Michael Shindler életéből hat évet szentelt egy olyan fotográfiai eljárás elsajátításának, amit az 1850-es években fejlesztettek ki. A nedves kollódiumos eljárást Frederic Scott Archer dolgozta ki, s publikálta 1851-ben. Lényege:
„Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle – főleg jód – sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot ígénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget. Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüst-nitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vasszulfát, vasoxalát vagy pirogallol hatóanyagú – savas hívót használtak. Fixálása káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt. Tökéletesítése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak. Érzékenyítésében az ezüstjodidot az ezüstbromid egészítette ki, illetve váltotta fel.” (Forrás: wikipédia)
Nos, Michael Shindler 2011-ben egy olyan „fotós bódét” nyitott meg San Franciscóban, a Valencia utcán, ahol ezzel az eljárással készíti portréfotóit. Az azóta eltelt időszakban majdnem 3500-an vették igénybe Shindler szolgáltatásait, amelynek weblapja itt tekinthető meg. Ízelítőül pár fotó a sorozatból: (forrás: thisiscolossal.com)
