A világ jelenlegi legnagyobb „fényképezőgépe” egy repülőgéphangárból kialakított lyukkamera. Ennek méretéhez képest ugyan eltörpül az 1900-ban felépített berendezés, de az anno legalább jobban hasonlított egy „igazi” fényképezőre. George R. Lawrence építette a lenti képen látható kamerát, amely bő 400 kilónyi tömegével 15 embert igényelt mozgatásához és kezeléséhez. A nevezett úriember a Chicago & Alton Railway vasúti társaság megbízásából építette ezt a szörnyeteget. A vállalat kérése ugyanis az volt, hogy az egyik mozdonyát örökítse meg a világ legnagyobb fotóján, ami körülbelül 2,4 x 1,4 méteres volt. A fényképezőgép tervezése és kivitelezése 5000 dollárt emésztett fel, ami mai zsebbel nem tűnik soknak, de akkoriban ezért az összegért egy nagy házat lehetett kapni. (Kép forrása: robroy)
Gondolom, a világ legnagyobb _negatívjára_ gondoltak (az óriáskamera 4,5 x 8 láb méretű üvegnegatívra dolgozott, ez kb. 1,35 x 2,4 m-es volt), mert nagy méretű képet már akkor is lehetett készíteni nagyítással: készít a fotós egy akármekkora (akkor kb. 13×18, 9×12 cm volt az elterjedt) negatívot a szokásos kamerákkal, majd sötétkamrában kivetíti a képet egy jó nagy, érzékenyített papírra, és már kész is az óriás fénykép!
Vagy csak egyszerűen egy látványosan hatalmas fényképezőgéppel akarták felhívni a figyelmet a termékükre (mozdony) – a marketing egyik korai megnyilvánulásával. Sikerülhetett, hiszen a fotó elnyerte az 1900-as Párizsi Világkiállítás egyik nagydíját is.
@bestpixel: a forrásban „fényképet” írnak, ki tudja, mi volt az igazság.
Azért igazán jó képet gondolom akkor is nehéz volt nagyítani, főleg a korabeli cuccokkal…
Bestpixel: tudomásom szerint akkoriban még nem volt nagyítógép. A negatívról napfénnyel kontakt másolták papírra a pozitívot, ami akkora volt mint az üveg az emulzióval. Tehát ha valaki nagy képet akart, akkor nagy gép kellett hozzá…
@MLaca: Igen, én is csak találgatok, akkoriban hogyan kommunikálták az akciót.
@MinOr: A hétköznapi gyakorlatban tényleg így történt. De létezett már 1861-ben elektromos lámpával működő nagyító is (előtte a napfényt használták), csak nem terjedt el még annyira:
http://www.rleggat.com/photohistory/history/enlargers.htm
@bestpixel: akkoriban kezdett elterjedni az óriásplakát. Kellett a megfelelő felbontású alapanyag.
ColT:
A ‘korabeli’ cuccokkal valós 3D képet tudtak készíteni.
Hoppá…!
Szerintem, nézz utána…
@Asakura Hao: Ja, igen!
Mondjuk egy óriásplakáthoz egy kisfilmes képméret (24×36 mm) is bőven elég, de értem én a tréfát! Akkor még nem volt kisfilm, ezért nagyban próbálkoztak. 😉
Már akkor is agyukra ment a verseny. Igaz, hogy akkoriban nem az „én megapixelem több” vagy az „én zoom-om nagyobb” számított. Akkor még férfiasan ki lehetett jelenteni: az én fényképezőgépem a nagyobb. 🙂
@Asakura Hao: Igen, mert az emberek szeretnek szamokban bizonyitani. Aztan nyelnek egyet amikor a 2 megapixeles gep lathatoan jobb kepet csinal mint 12-es.
@Asakura Hao: Szerintem már akkor is tele volt a világ olyan pasikkal, akik azt bizonygatták, hogy a gépük ugyan nem nagy, de a zoommal be tudják hozni a lemaradást. 🙂