186 centis negatívokkal kell táplálni azt a 11 méter hosszú, 2,5 méter széles kamerát, melynek neve csak szerényen „Amerika Szeme”. Dennis Manarchy amerikai körútján ezt a fényképezőt használja, amit a „Vanishing Cultures” projektjének keretein belül, eltűnő félben lévő kultúrák megörökítésére, dokumentálására használ. A régimódi nagyformátumú kamerákra hasonlító készülék olyan hatalmas, hogy egy felnőtt ember kényelmesen dolgozhat akár benne is. A hozzá használatos negatívok sem épp aprók: 186 x 140 centisek. Hogy miért is jó egy ekkora monstrummal fotózni? Nos, a képek részletgazdagságára jellemző, hogy az ezzel a géppel készített képek ezerszer annyi részletet hordoznak, mint egy átlagos kisfilm. Így hát egy teljes portré sem épp a zsebre vágható kategóriát képviseli: képzeljünk el egy két emelet magas házat – ugyanis pont ekkora nyomatokat készíthetünk a gépezet negatívjairól.

A projekt végén, várhatóan 2014-ben, az elkészült képek a Washingtoni National Portrait Gallery galériában lesznek megtekinthetők; magát a fényképezőgépet pedig a Smithsonian Múzeumnak adományozza Dennis Manarchy, hogy így tisztelegjen a fényképezőgép feltalálásának kétszázadik évfordulója alkalmából.





2014-re amerika filmgyártója várhatóan kilehelli lelkét (kodak)
@nossvagyok: pont ma jelentett csődöt az amerikai részleg
a film végett írtam…
oppá! hamarabb megtörtént mint számítottam rá.
(szégyen ahogyan egy ilyen múltú céget eltud rontani az alkalmatlan vezetés. létezik ám válság- és krízismenedzsment, csak nem a kodaknál.
a márkanév persze tovább fog élni: kb. mintha trabantokra ragasztanánk merci-matricát…)