Bemutatóm címében direkt kerültem a hangzatos jelzőket, noha fel tudnék sorakoztatni belőlük jó párat a Sigma 200 mm F2 DG OS Sports-cal töltött idő után. A nem egész egy héttel ezelőtt bemutatott lencserendszer újabb ékköve a Sigma virtuális koronájának: ez az objektív is egy igazi hiánypótló mestermű, amivel több fotós szakirányban lehet majd nagyot villantani.
A 300-600 mm F4 DG OS | Sports után a Sigma 200 mm F2 DG OS Sports egy újabb teleobjektív, amit a gyártó kifejezetten a tükörnélküli fényképezőgépekhez tervezett a legmodernebb műszaki megoldásokkal megspékelve. A kisfilm teljes felületét kirajzoló objektívvel a gyártó elsősorban a sport- és portréfotósokat célozta meg, de nyilván ugyanolyan jól lehet majd használni más célokra is, mint például tájképezésre, vagy csillagfotózásra (makrózni nem igazán lehet vele, amiről elsősorban 1,7 méteres közelpontja tehet).
Kattints!
A lencserendszert Leica L- és Sony E-bajonettre gyártják, a többi foglalattal rendelkező fotósok jelenleg csak irigykedhetnek (van is miért, de erről kicsit később). A Sigma 200 mm F2 DG OS Sports tubusa 14 csoportba rendezve 19 lencsetagot tartalmaz, amelyek közül kettő FLD és kettő darab SLD kialakítású. Az (lekerekített) íriszlamellák száma tizenegy, ami különösen lágy bokeh-t eredményez (lásd majd a képmintákat). A legkisebb tárgytáv – ahogyan fentebb már említettem – 170 cm, így sajnos a kvázi makrózás kiesik a repertoárból. A Sigma 200 mm F2 DG OS Sports 105 milliméteres szűrőkkel filterezhető, ami nem egy olcsó mulatság, de ahol kellene szűrő, ott úgyis lapszűrőt teszünk majd elé. A teljes tubus értelemszerűen por- és cseppálló szigeteléssel van ellátva, míg a frontlencse víz- és olajtaszító bevonattal van felgőzölve.
A gyors és néma élességállítást ebben az objektívben egy igen erős lineáris motor végzi, amit a gyártó HLA (High-response Linear Actuator) névvel fémjelez. Fókuszkövetéskor pont kellő dinamikával mozgatja az egység a lencsetagokat, hogy követhessük a témát. Hogy képeink és videofelvételeink ne legyenek remegősek, egy akár 6,5 FÉ hatékonyságú beépített optikai stabilizátor segíti a munkát (ezt külön, sajnos, nem lehet letesztelni, mivel a váz saját rendszerével szervesen együttműködik, így nem szeparálható). Ennek a stabilizátornak pedig két üzemmódja van: az egyik egy általános használatú, míg a másik svenkeléshez, a „célpont” oldalirányú mozgásának lekövetésére való.
A Sigma 200 mm F2 DG OS Sports tubusán számos gomb és kapcsoló található: három AF-L gomb (ezeket fel is programozhatjuk a váz menüjében egyedi igényeink szerint), fókuszkorlátozó, egyedi funkció kapcsoló, rekeszgyűrű (lezárható, fokozatmentes vagy fokozatos működésű). A Sigma 200 mm F2 DG OS Sports állványcsonkja Arca-Swiss kompatibilis, így azt közdarab nélkül, közvetlenül csúsztathatjuk a rendszerrel kompatibilis állványfejekbe. Az állványgyűrű 90 fokonként forgatható el, de le nem vehető a tubusról (nyilván az alsó csonkot lecsavarozhatjuk – ezt négy csavar fogja -, de nem lenne célszerű, mivel ennél fogva tesszük fel a váz-objektív párost az állványra).
Bár a hátsó lencsetag viszonylag mélyen ül a tubusban (azaz messze a bajonettől), a gyártó sehol sem említi, hogy a 200 mm F2 DG OS Sports kompatibilis lenne telekonverterekkel. A Sigma 200 mm F2 DG OS Sports világos színű fényezése termikus funkciót lát el: erős napsütésben sem hevül fel az objektív olyan mértékben, mintha feketével, vagy sötétszürkével lenne bevonva, így az optikai teljesítmény változása nem érzékelhető. Az objektív mérete 118,9 x 201 mm, tömege 1820 gramm (a Sony E-bajonettes 1800 grammot nyom). Aki vállra szeretné venni ezt a szépséget (mert miért csak a nők tetszeleghessenek csinos kis táskákkal?), az megteheti, hiszen a gyártó kialakított a tubuson egy olyan fület, amibe szíjat bújtathatunk:
Bár a Sigma újdonsága semmiképp nem tekinthető csöppségnek (főleg a felhelyezett napellenzővel), mégis jó egyensúlyt képezett a Sony A7 III fényképezőgépemmel. A szettet tömege miatt mindenképp az objektív állványcsonkjánál fogva csavarjuk fel állványunkra, nehogy eldeformálódjon a váz bajonett-nyílása. Hosszabb használathoz monopod ajánlott, de pár perces, „előkapom és lövök” jellegű fotózáshoz szabadkézből is használható egy ilyen szett.
