„Face Cartography”, azaz lezseren ferdítve „Arc-térképészet” a címe annak a projektnek, amit Daniel Boschungnak, egy svájci fényképésznek köszönhetünk. Munkájához egy ipari robot kart, egy Canon EOS 5D Mark II-t és egy módosított 180 mm-es makró objektívet használ. A hardvert egy egyedi szoftver hajtja, ami körülbelül 600 képet készít portrénként – ezeket felhasználva jönnek létre a szédületes részletességgel rendelkező, majdnem gigapixeles arcképek. A bőr apró pórusaiból félelmetesen tátongó kráterek lesznek, az apró ráncokból, szarkalábakból kanyonok és Himalájai hegygerincek.
Az automatizáltság ellenére sem nevezhető épp rövidnek, vagy egyszerűnek egy-egy portré elkészítése, sőt, általában igen érdekes lesz maga a végeredmény is. Boschung így nyilatkozott: „Az érzelmek hiányoznak az arcképekről, azok ugyanis csak egy pillanatra tűnnek fel a félórás fotózás során: az alanynak mozdulatlanul kell kibírnia, míg a robot körbefotózza.”. Ezen a linken lehet megtekinteni egy olyan (portré) változatot, ahol tetszés szerint belenagyíthatunk a képbe, hogy magunk is elmélyülten figyelhessük meg egy-egy arc részleteit. (Forrás: petapixel.com)
Érdekes technika, most már csak normálisan világítani kéne megtanulnia a fotósnak, mert az amúgy borzalom. 😀
@FEDman: majd idővel az is meglesz 😛
Nekem nem érdekes. Sőt! Unalmas. Ez évtizeddel korábban is meg lehetett csinálni. Mi ennek az értelme egyáltalán? Érdekes? Ha ráfogom esetleg. Inkább iszom 1 sört.
Azért teljesen értelmetlennek se nevezném ezt a vonalat, csak hát ez is egy tipikusan olyan történet ami neten tálalva nem igazán jön át.
Ezzel szemben egy normális kiállításon többméteres részletgazdag szűk portréknak igenis meglehet a maga drámai hatása.
Ezért is írtam, hogy maga technika az mindenképpen érdekes, csak hát ha már ennyi energiát belefektetett akkor jó lett volna ha világítás is kicsit túlmutat azon ahogy egy olcsó ABC szórólapján leszokták fotózni az épp akciós fej káposztát. 😀