Bevallom, a szokásosnál jóval többet gondolkoztam azon, hogy milyen címet adjak ennek a cikknek, s ahogyan így most olvasom, valószínűleg a legrosszabbat sikerült kiválasztanom. Megesik, mondhatnám, de a kárörvendőknek mondom (vagy írom – ahogy veszed), mégsem olyan rossz, mint az első olvasatra tűnhet. De tekerjük vissza kicsit az idő kerekét, hogy miért is méláztam annyit a címadáson. Szóval, megjelent a Sigma újdonsága, ami egy érdekes lencserendszerben öltött formát. Ki a csuda csinálna olyan optikát, aminek a tartománya 28 és 45 milliméter közé esik? Nos, már megszokhattuk, hogy a Sigma hajlik az „érdekes” és egyedi objektívek tervezésére és gyártására, így hát nem csoda, hogy ez a 28-45 mm F1.8 is megszületett. Ha azonban kicsit jobban elmélázunk azon, miért is születhetett egy ilyen „üveg” (ezzel a kifejezéssel most sokaknál kiverhettem a biztosítékot, sebaj), akkor gyorsan ráeszmélünk, hogy 1) mert csak, 2) mert ez a tartomány pont azt a három-négy olyan fix gyújtótávolságút adja ki, amire sokan hegyezik a cerkát. Van egy 28 mm F1.8, egy 35 mm F1.8, egy 40 mm F1.8 és egy 45 mm F1.8 a tarsolyunkban és a vázunkon, ha ezt a Sigmát használjuk! Ne lapozz el, tarts velem!
Szóval – bár nem kérdeztem meg a tervezőmérnököket -, valószínűleg az lehetett az elgondolás, hogy spóroljunk már meg annak a fotósnak egy kis súlyt és időt azzal, hogy négy „fixet” összegyúrunk egy zoomobjektívbe. Ha ezt csavarod fel a gépedre, „sosem” kell cserélned optikát, ráadásul elég egyet magaddal vinni. Tehát, visszatérve a címadáshoz: akár adhattam volna olyan címet is a cikknek, hogy „Négy az egyben”, „Utcai fotósok tökéletes társa” stb. A fentiek alapján azonban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy „oké, négy fix egy zoom testében, de vajon lesz olyan jó a képminőség, amivel kiválthatom a fixeimet?” – nemsokára meglátjuk, de előtte még nézzük meg a paramétereket és a száraz tényeket a termékről:
Kattints!
A Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN | Art Leica L- és Sony E-bajonettel kapható, és a full frame méretű képérzékelők kirajzolására lett tervezve. A teljes gyújtótávolsági tartományban F1.8-ról indul a fénynyílás, amit aztán F16-ig lehet szűkíteni. Tovább nem is lenne értelme, mert F13 körül már itt-ott észre lehet venni a diffrakció rajzlágyító hatását (valamiért diffúziót akartam írni..). A Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN | Art optikai formulája 15 csoportba rendezve összesen 18 lencsetagot tartalmaz, amelyek közül 3 db aszférikus, 5 db pedig SLD (szuper alacsony szórású) kialakításnak örvend, hogy színhibának még csak a halvány esélye se legyen. Az íriszt tizenegy darab lekerekített lamella alkotja, tehát garantált a kellemes, „vajpuha” háttérelmosás.
A Sigma zoomol – látod? Nem látod? Na, látod!
A Pazar képminőségnek azonban ára van: az objektív meglehetősen nagy és súlyos „egyéniség” lett: 960 grammos tömegéhez 88 x 151 milliméteres terjedelem társul. A gyártó nem titkolt célközönsége, akit meg szeretne szólítani ezzel a termékkel, a filmkészítők soraiból kerül ki. Éppen ezért az automatikus élességállítás is sebesen, teljesen némán történik a HLA jelölésű fókuszmotornak hála. A fókuszlégzést is sikerült minimalizálni, szóval fókuszhúzáskor sem kell majd a látószög változásával számolnia az operatőrnek. A zoomolás belsőleg történik (lásd fenti animáció), ami könnyebb használatot tesz lehetővé gimbalra szerelve. A blendevezérlő gyűrű reteszelhető, fokozatos és fokozatmentes működés között válthatunk. A legkisebb tárgytáv 30 cm, míg a legnagyobb nagyítási arány 1:4-hez. A szűrőmenet átmérője 82 mm, a tubus kialakítása – természetesen – por- és cseppálló.
A két fenti képen a Sigma egy Sony A7III típusú vázon látható – így talán jobban elképzelhető az objektív mérete. Ha hasonlítanom kellene egy másik elterjedt lencserendszerhez, akkor talán a Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Arthoz hasonlítanám. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a 28-45 mm-es fókuszmotorja „bikább” és halkabb, mint az első generációs 24-70/2.8-é.
Az objektív hátsó lencsetagja kissé bentebb helyezkedik el, de az objektív ettől még nem lesz kompatibilis a márka 1,4x és 2x telekonvertereivel. A Sigma termékeinél már megszokott masszív bronz-bajonett lett ide is beépítve.
