Körülbelül 13 évvel ezelőtt durrantott egy hatalmasat a Sigma mérnökcsapata, amikor a tükörreflexes fényképezőgépekhez bemutatták a 18-35 mm F1.8 DC HSM | Art lencserendszert. Sokan ezt a dSLR optikát mondják a Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art „szellemi atyjának”, holott ez utóbbi egy teljesen új tervezésű, kifejezetten a tükörnélküli fotómasinákra kiélezett gumiobjektív. A Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art kisfilmes értékekben kifejezve 25,5-60 mm-nek megfelelő zoomtartományt kínál, ahol végig F1.8-ról indul a fényrekesz nyílása. De most lássuk a száraz műszaki paramétereket:
A Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art Leica L-, Sony E-, Canon RF-, illetve FujiFilm X-bajonettel vásárolható meg; mindegyik változathoz alaptartozék a napellenző, a két lencsevédő kupak, illetve a sokak által kedvelt félkemény tok, ami nem csak tároláshoz, hanem szállításhoz is nagyszerű opció. Bevallom, a listából hiányolom a Nikon Z-bajonettet, de ami késik, az még beérkezhet.. Az „elődmodell” bemutatása óta eltelt majdnem másfél évtized során a gyártó nagyon sok értékes tapasztalatot gyűjtött; számtalan fotós és filmkészítő igényeit mérte fel, s azoknak megfelelve alakították ki a 17-40 mm F1.8 DC | Artot, ami elődjénél 30%-kal könnyebb úgy, hogy közben tágabb tartományt fed le. A 17-40 mm F1.8 DC | Art belső zoommechanikával rendelkezik, azaz a gyújtótávolság váltásakor az objektív hossza nem változik!
A gyors és néma élességállításért a japán gyártó legizmosabb HLA (High-response Linear Actuator) motorja felel, ami a próbák során tökéletesen végezte dolgát. Az optikai formula kialakításakor arra is ügyeltek a fejlesztők, hogy a fókuszlégzés a lehető legkisebb mértékű legyen (lásd majd lentebb). A Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art tubusában egy meglehetősen összetett optikai rendszer található: tizenegy csoportba rendezve összesen 17 lencsetagról van szó, ahol 4 db SLD, 4 db aszférikus kialakítású. A blende íriszét 11 db lekerekített alakú lamella alkotja, melyek nyílását F1.8 és F16 közti értékekre szűkíthetjük. A legkisebb tárgytáv 28 cm, a legnagyobb nagyítási arány 1:4,8. A szűrőmenet átmérője 67 mm, az objektív terjedelme 72,9 x 115,9 mm, tömege 535 gramm.
A Sigma Super Multi-Layer Coating névre hallgató lencsebevonatának hála sikerült minimalizálni a becsillanásokat és a szellemképeket (szintén lásd majd lentebb), úgy, hogy közben a rajz „betonkemény” maradhatott. Az objektív szigetelésének hála por- és cseppálló, frontlencséje víz- és olajlepergető bevonatot is kapott. A tubuson két darab felprogramozható AFL gombot is elhelyeztek, így a kiválasztott funkció portré és tájkép módban is kényelmesen elérhető. A rekeszgyűrű fokozatmentes, illetve fokozatos („kattanós”) működése között válthatunk, de azt le is zárhatjuk értéktartomány, vagy automata módban.
Zoomoláskor a hátsó lencsetag a helyén marad, csupán a belső lencsetagok mozgását lehet látni, azonban a hátsó lencse körül légrés található, ott nem szigetel a rendszer.
A Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art a gyártó „Art” családjához híven kimagaslóan jó minőségű felépítésnek örvend, de a megjelenése nem hivalkodó, hanem visszafogott, diszkrét: a frontlencse körüli perem semmiféle feliratot nem hordoz.
Az újonc valamivel rövidebb, mint például a full framere tervezett 24-70 mm F2.8, s átmérője is valamivel kevesebb – leginkább súlyban érezhetni a különbséget (no, meg abban, hogy zoomoláskor nincs méretnövekedés, ami gimballal való használatkor igen hasznos).
