A minap történt, hogy unokatestvérem meglepte magát születésnapja alkalmából egy Olympus OM-D E-M5 fényképezőgép szettel, így a 2004-es Nikon D70 tükörreflexes vázát (plusz a 18-70 mm-es kitobit) nekem adta. A masina amúgy teljesen jól működik, mindene „rendben van”, de azért meglátszanak rajta az évek, na. Körülbelül 45 000 expo van benne, a markolat gumija már erősen kopottas és a gombok közül is egy-kettő már kissé „rágósan” működik.
Gondoltam, ha már családban marad a masina, felújíttatom, ha nem kérnek el érte egy kart és egy vesét. Azonban nagyot kellett koppannom, amikor felhívtam a hivatalos márkaszervizt: a gép szerviz-életciklusa tavaly lejárt, már nincs hozzá alkatrész és fizetős javításra sem vállalják be. Tehát, ha elromlik a gép, akkor vagy megy a kukába, vagy marad szobadísz, vagy keresek hozzá egy másik használtat, amiből kimentem a javításhoz szükséges alkatrészeket. Persze, a D70 nyilván nem az a kategória, amit az ember szeretne akár 10-15 évig is megőrizni, de ha épp valakinek nincs (túl sok) pénze, vagy a szívéhez nőtt egy adott masina, akkor számolnia kell azzal, hogy egy idő után már bottal sem nyúlnak hozzá a szakemberek, ha elromlik rajta valami.
Ha pedig konkrétan régi masinát akarsz venni, bármennyire is olcsón kínálják, tartsd szem előtt, hogy 7-8 éves kor után már bármi tönkremehet, és akkor lehet majd izgulni, vajon bevállalják-e még javításra, lesz-e hozzá még alkatrész.
Gyorsan körbe is kérdeztem a hazai szakszervizeket, hogy mi a helyzet gépjavítás, részegységek ellátása kapcsán, hiszen már egy ideje megszűnt a kötelező alkatrészellátás kényszere. Pontos számadatot senki sem tudott mondani, azonban a kapott válaszokat értelmezve 6-8 évről beszélhetünk. Még az sem derült ki egyértelműen, hogy ez a 6-8 év egy új termék piaci bevezetésétől számolandó, vagy a gyártás megszűnésének napjától, illetve van-e megkülönböztetés professzionális és amatőr termékek közt. Ha biztosra akarsz menni, akkor kövesd ökölszabályomat: egy új gépet bevezetése után körülbelül 9-12 hónappal a legjobb megvásárolni, majd 3-4 éves használat után eladni. Persze, ez a profikra nem vonatkozik, ott a masinát akkor kell megvenni, amikor szükség van rá, s az amúgy is záros határidőn belül behozza az árát. Annak pedig, aki meg nem bír magával, technokrata őrült és gyakrabban cserélgeti a fotómasináit, mint egyesek az alsóneműt, amúgy sem lehet mit tanácsolni 🙂
Mondandóm lényege: ha kell valami, ha úgy érzed, nem bírsz nélküle élni és van rá pénzed, nem a család, a gyerek, a kaja elől veszed el, akkor vedd meg, használd és élvezd – egyszer élsz (ebben a testben)! A legnagyobb hiba, amit azonban el lehet követni, az a fényképezőgépek fetisizálása. Ezek használati eszközök, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy megveszed sok pénzért, majd a vitrinben tartod, folyamatosan tisztogatod és úgy bánsz vele, mintha tojáshéjból lenne.
Ha érdekelnek a jótállás és a szavatosság kérdéskörei, ezen a linken nagyon sok hasznos, jogi információt találsz!