No, de lássuk, hogyan teljesít a Sigma 200 mm F2 DG OS Sports (bár nem hiszem, hogy bárki is kételkedne az újfent kimagasló képminőség kapcsán). Szokás szerint kizárólag nyersformátumban fotóztam, s mivel az Adobe Camera RAW még nem támogatja képkorrekciós profillal a Sigma újdonságát, ezért itt sem alkalmaztam képjavítást a nyersfájlok hívása során. Első körben a geometriai torzításra voltam kíváncsi:
Amint az a fenti négyzetrácsos tesztábrán látható, a Sigma 200 mm F2 DG OS Sports rajza (a teleobjektíveknél mondhatni szokványos módon) enyhe párnatorzítást mutat. A torzítást csak akkor vehetjük észre, ha geometriai ábrákat, vagy vonalakból álló témákat fényképezünk. A párnatorzítás görbéje egyenletes, így igény szerint manuálisan könnyedén korrigálható.
A peremsötétedés F2.8 körül már alig észlelhető valós fotózási körülmények közepette, de F5.6-on már tesztkörnyezetben sem látható. Ha majd elérhetővé válik a képkorrekciós profil, ezt is gombnyomásra eltüntethetjük (bár szerintem karaktert ad a képnek – főleg portrézáskor).
Kattints!
Csillagfotósok is örülhetnek, ugyanis a Sigma kétszázasának minimális a kómázása (komatikus aberráció): nem csak a kép közepén pontszerűek a csillagok, hanem a kép extrém sarkaiban is! És a kromatikus aberráció sincs jelen, ugyanis egyetlen egy olyan fotót sem sikerült készítenem, ahol lilás él-elszíneződést tapasztaltam volna az erősen kontrasztos témáknál.
Amint azt már többször említettem, a Sigma 200 mm F2 DG OS Sports nem alkalmas (kiegészítők nélkül) a makrózásra. A fenti képet kb. 1,8 méteres tárgytávolságban készítettem. A részlet 100%-os kivágás, azaz ezt látjuk a fotó közepén eredeti méretben (felbontásban).
A háttér és az előtér elmosása („bokeh”) kifejezetten kellemes, ami az F2.0 legtágabb rekesznyílásnak és a tizenegy darab lekerekített íriszlamellának köszönhető javarészt. Nyilván minél közelebb vagyunk a témához, annál drámaibb a hatás, de a fenti képen is látható, hogy távoli fotókon is lehet szeparálni a kis mélységélességgel.
Filmkészítőknek ügyelniük kell majd fókuszhúzáskor az erősen változó látószögre, ugyanis a Sigma 200 mm F2 DG OS Sports fókuszlégzése meglehetősen nagy.
Pár mondat a képélességet illetően: a Sigma 200 mm F2 DG OS Sports már teljesen nyitott blendével, azaz F2.0 rekeszértéken is tökéletesen rajzol. Az élesség, a kontraszt tökéletes a kép közepén, a sarkokban minimálisan érdemes rekeszelni (kb. F2.5-re), ha szintén a „tökéletesre” vágyunk. Ennek azonban valós felhasználás során nem lesz jelentősége, hiszen ha már csak egy picit is (pár fokkal) eltérünk a teljesen merőlegestől (mármint merőleges a téma síkjához képest), akkor a kép sarka „életlen” lesz, ugyanis olyan apró a mélységélesség, hogy nincs értelme nézni a sarkok élességét. Pont ezért – és a helyhiány miatt – el is hagytam a tesztábrás fotókat. A képmintákat itt találod.
Kattints!
Értékelés
A Sigma 200 mm F2 DG OS Sports egy bizonyára sokak által vágyott objektív. Bár a fix gyújtótávolság valamelyest korlátozó tényező lehet, aki beltérben akar fényképezni mondjuk sporteseményeket (vagy sportriporterként akar rendezvényeket képelni), annak elkerülhetetlen, „kötelező” kelléke lesz ez az optika. A rajza, az AF sebessége, a beépített stabilizátora tökéletes – sehol nem tudnék belekötni a Sigma újdonságába. Kinek ajánlom? Portréfotósoknak, természetfotósoknak, rendezvényfotósoknak, fotóriportereknek, csillagfotósoknak, vagy bárkinek, aki szerelmese az igényes, kiváló objektíveknek (gyűjtők). Meglepő módon még az ára sincs elszállva: bruttó 1 399 900 forintért megvásárolható lesz hamarosan. Szerintem nem kérdéses, hogy ez a Sigma is egy „Kedvenc” lett nálam!
Sigma 200 mm F2 DG OS Sports
A Sigma 200 mm F2 DG OS Sports objektívet a gyártó hazai képviseletétől kaptam kölcsön a bemutatóra. A termék honlapja itt található.