Bocsánat a képminőségért, mobillal készültek ezek a képek
A már megszokott Sony A7 III vázamon is jól fest a Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art – tökéletes az egyensúly, az összhang (és ez valószínűleg az A6x00 szériával sincs másképp). A tesztelést is ezzel a full frame lapkás vázzal végeztem, ahol a következőket tapasztaltam:
Nagyon nem is vártam mást: felépítésének és működésének hála a Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art zoomoláskor szinte semmiféle középponti elmozdulást nem generált, így nincs szükség újrakomponálásra zoomolás után.
Az objektív 24 mm-ig hordótorzítást mutat, majd körülbelül 25-27 mm-en torzításmentes, utána, azaz 28 millimétertől pedig párnatorzítást mutat. A fenti animáció nyersképekből lett készítve, ahol semmiféle korrekciót nem alkalmaztam.
Ahogyan a gyártó ígérte, a fókuszlégzés valóban igen csekély mértékű, így fókuszhúzáskor a filmkészítőknek sem kell majd húzni a szájukat..
Bár a frontlencsét becsillanások ellen védő réteggel is felgőzölték, azért látszik szellemkép és becsillanás is, ha esztelen módon belefotózunk egy erős fényforrásba, például a nyári Napba. Ilyenkor – főleg nyitottabb rekeszértékeken – némi lágyulást tapasztalhatunk a rajzban.
A Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art nem parfokális, így például a 17 milliméteren előre beállított képélesség a zoomtartomány vége felé egyre életlenebbé válik, ha nem fókuszálunk újra. Kézi élességállítással erre oda kell figyelni!
Kattints!
17 mm-en az objektív képe makulátlan a teljes F-tartományban. A szélek ugyanolyan szépek, mint a kép közepe. Rekeszelni csak a mélységélesség növelése miatt kell, illetve a hosszanti CA csökkentése miatt.
Kattints!
20 mm-en még egy picivel jobb a helyzet, mint 17 mm-en, makulátlan az optika rajza!
Kattints!
24 milliméteren a kép közepén továbbra is kifogástalan minden, de a kép szélein (azaz sarkaiban) itt már picit rekeszelni kell, hogy borotvaéles legyen minden pixelre jutó fénynyaláb. F4-től minden szuper.
Kattints!
28 milliméteren középen bitang a rajz, de a sarkokban itt is rekeszelni kell – F5.6-ig -, hogy szinte ugyanolyan jó legyen az összhatás, mint középen.
Kattints!
35 mm-en F1.8-on a kép közepén is láthatni minimális CA-t (sárgás elszíneződés a kontrasztéleken), de a sarkokban jelentősen jobb a rajz, mint 28 mm-en: itt elég F3.5 körülire szűkíteni a blendét.
Kattints!
Végül 40 mm-en F2.2-nél tűnik el a CA, persze, a rajz tökéletes így is. A sarkokban F2.5 körül lesz minden tökéletes.
A peremsötétedésről készített fotókat a szerverre töltöttem fel, ne vegye el a sávszélességet a mobilról netezőktől. A lényeg:
- 17 mm -> F4.5-től szűnik meg a jelenség
- 20 mm -> F4-től szűnik meg a jelenség
- 24 mm -> F4-től szűnik meg a jelenség
- 28 mm -> F3.5-től szűnik meg a jelenség
- 35 mm -> F5.6-től szűnik meg a jelenség
- 40 mm -> F5.6-től szűnik meg a jelenség
A képmintákat pedig – szokás szerint – ide kattintva éritek el.
Értékelés
A Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art méltó utódja lett a nem csak fotósok, hanem filmkészítők táborában is rendkívül népszerű 18-35 mm F1.8 DC HSM | Artnak. Gyors, és teljesen néma az élességállítás, belsőleg történik a zoomolás, ami kíméli a gimbalt, és előny a szigetelésnél, teljesen nyitott blendével is nagyon jó a rajz. A bokeh kellemes, kissé „szappanbuborékos”, ami nekem kifejezetten tetszik. Ha nem akarsz mindig magaddal vinni egy maréknyi fixet, akkor ezzel a Sigmával legalább hármat kiválthatsz! „Kedvenc” – mi más?
Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art
A Sigma 17-40 mm F1.8 DC | Art objektívet a márka hazai képviseletétől kaptam kölcsön.
