlátok és a költségek közbeszóltak. Aztán most, az elmúlt napokban a Sony váratlanul bejelentette a világ első – ráadásul full frame méretű – olyan szenzorral szerelt fényképezőgépét, ahol a pixelek kiolvasása nem soronként, fentről lefelé haladva, hanem egyszerre történik. Igen, a Sony A9 III-ban található lapka esetében az összes, bő 24 millió pixelről érkező adatot egyszerre olvassa ki az elektronika.
Egy Sony szenzor – a kép csak illusztráció
A „klasszikus” digitális szenzorok esetében általában fentről lefelé, soronként történik az adatok begyűjtése, azaz a kiolvasás, ami jellemzően nem okoz semmiféle rendellenességet a végső képen, de (főleg gyorsan) mozgó téma esetében megjelenik a „dülöngélés”, a „jello” hatás, amit az okoz, hogy a pixelsorok kiolvasása közt minimális késlekedés van, és közben a téma pozíciót vált. Az elkészült képen ennek hatására úgy tűnik, mintha a téma elnyúlna egy adott irányba. Figyelem! Ez nem vonatkozik a hosszú záridő használata során látható bemozdulásokra!
A függőleges vonalak „eldőltek” svenkelés közben – na, ilyennel nem kell számolni a jövőben
Mivel a globális, elektronikus központi zárral „szerelt” gépek esetében az összes pixelt egyszerre olvassa ki az elektronika, ezért nincs késlekedés a sorok közt, a teljes képet egy szempillantás alatt rögzíti a képalkotó egység. További előnyök közt említést érdemel a tetszőleges vakuszinkron-idő: gyakorlatilag csak a vaku teljesítménye szab határt annak, hogy milyen gyors, milyen rövid szinkronidőt választhatunk. A klasszikus képérzékelők rendszerint 1/500 mp-ig voltak képesek szinkronizálni, de a globális, elektronikus központi zárral akár 1/80 000 mp is elérhető lenne, ha olyan vakuval operálunk, ami erre a rövid villanási időre képes.
A klasszikus szenzornál használt túl rövid vakuszinkron-idő azt eredményezi, hogy a felvétel csíkos lesz, hiszen nem volt ideje a rendszernek kiolvasni a teljes szenzort a villanás során, így a kép egy része sötétebb lesz. Lassú mechanikus redőnyzárnál még a zárlamellák is besötétítik a fotót. Továbbá a műfény (jellemzően „neon”, vagy LED) okozta villódzás sem lesz látható az egyszerre történő pixelkiolvasásnak hála: búcsút inthetünk a sávosodásnak!
Sávosodás lassú kiolvasás miatt
A fentiekből adódik, hogy mozgóképek készítése során is megtapasztalhatjuk ezeket az előnyöket. Azonban – állítólag – a globális, elektronikus központi zárnak egy lényeges hátránya is van: a képek zajosabbak lehetnek, mint a klasszikus képérzékelőknél. Hogy ez mennyire igaz, azt majd a tesztek megmondják. Az biztos, hogy ez a digitális képalkotás jövője: előbb a tükröt, a tüköraknát, a külön AF-modult hagytuk el, most végre a mechanikus redőnyzárat is nyugdíjba küldhetjük!