A külső (fizikai) jellemzők elemezgetése után lássuk végre, hogyan teljesít rajzra a Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Art! A vizsgálódáshoz a már megszokott Sony A7III vázamat használtam, ahol mindenféle képkorrekció ki volt kapcsolva. A gépet RAW formátum rögzítésére állítottam. A nyersfájlokat végül az ipari szabványként említhető Adobe Camera RAW (ACR) beépülő modul 16.4.0.1906-os verziójával konvertáltam 10-es minőségű JPEG állományokká. Az átalakítás során semmiféle képjavító profilt nem alkalmaztam, bár az ACR ezen változata már ismeri a Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Artot. Elsőként lássuk a geometriai torzítások mértékét és módját:
Ahogyan az sejthető volt, 28 mm-en hordótorzítás látszik, majd 35 mm-en nagyjából kiegyenesednek a vonalak, hogy 40 és 45 mm-en párnatorzításba váltson át a téma. A torzítás mértéke nem túl nagy, s mivel „tiszta” görbékkel van dolgunk (nincs bajuszos hullámvonal, amit szinte lehetetlen korrigálni), ezek kiegyengetése profil nélkül is gyerekjáték.
Mint minden zoomobjektív, így a Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Art középpontja is minimális elvándorol zoomolás közben, így ezt vegyük figyelembe komponáláskor. EZ nem hiba, nem pontatlanság, hanem egyszerűen ilyenek a zoomok.
Bár a gyártó azt írta a bejelentőben, hogy a fókuszlégzésre odafigyeltek, azaz úgy rajzolták meg az optikai formuláját a Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Artnak, hogy a lehető legcsekélyebb legyen a látótér változása fókuszhúzáskor, azért látszik az elmozdulás.
A fenti animáción látható, hogy a Sigma újdonsága parfokális, azaz megmarad a képélesség zoomolás után is, ha azt előzőleg kézi élességállítással belőttük. Egy nagyon minimális melléfókuszálás látható az animáción, de ezt én a romló látásomnak tudom be, mintsem az optika képességének.
A peremsötétedésről készített animációkat feltöltöttem a szerverre, mert túl nagyok lettek a fájlok, hogy azokat GIF-ként ide beszúrjam. Röviden összefoglalva: a peremsötétedés minden gyújtótávolsági értéken jól láthatóan jelen van, de kb. F4.0-5.6 körül már egyáltalán nem zavaró tényező sehol sem.
És akkor jöjjön az a rész, amire már valószínűleg a legtöbben vártak: milyen a Sigma rajza, mennyire éles, kontrasztos a kép? Íme:
Kattints!
28 milliméteren a kép közepe már teljesen nyitott blendével is pont olyan jól fest, mint F2.8-on. Rekeszeléssel csak az extrém széleket és a sarkokat tudjuk még javítani, de F4.0-tól már ott is minden tökéletes!
Kattints!
35 mm-en szintén tökéletes a rajz, ha a képek közepét nézzük. Az extrém szélek és a sarkok viszont már F2.8-on makulátlanok.
Kattints!
40 mm-es állásban: „lásd fentebb”, tehát középen F1.8, a sarkokban F2.8 már teljesen jónak mondható.
Kattints!
Ha választani kellene (de szerencsémre nem kell), akkor azt mondanám, hogy 45 milliméteren a legerősebb a kontraszt, „betonkemény” a rajz középen már F1.8-on is, a sarkokban pedig már F2.2 értéken is nagyon szép a kép, csupán a vignettálás „csúfít” bele az összképbe.
Szóval, ha a Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Art képélességét és kontrasztját kellene összegeznem, azt tudnám róla elmondani, hogy igen, valóban versenybe száll a fixek rajzával, és akár ott is van a dobogón velük! Annak nagyobb a valószínűsége, hogy egy félresikerült élességállítás miatt lesz gyenge a kép, mint az optika valós képességei miatt. A színhibákról nem csináltam külön tesztképeket, mert ami nincs, azt hogyan fotózzam le? A képmintákon látni fogjátok, hogy miről beszélek: a legbrutálisabb kontrasztéleken sem volt látható lilás él-elszíneződés, és ha profin akarnám kifejezni magam, akkor így fogalmaznék: „sem laterális, sem longitudinális színhiba nem volt tapasztalható”. A képmintákat itt találjátok.
Kattints!
Értékelés
Cikkírás közben két dologtól szoktam félni: hogyan kezdem el a szövegezést és hogyan írom majd meg az értékelést az adott termékről. „Minden kezdet nehéz”, s valóban, néha olyan fogalmazásgátlásom van, hogy nem tudom mivel/hogyan elkezdeni az adott cikket, de a legrémisztőbb (főleg a Sigma új objektívjeinél) az értékelés megírása. Utálok mosakodni (és most nem a testi higiéniáról van szó), és már több cikkem végén megírtam, hogy nem tudok mást írni, már szinte kínosnak érzem a dolgot, de a Sigma egyszerűen túl jót tett le elénk az asztalra. Megint. Tessék már valamit elrontani, mert ez vállalhatatlan állapot egy szakújságíró részére! De hogy azért szakmaiság is szoruljon az utolsó mondatokba: a Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Art rajza nagyon jó, tényleg annyira jó, mint egy fix gyújtótávolságú optikáé. Talán az ígértnél nagyobb fókuszlégzés hozható fel negatívumként. Még a bruttó 580 000 forint körüli ár sem mondható magasnak, mert ha négy fixet tennénk be a bevásárlókocsiba, akkor bőven átlépnénk a milliós értéket. Szóval, igen, ismét egy „Kedvenc” a Sigmának – úgy tűnik, nem száll a fejükbe.
Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Art
A Sigma 28-45 mm F1.8 DG DN |Art objektívet a márka hazai forgalmazójától kaptam kölcsön. A termék honlapja itt található.
