Mint a tenger habjait szelő hajó, úgy tolja maga előtt a Zeta Ophiuchi csillag az intersztelláris anyagot, mikor 24 km/mp-es sebességgel halad az űr vákuumában. Erős csillag-szele jóval megelőzi, ami így felhevíti és összenyomja a poros anyagot maga előtt – így jön létre a látványos ív, ami lenti képen is látható. A Napunknál 19-szer nehezebb, nyolcszor nagyobb csillag ráadásul 65 000-szer fényesebb is; a tőlünk 460 fényévre található Zeta Oph korábban valószínűleg egy bináris rendszer tagja volt. Társcsillaga sokkal nagyobb lehetett, így életének hamarabb ért a végéhez – a szupernóva robbanás ereje szinte kilőtte eredeti helyéről a Zeta Ophiuchit, ami azóta vándorcsillagként járja a végtelent. (Forrás: apod.nasa.gov)
Kép forrása: NASA, JPL-Caltech, Spitzer Space Telescope





Ilyenkorlekaparomazarcom,hogynincsegyobszervatóriumom 🙂
@ColT: épíccsé 😀
Ha fotós szemmel nézzük, a csillagászati távcsövek a legnagyobb teleobjektívek. Szóval, a jó asztrofotókhoz csak egy jobb tükrös távcső kell, arra csatlakoztatni a gépvázat, az egészet az égre irányozni, és már mehet is a móka!
Eeeeenyire egyszerű az egész! 😉
(A szmájlit nem véletlenül írtam oda! 🙂 )
@bestpixel: Mondjuk nem hinnem, hogy csak a lathato spektrumban keszult ez a kep.
@Reggie: Köszönöm, de idézem magamat: „A szmájlit nem véletlenül írtam oda! :)”
Szóval, nyilván sokkal bonyolultabb a csillagokat fotózni, mint ahogy a mondatomból kitűnik. Ezt a fotót sem egy 200 mm-es kitobjektívvel lőtték. Csak éppen most vicces kedvemben vagyok, ezért fogalmaztam így. 😉
(De, kérek mindenkit, vegye figyelembe a szmájlit, mielőtt elkezdené az asztrofotózást magyarázni! 😉 )
Ilyenkor érezzük, hogy milyen aprócskák is vagyunk!