A kölni Photokina fotós szakkiállításon lehetőségem nyílt arra, hogy számos más újdonság mellett a Panasonic DMC-GH3 m4/3-os fényképezőgépet is élőben szemrevételezhessem. Be kell vallanom, az elődmodell, a GH2, nekem sosem tetszett; annak ellenére, hogy egy nagyszerű gép és a mai napig rengeteg profi filmes (is) használja méregdrága felszereléssel együtt/mellett, a formavilága nem fogott meg. Úgy voltam vele, hogy minek akar egy m4/3-os váz a dSLR gépekre hasonlítani, hiszen annyira lerágott csont már az a fazon. Számomra egy masina csak akkor lesz szerethető, ha a nagyszerű belbecs mellett a külcsín is stimmel. Kicsit hajlok a retro stílus felé, tehát az Olympus PEN, a Fuji X-E1, illetve a Pana GF1, GX1 gépei állnak hozzám a legközelebb – ebbe a „szerelmi világba” nagyon nem illett bele a GH2.
A GH3 viszont – érdekes módon – azonnal megtetszett, amikor megláttam róla az első kémfotókat, pedig nagyjából a GH2 stílusát utánozza. És ráadásul szembe is megy a MILC masinák egyik legfőbb erényével, a kis mérettel, hiszen nagyobb, mint bármilyen más m4/3-os váz. Persze, lehet azt mondani, hogy a műszaki tudás miatt figyeltem fel rá, de amikor az első képek megjelentek róla netszerte, még nem sokat tudtam tudástáráról.
A képek után egyre jobban vágytam arra, hogy végre élőben is találkozhassam a masinával, azonban a hazai Panasonic képviselet hervasztó tényekkel fogadott: a GH3-ból majd csak október vége felé lesz elérhető tesztpéldány. Sebaj, pont kapóra jött a Photokina, s gondoltam, ott majd jól összeismerkedünk. És így is lett, a magyar „delegációval” közösen felkerestük a Panasonic épülő standját, ahol – ellenben a többi gyártó kiállítóterével – csak kísérettel lehetett körbenézni. Itt aztán láttunk mindenfélét, a Pana kiállította az összes aktuális és friss kompaktgépét, a teljes m4/3-os flottát, kirakatba tette az összes, m4/3-ra létező objektívet (!), de a GH3-nak se híre, se hamva nem volt. Elvileg több helyen is kellett volna, hogy megtekinthető legyen, azonban az összes „DMC-GH3” feliratú vitrin üres volt.
Aztán megláttam egy emberke kezében, érdeklődve forgatta, próbálgatta, de hiába álltam mellé passzívan és aktívan is jelezve, hogy én is meg szeretném majd úgy lassan nézni a gépet, az ipse füle botját sem mozdította. Végül, mire konkrétan kérni szerettem volna, egy haverja mellé szegődött, majd hátat fordítottak nekem és intenzív karattyolásba kezdtek. Gondoltam, majd másnap megnézzük, lesz még idő erre is, de szerencsére a kifelé vezető úton a szervezők egyikénél is volt egy példány a GH3-ból, így kísérőnk, aki a magyar Panasonictól jött velünk, elkérte pár percre.
Érdekes formák egyvelege a GH3: a tetőlemez szemből kicsit a Nikon D4-et idézi fel bennem, de valahol a Canon EOS 10D-t is látni vélem bizonyos szögekből. A markolata jó vastag, még nagyobb kezűek is jól meg tudják ragadni a gumiborítású „nyelet”. Örömteli hír, hogy öt szabadon programozható „Fn” is található a géptesten szétszórva, így valószínűleg kedvünk szerint alakíthatjuk a vezérlőfelületet. A profi kialakításba (magnézium ötvözet váz, rengeteg kezelőszerv stb.) valahogy nem illik bele a szingli memóriakártya-foglalat. A húsos markolati részbe simán belefért volna még egy kártyafoglalat – szerintem.
De lássuk, mi az,a mitől valóban ígéretes a Panasonic új csúcsgépe:
- Teljesen új szenzor, ami már nem Multi Aspect (többféle képméret-arányú) elvű (ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy immár itt is a Sony legújabb lapkája dolgozik),
- 4 processzoros Venus Engine jelfeldolgozó egység,
- Új tervezésű alul áteresztő szűrő,
- Por- és cseppálló kivitel,
- Elektronikus zár,
- HDR, azaz tág dinamikatartomány,
- OLED kijelző és OLED elektronikus kereső nagy kontraszttartománnyal és jó színhűséggel,
- „Brutális méretű” akkumulátor (540 felvételt ígérnek egy töltéssel),
- 60 (50) fps Full HD felbontású videókhoz, 50 Mbit/mp illetve 72 Mbit/mp (ALL-I) adatsűrűség mozgóképeinkhez, slo-mo videó (lassított felvétel): 40%, 48% és 80%-os lassítással, time code, mikrofon és fejhallgató bemenet, HDMI-n fogható videojel, hosszú videóknál automatikusan több fájl készül a folyamatos felvétel érdekében (erre a 32-bites FAT fájlrendszer miatt van szükség 4 GB-onként),
- Beépített Wi-Fi, amivel nem csak fájljainkat másolhatjuk át vezeték nélkül, hanem akár okostelefonnal távvezérelhetjük a GH3-at.
Szóval, címszavakban nagyjából erre számíthatunk. A részletes teszt a Prohardveren lesz olvasható, amint hozzáférek egy tesztelhető példányhoz! Stay tuned!
