A Curiosity Marsjáró fő kamerái csupán 2 MP felbontásúak (1600 x 1200 pixeles fotókat készít) – vajon miért tartotta elegendőnek a NASA ezt a mai szemmel nézve igen alacsony felbontást? Ha már eljutottunk egy a Földtől sok millió kilométerre lévő bolygóra, nem lett volna érdemes egy sokkal nagyobb felbontású egységgel felszerelni a kutatójárművet?
Szóval, miért is pont 2 MP? A választás több okból esett erre a számra, melyek közül nem mind válik egyértelművé elsőre. Az első és legfontosabb szempont a távolság, amit az adatoknak meg kell tenniük a Mars és a Föld között. Ehhez a kutatóegységnek először a Mars körül keringő két műholdra kell felküldenie a jeleket, ahonnan majd azok továbbítják például a fényképeket a Föld felé. Az adatfolyam eléggé korlátozott, naponta körülbelül 32 MB jöhet haza hozzánk. Fontos szem előtt tartani, hogy a Curiosity nem csak képeket továbbít a NASA központjába, tehát okosan kell beosztani a küldhető adatmennyiséget.
Egy másik szempont a fejlesztés kezdete. A Curiosity terepjárót még 2004-ben kezdték el tervezni, amikor még a 2 MP-es felbontású kamera korszerű volt. A tervezést és fejlesztést hosszas teszt követi, s ha már egy alkotóelem bevált, nem lehet csak úgy hasra ütésszerűen lecserélni. Egy apró hiba és a 2,5 milliárd dolláros egység használhatatlanná válik, ami tekintettel 60 millió kilométeres távolságra nem intézhető el egy „majd a Jani megcsinálja” legyintéssel.
S végül egy szintén nyomós ok a 2 MP mellett: a Marson semmi sem mozdul, tehát könnyedén létre lehet hozni több fotó összefűzésével egy tetszőleges méretű panorámaképet.
A KAI-2020 jelölésű CCD szenzor (ilyen található a Curiosity főkameráiban) ráadásul képes a mozgóképfelvételre, igaz, elég lassan: 1280 x 720-ban 6 kép/mp lehet a film sebessége (a szenzor adatlapja említ 18 és 35 fps értéket is, de nem egyértelmű, hogy melyik érték milyen képi módra vonatkozik. A 6 kép/mp-et több forrásszövegben is olvastam, ez HD képméretre vonatkozik elvileg).
