Pontosan ma ünnepli tizedik születésnapját a 4/3 (FourThirds) rendszer, amit anno, 2003. június 24-én az Olympus hívott életbe az E-1 fényképezőgéppel. A gyártó egy olyan rendszert szeretett volna megalkotni, ami az alapkövektől fogva kifejezetten a digitális képalkotásra volt kitalálva, tehát nem a régebbi filmes SLR rendszer átalakításából építeni valami újat. Emellett az Olympus célja az volt, hogy a vázak és az objektívek kisebbek, könnyebbek legyenek, mint a korábbi éra készülékei. Az E-1 lelke egy Kodak KAF-5101C Four Thirds System FFT CCD képérzékelő volt, ami legfeljebb 2560 x 1920 pixeles képeket készített.
(Kép forrása: wikipedia.org)
Az E-1 záridő tartománya 1/4000-60 mp volt; AF rendszerének 3 fókuszmező jutott. Sorozatfelvételi módban másodpercenként legfeljebb 3 képet lőtt egészen 12 felvétel erejéig. Pentaprizmás keresőjének 100%-os képfedése volt, így a komponáláskor látottak megegyeztek a rögzítettekkel. Az érzékenységi tartomány viszonylag szerény, ISO 100-800 közé esett, amit ISO 3200-ig lehetett kiterjeszteni. A váz hátoldalán egy 1,8”-os kijelzőn lehetett ellenőrizni a beállításokat és az elkészült képeket. Ennek az egérmozinak csekély 134 000 képpontos volt a felbontása. Az Olympus E-1 Japánban készült, saját tömege 660 gramm volt. Érdekesség, hogy az USB 2.0 port mellett Firewire csatlakozóval is rendelkezett, és ez volt az első fotómasinája a gyártónak, ami a felhasználó által frissíthető firmware-rel rendelkezett.
(Kép forrása: Kodak)