Bizonyára nem vagyok egyedül kíváncsiságommal, ha azt firtatom, hogy vajon milyen alapelvek szerint döntik el a szakik egy fényképről, hogy az mennyire „trendi”, mennyire „tökéletes” a maga nemében. Mitől lesz „A” képe nyertes egy fotópályázaton, míg „B-é” – akinek mások szerint sokkal jobb a pályaműve – csak tizedik? A photofocus.com online szaklap hasábjai közt találtam alábbi pár szempontot, melyek segítségünkre lehetnek, ha az alkotás technikai részét nézzük:
1) Az expozíció legyen kiegyensúlyozott, azaz ne legyenek se kiégett, se bebukott képi részletek.
2) A kompozíció esetében érdemes az egyensúlyt, az éleslátást figyelni, hogy jelen van-e. Van erős témája a képnek? Van kezdete, közepe és vége – mélysége? Muszáj, hogy legyen a szemnek egy kiinduló és egy kilépőpontja a fotón. Vízszintes a horizont? A függőlegesek vonalak egyenesen állnak? És még lehetne folytatni a sort.
3) A háttér mennyire figyelemelterelő? Mennyire élénk, mennyire zavarja a főtémát? Ugye, nincs „fejből kinövő fa”, ha portrét lőttünk? A tudatosan komponált kép minden apró részletre kiterjed, így arra is, ami a háttérben történik. Ezek tudatos elrejtése, a témába beépítése kívánatos lehet.
4) A főtéma kellően éles? Portréknál például az alany szemét figyeljük meg, ezeknek kell élesnek lenniük. Állatfotóknál dettó. Minél kisebb a mélységélesség, minél jobban elkülönül a főtéma a háttértől, annál szebb lehet a hatás.
5) Van története, mondanivalója a fotónak? Ha ránézek a képre, tudnom kell, miről szól, mit akar szemléltetni. Egyensúlyban van mondanivalója az információ mennyiségével?
6) Rendben van a kép általános technikai kivitelezése? Egy bemozdult, túl zajos és színi hibákkal teli fotó könnyen tönkreteheti az egész alkotást, de az is, ha túlzásba vittük az utómunkálatokat. A színek, a színtelítettség, a fény minősége milyen? Van a fényképen figyelemelterelő és így zavaró részlet?
7) Milyen az alkotás hatása? „Mellbe vág”? Leköti a figyelmed? Percekig tudnád nézni? Szemet gyönyörködtető, vagy egyszerűen csak „elmegy” kategóriás a fotó?
Nos, még valószínűleg többféle szempontot is meg lehetne említeni, azonban kiindulásnak ennyi is megteszi. De, mint általában a művészetekben, nincs kőbe vésett szabály; a lényeg, hogy hagyjuk magunkra hatni a műalkotást. Vannak olyan fotók, amik kifejezetten tökéletlenségük által kerültek bele a fényképészet legjobbjaiként emlegetett körbe, mint például Robert Capa híres művei:
„Milyen az alkotás hatása? „Mellbe vág”? Leköti a figyelmed? Percekig tudnád nézni? Szemet gyönyörködtető”
Ezeken a szempontokon kívül szerintem semmi más nem kell. Bizonyos esetekben pont az itt hibának felsorolt dolgok miatt lesz jó a kép. Sőt, sok esetben.
Sokszor kell a zaj. Sokszor be kell mozduljon egy alany a mozgás érzékeltetéséhez. Sokszor direkt ferde a kép.
Sajnos ezek mindig egyediek, nem hinném hogy egy objektív szempontrendszer alapján képek, vagy bármilyen művészi alkotások összehasonlíthatóak lennének. Ráadásul egy kép befogadónként mást jelent, mivel szubjektív az befogadás is.
Persze ettől még a legtöbb felsorolt szempontnak nem baj, ha megfelel a kép, tehát a kiégés, fekete részek a legritkább esetben jók pl. 🙂
@ColT: „[…]Sokszor kell a zaj. Sokszor be kell mozduljon egy alany a mozgás érzékeltetéséhez. Sokszor direkt ferde a kép.[…] – pont ezért hoztam fel a végére Capa képeit, amik nem igazán a legjobb technikai kivitelükről híresek (ugye, az a story a segéddel, aki kapkodott az előhívásnál..).
@MLaca: Meg egyébként is, az elsőn nem segített volna semmi 😀 Amúgy a franc tudja, ha én lettem volna ott, akkor semmilyen kép nem készül, szóval mit szólhatunk be rájuk? 😀
Sőt más sem volt ott, vagy ha volt is, képet nem készített….ezzel magaslott ki Capa.
Vannak, akik nem tartják Capát jó fotósnak. De jó fotósnak lenni nem csak annyit jelent, hogy ha épp eléd kerrül valami jó téma, akkor arról tudsz jó (vagy akár zseniális) képet készíteni.
Ahhoz, hogy jó fotós legyél, az is kell, hogy azt a jó témát megtaláld, különben megette a fene az egészet.
A szabályok meg ugye azért vannak, hogy megtanuljuk, és aztán tudjuk, hogy mikor és miért kell őket megszegni…
Ha jól tudom akkor a Normandiai partraszállásról Cappa több tekercset is készített ( hatot vagy nyolcat nem emlékszem pontosan ) . Csak az előhíváskor történt egy kis hiba .A labor aszisztens túl türelmetlen volt és magas hőmérsékletre állította a szárítófülkét és elolvadtak a nagatívok . csak pár maradt meg . DE az is igaz hogy végig az elő sorból tudósított ezért lett ő a legjobb haditudósítók egyike . ” Ha nem lettek jók a képeid akkor nem voltál elég közel ” és ez a mondása lett a végzete is.
mármint tekercset nem darabot 🙂
@berde: nem vitt magával elég memóriakártyát 🙂