Tombol a digitális korszak: az egyre növekvő felbontás egyre nagyobb fájlokat eredményez, az egyre szélesebb körben elérhető Full HD filmfelvételi lehetőség pedig csak úgy zabálja a mega- és gigabájtokat – egyre csak nő tárhely-igényünk. Belegondoltál már, mennyire elavult adattárolóink vannak? A legszélesebb körben elterjedt a merevlemez (HDD – Hard Disk Drive), melyben forgó fémlemezekre kerülnek fel kritikus és érzékeny adataink mágnesesség segítségével! Júj! Hála az égnek (és a csökkenő áraknak), egyre jobban terjednek az SSD (Solid State Drive, avagy szilárdtest-meghajtó) meghajtók, amelyek legalább már a mozgó alkatrészeket mellőzik (így kevésbé érzékenyek fizikai abúzusra), s gyorsaságuk is messze túltesz a tányéros meghajtókén. A megbízhatóság terén azonban ezek sincsenek a csúcson, lassan kellene valami más megoldás adataink biztonságos és hosszú távú tárolására.
A Harvard Medical School kutatói egy észbontó ötlettel álltak elő: mi lenne, ha a biteket és bájtokat DNS (DezoxiriboNukleinSav) strangokban tárolnánk? Az ötletelést tettek követték: sikerült nekik egyetlen egy gramm DNS-ben több mint 700 terabájtnyi adatot tárolniuk! Ha a manapság Átlag János számára elérhető legnagyobb kapacitású merevlemezből kellene ekkora adatmennyiséghez bevásárolnunk, akkor 234 darab 3 TB-os egységre lenne szükségünk, ami körülbelül 150 kilogrammot nyomna asztalunkon.
Mik az előnyei ennek a módszernek a kézenfekvően alacsony helyigény mellett? A hosszú távú tárolási lehetőség. Míg egy merevlemez, vagy egy írható lemez (CD, DVD, Blu-ray stb.) már 20-30-50-100 év után beadja a kulcsot, addig a DNS kapszulába rejtett adatokat akár több ezer év múlva is visszaolvashatjuk.
És hogyan működik ez az egész? A DNS A(denin), G(uanin), C(itozin) és T(imin) nukleotidjainak bevonásával „menthetjük” el a bitjeinket. Míg az A és a C a nullát, addig a G és a T az 1-est reprezentálják. Az adatok visszanyeréséhez egyszerűen DNS-szekvenálást kell lefolytatni (no, persze, azért nem olyan egyszerű az egész folyamat, de ha tudósok egyszer egymás közt trécselni kezdenek..).
Azonban a legnagyobb előnye az eljárásnak vitathatatlanul az elenyésző helyigénye. Így például 4 grammnyi DNS-ben az emberiség által egy év alatt létrehozott összes adat tárolható lenne. A lehetőségek végtelenek – a szó szoros értelme szerint véve.
